18.rész - Rosszullét ...

Reggel amint felkeltem egyből elkészültem és Lena szobájába mentem ...
-Lena, ! -ébredj  húzom szét a függönyöket a szoba hatalmas ablakán ...
-Kelek már, kelek ! - Lena felkel és ő is villámgyorsan elkészül ... Én reggeli készítés közben megkérem, hogy vegyen nekem pár új ruhát és szőke hajfestéket ... Beleegyezik, bár nem teljesen érti ... Leteszem elé a reggelijét és leülök mellé enni ... Amint megettem a reggelim az asztalra teszem a ruhákra és hajfestékre szánt pénzem és kilépek az ajtón ... Épp időben ... Castiel épp megáll a motorral a ház előtt ... Felpattanok mögé és egy szempillantás alatt a suliban vagyunk ... A nap lassan és unalmasan telik el és Castieléknek is próbája lesz ... Haza mennék, de Castiel szeretné, ha ma vele lennék ezért ma megnézem a próbát ... Meg amúgy is jön Rosalya és Armin is ... A próba felénél tartottak egy kis szünetet és én meg Rosalya leugrunk a legközelebbi boltba venni valami nasit meg innivalókat ...Gyorsan csináltam egy fotót a telefonommal ...

Jó volt a hangulat és alig akartam otthagyni Rosáékat... A próba után a parkon keresztül mentünk haza, de volt ott egy lány ... Castiel amint meglátta megállt és csak tátott szájjal bámult rá ... A lánynak gyönyörű hosszú szőke haja volt és csillogó kék szeme ... Csak úgy sugárzik a mosolya ... Ránk pillant és futni kezd felénk ...
-Castiel ! - ordítja majd Castiel nyakába borul ... - Olyan régen láttalak ! Hiányoztál !
-L-Lisa ... Te mi-mit keresel itt, és ... - dadog Castiel ... - LISA ??? EZ LENNE A BIZONYOS SZÖSZI ? Labdába se rúghatok egy ilyen lány mellett ...
-Cssss ... Nem lényeges ! - teszi Castiel szájára az ujját ... - Nem is örülsz, hogy megint együtt lehetünk ? Már nincs ki szétválasszon ... Hallom Deborát is rendbe tette valaki Jack pedig nem érdekel ! - Csak nagy szemekkel bámulom őket ... Basszus ! Az a csaj mindjárt lesmárolja ... Könny szökik a szemembe, de nem engedhetem meg magamnak, hogy sírjak ... Most nem ! Lisa egyre közelebb és közelebb megy Castielhez aki még mindig döbbenten bámul maga elé ... Behunyom a szemem és lehajtom a fejem, hogy ne lássam ami történni fog ...Most már sírok ... Csendben ... Észrevehetetlenül ...  De meghallom Castiel hangját ...
-Lisa ... Ne haragudj, de nekem van barátnőm és nem tenném ezt vele ! Szeretem ! - Mikor ezt kimondja közelebb húz magához ... Megfogja az állam és felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek ...
-Yuki ... Kérlek ... Ne sírj ! - mondja, majd letörli a könnyeimet ...
-Én ... Én ... Sajnálom ... - hajtja le a fejét Lisa ... Biztosan ő is annyira szereti Castielt mint én ... Megértem ...
-Castiel ... - mondom remegő hangon ...
-Mi a baj ? - kérdezi... A hangja tele van aggodalommal ...
-Még mindig szereted, igaz ? - még mindig potyognak a könnyeim ...
-Yuki... Én ... - itt elhallgat ... Nem akar válaszolni ...
-Sejtettem ... - Könnyes szemmel Castielre, majd Lisára mosolygok és kiszabadítom magam a karjai közül és villámgyorsan futni kezdek ... Nem megyek haza ... Csak kifaggatnának ... Futottam és a strandra mentem ... Ahol Castiellel először csókolóztunk ... Leülök a homokba és a térdemet magamhoz húzva lehajtott fejjel sírok ... Hallom, hogy valaki közeledik felém, de nem törődök vele ... Csak sírok ...
-Yuki ...
-Hagyj békén ! - kiabálok Castielre ...
-Yuki, kérlek ! Hallgass meg !
-Hagyj ! - kiabálom sírva ... - ekkor Castiel leül mellém és tovább könyörög ...
-Kérlek ...
-Rendben ... - mondom, és lassan felemelem a fejem, hogy Castielre nézhessek ... Ő letörli a könnyeimet ...
-Lisa a múlté ... Nem választhat szét minket ... Yuki ... Én szeretlek ...
-De őt jobban ... Emlékszem amikor először beszéltél róla ... Annyira ... Annyira szeretted ... De még nem felejtetted el ... Igaz ?
-Nem ! Egyáltalán nem ! Yuki én szeretlek ! Igaz Lisát is szerettem ... De ő már a múlt ... Te pedig a jelen ... És remélem a jövő is ...
-Castiel ... - zokogok ő pedig az ölébe húz ... A mellkasának dőlök és a pólójánál fogva húztam magamhoz és tovább sírtam ...
-Ne sírj ... Nem szeretem, ha sírsz ...
-De majdnem megcsókolt ... És ...
-De nem tette meg ! Nem hagytam ... Hallottad ... Neki is megmondtam, hogy szeretlek ...
-Tudom, de ...
-Nincs de ! Kérlek ... Semmi de ... Mikor fogod fel végre, hogy szeretlek ? - kérdezi, mikor két kezével az arcomat fogja, hogy a szemébe nézzek ...
-Sajnálom ! Hülyén viselkedtem ... Csak ... Féltékeny voltam ...
-Innen tudom, hogy te is szeretsz ... - vágja rá Castiel, majd megcsókol...
-Deja vu, nem ? - kezdek nevetni ...
-De ...- nevet Castiel is ... - Minden itt kezdődött ...
-Fáradt vagyok ... Menjünk haza ... Fárasztó nap volt ... - ekkor Castiellel felálltunk, ő megfogta a kezem és így sétáltunk hazáig ... A házunk előtt el kellett köszönnünk, mert Castielnek még dolga volt ... Meg amúgy is ha Lena most adná oda a dolgokat oda lenne az álca ... Bementem és egyenesen Lena szobájába mentem ...
-Na ? Sikerült beszerezni a dolgokat ? - nevetek rá, mintha valami áprilisi tréfára készülnék ...
-Persze ... Ott van a táska ... - mondja és a sarokba mutat ...
-Köszönöm ! - mondom neki és megölelem ...
-De ... A ruhákat megértem ... De szőke akarsz lenni ?
-Nem akarok ... A munkám miatt kell ...
-Munkád ? - most jut eszembe, hogy még Lena se tudja ...
-Hááát ... - és elmeséltem neki az egészet ...
-Mi ? Mióta ? Hova ? Mi van ???? - Lena teljesen kiakadt ...
-Nyugi ... Az igazolásom intézik a többieknek meg azt mondom, hogy Castielékkel megyek ...
-És Castielnek mit mondasz ?
-Semmit ... Ő megy el ...
-De ha megtudja, hogy nem vagy itt ?
-Nem tudja meg ...
-Te tudod ... Sok sikert ! - mondja Lena én pedig kimegyek a szobájából ....
Végre ... Minden sínen lesz ... Remélem nem fog nagyon rosszul állni a szőke ... Majd kiderül ... Vettem egy fürdőt, majd mentem aludni ...Reggel szinte zombiként keltem ... Semmi kedvem nem volt a mai naphoz és a fejem is fájt, de magamraerőszakoltam egy mosolyt ma is ... Bementünk a suliba és mindenkinek olyan jó kedve volt ... Ettől nekem csak még rosszabb kedvem lett ...
-Hé ... Mi a baj ? - bők meg oldalról Dia ...
-Semmi ... Miért lenne bármi baj ?
-Ne játszd, a hülyét ... Látom, hogy valami baj van ...
-Csak fáj egy kicsit a fejem ... Semmi komoly ...
-Biztos ?
-Persze ... Semmi baj - mosolyogtam a barátnőmre ...
-Akkor jó - mosolygott vissza rám én pedig leültem a helyemre ...  Az óra rettenetesen unalmas volt és irtó lassan telt el ... Alig vártam, hogy végre kicsengessenek és egész órán a padomon feküdtem az iszonyatos fejfájástól ... A szünetekben pedig kikászálódtam egy kicsit a levegőre és a falnak dőlve szédelegtem ... Egyre rosszabbul lettem ... Arra gondoltam, inkább visszamegyek az osztályba, de útközben Shu állított meg ...
-Hé ... Mi a baj ? - kérdi aggódva ...
-Csak kicsit szédülök ... Ez minden ... - mondom neki egyértelműen és ekkor már nem tudok megállni a lábamon és elájulok ... Szerencsére Shu elkap ... Amikor észhez térek az orvosiban fekszem ... Utálom az ilyen helyeket... Úgy érzem van elég erőm, hogy visszamehessek az órámra ... Felkelek, de ez az érzés eltűnik és a fejem lüktetni kezd ... Inkább visszafekszek ... Csak fekszek az ágyon és lassan teljesen elmúlik a fejfájásom ... Úgy érzem már tényleg fel tudok kelni ...Felülök és különös módon jól vagyok .... Nyílik az ajtó és Castiel lép be rajta ...
-Jobban vagy ? - kérdezi és a hangjában hallom az aggodalmat ...
-Sokkal ... - mondom és így is gondolom ... Végre megszűnt az a rémes fejfájás ...
-De azért még pihenj kicsit ... - mondja és leül az ágy szélére ...
-Castiel ... Jól vagyok ... Szeretnék órára menni ...
-Így ? - lepődik meg Castiel ... Én csak értetlenül nézek rá ... Persze hamar rájövök, hogy miről is beszél ... Hát persze !!! A fogaim ...
-Sebaj ... A helyzet orvosolható ... - mosolyodik el Castiel, majd megcsókol ... Én csak közelebb húzom magamhoz ... Ennek az egésznek a csengő vet véget ... Szerencsére már csak az utolsó órát kell kibírnom itt ... Amint belépünk a terembe mindenki csak nagy szemekkel bámul ránk ... Leülök a helyemre és mindenki körém gyűlik és folyamatosan ostromoz a kérdéseivel én pedig mintha mi se történt volna felteszem a lában az asztalra és a falnak dőlök a székkel ...
-Mi történt veled azalatt a pár óra alatt ? Olyan lettél mint Castiel ... -mondjak valaki a tömegből utálkozó hangsúllyal ...
-És ha olyan akarok lenni ? Valami bajod van vele ? - szólok oda neki ... - Gyere ide és a szemembe mondd ne a tömegen keresztül ... - Ekkor mindenki oldalra áll és csak egy ember nem mozdul ... Nataniel ? Na épp rá nem gondoltam volna ...
Castiel elindul Nataniel felé de én elkapom a pólóját ... Tudom, ha hagyom akkor vér fog folyni ...
-Hagyd rám ... - mondom neki ... Felkelek és elindulok Nataniel felé ...
-Szóval mi a gond, DÖK elnök ?
-Olyan kezdesz lenni, mint Castiel ...
-Talán bajod van vele? - kérdezem és ekkor tudatosul bennem, hogy tényleg olyan arrogáns lettem mint Castiel ...
-Nincs ... - mondja gúnyos hangsúllyal, majd sóhajt egy nagyot ...
-Gondoltam ! - Mosolygok rá és visszamegyek a padomhoz Castiel mellé és a többiek meglepett tekintetét figyelem ... Castielre nézek aki elismerő tekintettel végigmér ... Deborah pedig Castielt figyeli és elszomorodik ... Igen, Castiel az enyém ... Ezt el kell fogadnod ... Magamban mosolygok a gondolatán, hogy Deborah komolyan azt hiszi, hogy elveheti tőlem Castielt ... Bejön a tanár és egyből támadni kezd ...
-Kisasszony ... Maga meg mit képzel magáról ? Azonnal vegye le a lábát az asztalról !
-Mert ha nem ? Mi lesz ? - vágok vissza a tanárnak ...
-Kiküldöm az óráról és igazolatlant kap !
-Csak tessék ! - mondom és a tanár az ajtóra mutat ... Én lassan összeszedem a cuccaim és felállok a helyemről és az ajtó felé megyek ... Közben mosolyogva intek az osztálynak ... A szekrényemhez megyek és bepakolom a cuccaimat ... Gondoltam elmegyek kicsit sétálni ... Alig egy perc és nyílik az osztály ajtaja ... Castiel lép ki rajta mosolyogva ...
-Hát te ? - kérdem meglepve ...
-Nem hagyhattam, hogy lekörözz ... Meg amúgy is ... Egyedül lógnál ? - mosolyog Castiel ...
-Nem  ...  - mosolygok Castielre ...
-Akkor hova megyünk ?
-Gondoltam sétálok egyet ...
-Akkor menjünk ... - monda Castiel majd átkarolt ... Elindultunk és sétáltunk egy kicsit a parkban ... Hirtelen megcsörrent a telefonom és elmosolyodtam amikor megláttam Ren nevét a kijelzőn ... Munka ... Persze ... Szép is lett volna ...
-Ki az ? - kérdezi Castiel és észreveszem, hogy féltékeny ...
-Senki ... - mondom ...
-Hadd nézzem... - nyújtja  a kezét Castiel, hogy a kezébe adjam a telefont erre én csak magamhoz szorítom a készüléket ...
-Nem ! - mondom mosolyogva erre ő elenged és mogorván rám néz ... Pajkosan kiöltöm rá a nyelvem és futni kezdek a még mindig csörgő telefonommal ... Castiel mosolyogva utánam ered és olyanok vagyunk mint a kisgyerekek ... Castiel elkap és kiveszi a telefont a kezemből ... Meglátja a számára teljesen ismeretlen nevet és felveszi ...
-Igen ? - mondja hatalmas vigyorral az arcán erre csak durcásan nézek rá és a kezem nyújtom a telefonomért ...
-Ő ... Te ki vagy ? És Yuki merre van ?
-A barátja vagyok ... És az ágyban van velem ... Ha vetted a célzást ... - viccelődik Castiel és egyre nagyobb a vigyora ...
-Hé !!! Add vissza a telefonom !!!
-Nyughass ! - csitítgat Castiel ...
-Add már oda a telefonom ! - ordítok rá nevetve erre ő futni kezd vele ...
-Azt te csak hiszed ! - vigyorog Castiel ...
-Ő ... Akkor én nem zavarnék ... - hallom Ren hangját a vonal túlsó felén ... És amint kimondta bontotta a vonalat ... Még mindig Castiel után futok aki hátranéz és megbotlik én pedig hegyé esek ... Mind a ketten felnevetünk ...
-Megkapom végre a telefonomat ?
-Tessék ! - mondja mosolyogva és odaadja a telefonomat ... Én hálából gyorsan megcsókolom majd visszahívom Ren-t ...
-Szia ne haragudj ... Csak szokása szívatni ... Munka van ?
-Nem csak izé ... Ő ... Gondoltam megihatnánk valamit és megbeszélhetnénk a munkát ... De amint hallom nem alkalmas ...
-De ... Ne haragudj ... Nem tudhatta, hogy munkaügyben hívsz ... És persze megyek ...
-Akkor fél óra múlva a kávézóban ?
-Persze ... Ott leszek ... - mondom majd elköszönök és leteszem ...
-Ne haragudj ... Én nem akartam rosszat ... Nem tudtam, hogy munka ügyben keres ... Remélem nem okoztam bajt ...
-Nem ... Csak a munkatársam volt ... Akkor lett volna baj ha a főnököm ... De ő nem szokott hívni ... Többnyire Ren-en keresztül kapom az infót ...
-Megtudhatom mégis mit dolgozol ?  - kérdezi és látom rajta, hogy tényleg kíváncsi rá ...
-Ne haragudj Castiel de nem szeretném ha tudnád ... Majd a turné után megtudod ... - mondom neki majd gyorsan megcsókolom ...
-Meddig akarsz még titkolózni ? - kérdezi kissé bosszankodva Castiel ...
-Ne haragudj, de nem szeretném hogy tudd ... Legalábbis nem a turné előtt ...
-De miért ?
- Mert tudom, hogy elleneznéd ...
-Yuki ... Ugye nem ? - nézett rosszallón Castiel és tudom mire gondol ...
-Nem ! Mit képzelsz ? - ordítottam rá és pofon vágtam ...
-Hé ... Megértettem volna akkor is ha csak mondod ...
-Nem érdekel ! Mit képzelsz te rólam ? Ugye ezt nem gondoltad komolyan ? - mondom és a gondolatra, hogy Casteil képes ilyeneket gondolni rólam egy könnycsepp gurul végig az arcomon ...
-Yuki én ... Borzasztóan sajnálom ... Ne haragudj ... - Mikor ezt mondja csak a földet bámulom és már potyognak a könnyeim ...
-Yuki ... - Castiel az államnál fogva felemeli a fejem, hogy ránézzek ... - Kérlek ...Bocsáss meg ... Szeretlek ...-mondja Castiel majd lehajol és megcsókol ... Én a könnyeimmel küszködöm ... - Ne sírj kérlek ! - mondja és letörli a könnyeimet ...
-Castiel ... - zokogok ...
-Nyugodj meg ... - mondja Castiel és magához szorít ...
-Szeretlek Castiel ...

THE END ?

17.rész - Turné ...

-Vigyázz magadra...

-Ne aggódj ... Nem lesz gond ...  

-Remélem is ... - mondja Shu, majd megölel ... - Nem is tudom mit tennék, ha valami bajod esne ...

-De nem fog ... - jelentem ki magabiztosan ... És végszóra befutott Castiel is ...A bejárati ajtót persze nem zártam be mivel csak most érkeztem meg ... Remélem nem érti félre a helyzetet ...

-Bocsi... Rosszkor jöttem ? - mondta Castiel és láttam rajta, hogy féltékeny ... 

-Castiel ! - sikoltottam és egyből futottam is hozzá ... Nem tudom, miért teszek úgy mintha évek óta először látnám ... Egy csókkal köszöntöttem amitől a féltékenysége eltűnt ... Vagy csak jól leplezi ...

-Hát beléd meg mi ütött ? Miért teszel úgy mintha olyan rég találkoztunk volna ? - értetlenkedett Castiel ...

-Nem tudom ... Talán csak ennyire hiányoztál ...

-Te is nekem ! - Mondta Castiel és újra megcsókolt ... Shu még mindig a folyosón állt és minket nézett ... Jaja ne ... Talán nem kéne előtte, ha tényleg úgy érez ahogy mondja ... Nem aggódtam sokat emiatt mivel ekkor Shu fogta magát és bement a szobájába ...

-Nos ... Egész nap az ajtóban állunk majd, vagy fel is jössz ? - nevetek Castielre ...

-Csak rajtad áll ... - mosolyodik el Castiel ... Megfogtam a kezét és egyenesen a szobámba húztam ... Az ajtó becsukódik, én a falnál állok ... Castiel odaáll velem szembe és kezét a falnak támasztja ... Hevesen megcsókol engem pedig a falnak nyom ... Megfogja a fenekem és felemel és pedig a lábaimmal kapaszkodok Castielbe, közben kezeimet a nyaka köré fonom  ... Így folytattuk egy darabig majd Castiel az ágy felé vitt... Ledöntött az ágyra én pedig megmarkoltam a pólóját és magamhoz húztam ...

-Yuki ... - lihegi Castiel ... 

-Igen ? - kérdezem értetlenül ...

-Valamit el kell mondanom ... - jaj ne ... Amikor ezt mondja tuti nem következik jó dolog ...

-Mi lenne az ? - mikor ezt kimondtam mind a ketten felültünk az ágyamon ...

-Lenne egy turném a bandával és meg szerettem volna veled beszélni ... - mikor ezt kimondta teljesen megnyugodtam, hogy nincs semmi gond ...

-Castiel ez nagyszerű ! - ugrok a nyakába boldogan ...

-De ... Egy elég hosszú turné lesz és nem szeretnék addig távol lenni tőled ... 

-Emiatt ne aggódj ... Tartjuk majd a kapcsolatot akkor is ...Ez egy nagy lehetőség ... És én végig támogatni foglak ... Még ha nem is lehetek melletted ... - mikor ezt kimondtam szorosabban kezdett ölelni ... 

-Köszönöm ... 

-És mikor indultok ? - érdeklődtem ... Tudni szerettem volna mennyi időt tölthetek vele mielőtt elmegy ...

-Pénteken ... 

-Akkor minden időt ki szeretnék használni, hogy veled legyek ... - súgtam neki, majd egy gyors mozdulattal eldöntöttem az ágyamon és a kezemen támaszkodva fölé kerültem ...

-Nem szép dolog csak így letámadni ! - nevet Castiel ... - Ezt nem hagyhatom ... - mikor ezt kimondta hirtelen megfogta a derekamat és fordított az álláson ... Már én voltam csapdában a karjai közt ... 

-Szóval te is mindig eléred amit akarsz nincs igazam ? - nevetek rá ...

-Csak ha az a valaki hagyja - ekkor megcsókol ...

-Téged visszautasítani ? Lehetetlen !

-Csakugyan így gondolod ? - mosolyodik el Castiel ...

-Persze ... - ekkor jutott eszembe, hogy én is beszélni akartam vele ... Kicsit gondolkodtam el e mondjam neki ...

-Valami gond van ?

-Nem ... Nincs semmi gond csak elgondolkodtam ...

-És min ?

-Á ... Semmin ... Jelentéktelen apróság ... - úgy döntöttem nem mondom el neki ... Nem lenne jó ha aggódna miattam ... 

Ezután gyorsan eltelt a nap és Castiel haza akart menni, de rávettem, hogy maradjon ... Castiellel fekszünk az ágyban és egymást nézzük ... Csak bámulok a szürke szemeibe amik gyönyörűen csillognak ... Káprázatos látvány ... Castiel közelebb csusszan hozzám és átkarol ... Hirtelen nyílik a szobám ajtaja ...

-Yuki megjö... tünk ? - tört be anya a szobába ... Lehetne ez még ennél is cikisebb ?

-Anya ! - Ugrok ki az ágyból és anya nyakába ugrok ... Hallom a megkönnyebbült sóhaját ... Ej, ej, anya ... A sikoltásomra Shu is felfigyelt és a folyosóról benézett a szobámba ... Végignéz anyán, rajtam és az ágyon ülő Castielt is végigméri ... Végül úgy dönt visszamegy a szobájába ...

-Kicsim ... Beszélhetnénk ? - nevet rám anya ... Kihúz a folyosóra és becsukja az ajtót ...

-Nem értelek ... - mondja egyértelműen ...

-Mit nem értesz rajtam ? - értetlenkedek ... 

-Te és Shu nem ... ? - be sem fejezi mert közbevágok ...

-Anya ... Én Castiellel vagyok ... És Shu egyébként is azt mondta jobb lesz így ... 

-Á ... Értem ... És Castiel meg te ... - mikor eddig kimondja a mondandóját teljesen elvörösödik ... 

-Nem ! - Vágom rá ... El sem hiszem ... Anyám kifaggat ... Pont erről ??? Istenem ... De kínos ...

-Jól van ! Jól van ! Csak érdeklődtem ... - nevet fel anya - na de nem is rabollak el tőle tovább ... - ekkor Castiel hozta a formáját ... Kinyílt az ajtó és Castiel felemel, anyámra mosolyog egy amolyan "köszönöm" mosollyal ... Felkap és halkan a fülembe súgja :

-Most velem jössz hercegnő ! - erre anya csak nevet én pedig kapálózni és sikítani kezdek ... 

-Castiel tegyél le ! - amikor Castiel bevisz a szobába még hallom anya halk hangját ... "Fiatalok..." hallom a hangján, hogy mosolyog ... Anya a dolgozószoba felé veszi sz irányt és kedves mosollyal kettesben hagy Castiellel ... Castiel a lábával óvatosan becsukja az ajtót és letesz ... Megfordít, hogy a szemébe nézzek ...

-Ne harapdáld a szád ... - mondja halkan ... Észre sem vettem, hogy harapdálnám ...

-Ugyan miért ne ? - kérdezem Castielt ...

-Mert én akarom harapdálni ... - suttogja a fülembe ...

-Ugyan mi tart vissza ? - erre Castiel már nem válaszolt csak megcsókolt ... Finoman beleharap az alsó ajkamba ... Ismét az ágyra kerülünk és folytatjuk a csókcsatánkat ... Sokáig fent voltunk de az álom egyszer csak elnyomott bennünket ...

Másnap reggel nagyon korán keltem, de nem tudtam visszaaludni ... Egy darabig Castielt néztem, majd a szekrényemhez mentem és azon gondolkodtam mit is vehetnék fel ... Eszembe is jutott, hogy nemrégiben vettem pár új cuccot és azokat szeretném felvenni ... Fel is vettem a sötét szaggatott farmerom, a hosszú piros felsőm meg a magassarkú bőrcsizmám és feldobtam egy kis sminket is, aztán kimentem a konyhába és készítettem reggelit ... Én gyorsan bekaptam a sajátom ... Amikor a szobába érek a reggelivel Castiel éppen ébredezik ...

-Jó reggelt ! - mosolygok rá kedvesen ...

-Jó reggelt ! - mosolyog vissza és le nem veszi rólam a szemét ... - Jól nézel ki ... - teszi hozzá, én pedig elpirulok... Felül az ágyon én pedig elé rakom a tálcát és ismét rámosolygok ...

-Köszönöm ... - Castiel megeszi a reggelijét és gyorsan elkészül ... Én felkapom az új fekete bőrdzsekim és indulásra kész vagyok... Bemegyünk a suliba és egy tapottat se mozdulok Castiel mellől egész nap ... Amíg meg nem csörren a mobilom ... A munkából hívnak ... Castiel nem tudhatja meg ... Intek neki, hogy egy perc és jövök és arrébb vonulok a mobilommal ...

-Igen ?... Merre ? ... Azonnal ! ... Öt perc és ott vagyok !

-Hová mész ? - kérdi Castiel ... Basszus ... Észre se vettem, hogy követ ...

-Ő ... Én ... - nem akarom elmondani de nem tudok neki hazudni ...

-Megbeszéltük, hogy mindent elmondunk egymásnak ! - vágja a fejemhez Castiel ...

-Háát ... Munkába ... szia Castiel ! - mondom és puszit nyomok a homlokára és futok is ... Ez egy fegyveres rablás volt de gyorsan végeztem  szóval a következő órára vissza is értem és csengetés előtt bepattantam Castiel mellé a padba ...

-Beszélnünk kell ! - jelenti ki határozottan Castiel ...

-Lehetne óra után ? - kérdezem mert érzem, hogy nem lesz épp rövid elszámolás ...

-Legyen ... - egyezik bele Castiel ... Az óra lassan és unalmasan el is telik ... Én pedig még mindig nem akarok hazudni Castielnek de az igazat se mondhatom el ... Azt hinné, hogy nem tudok vigyázni magamra ...

-Szóval munka, mi ? 

-Igen ...

-Miféle munka ? 

-Apró semmiség Castiel ne törődj vele ...

-Yuki ... Tudni szeretném ...

-Semmiség az egész ... Gyorsan visszaértem nem ?

-Látom nem akarod elmondani ... Nem foglak rákényszeríteni, hogy elmondd ... Most nem ...

-Köszönöm ... Csak ... Feledkezz meg róla jó ? - mikor ezt kimondom Castiel csak zavartan néz rám, de bólint ... A telefonban értesítettek a délutáni megbeszélésről is ... Az iskola után egyből oda megyek és megkönnyebbülök, amikor látom, hogy nem én értem be utolsónak ... Helyet foglalok és amint mindenki megjött el is kezdtük megvitatni az új munkákat ... Kiderült, hogy Castielék olyan híresek, hogy testőreik is vannak minden turnén ... Persze pont én, aki nem akarta, hogy megtudja, hogy hol dolgozom lettem beosztva a bandához ...Persze nem egyedül ... Kaptam egy munkatársat ... Ren-t ... Elgondolkodtam és ha külsőt váltok Castiel talán nem ismer fel ... Hmmm ... Még egy kamu személyiség akár csak Miku ... Mondták, hogy senki nem tudhatja, hogy rendőrök vagyunk... Még a banda sem tudhatja, hogy vigyáznak rájuk, mivel helytelenítenék a menedzserük ötletét... És a munkatársammal egy párként kell viselkednünk ... Ne már ! Ez olyan ... Furcsa ... Na de ha ez a munka meg kell csinálni ... Azért örülök, hogy végig Castiel közelében lehetek és vigyázhatok rá  ... A megbeszélés után mindenki indul haza ... én is felállok a székemből és elindulok az ajtó felé, de valaki elkapja a kezem...

-Várj ... Beszélhetnénk ? - mondja Ren ...

-Ne haragudj, de én sietek ...- megpróbálom lerázni mert nem nagyon van kedvem most beszélgetni erről ...

-Egy perc az egész ... Kérlek ... - könyörög ... Nem tudok nemet mondani ...

-Rendben ... Mit szeretnél ?

-Hát ... Láttam, eléggé elsápadtál amikor kiosztották ránk azt a munkát ... Mi a baj ?

-Hát ... 

-Mondd csak el ... Nem szeretnél velem dolgozni ? Ez az oka ?

-Nem ! Dehogy ! Csak ...

-Csak ?

-Semmi ...  Csak ennyit szerettél volna ?

-Nem ... Szerettem volna segítséget kérni ... 

-Miben kéne segítség ? 

-Az egyik bandatag, Lysander ismer, ezért kicsit változtatnom kell, hogy ne ismerjen fel ...

-Lysander mindenkit ismer - motyogom alig hallhatón, de meghallja ...

-Ezt hogy érted ? 

-Ja ... Hát ide jár suliba, így elég sok embert ismer errefelé ...

-Ó... szóval te is ismered ? 

-Az osztálytársam ... Emellett ... Egyszer ő mentett meg egy seggfejtől ...

-Értem ... Minden tag ide jár suliba ? - amikor ezt kimondta rögtön Castielre gondoltam ... Hogy mi lenne ha rájönne erre az egész munkára ...

-Nem ... Nem mindenki ... - én is csak két tagot ismerek ... De most meg fogom őket ismerni ... 

-Szóval segítesz majd nekem valami kis átalakításban ? - kérdezi Ren és olyan izgatott, mint egy kisgyerek a szülinapi ajándékával ...

-Persze ... Nekem is sokat kell alakítanom magamon ... Lehetne nálunk ... Besegíthet Lena is ! - mosolygok rá ...

-Lena ? A nővéred ? - értetlenkedik Ren ...

-Ikrem ... - mondom egyszerűen és megrántom a vállam ...

-Vagy úgy ! Akkor itt a telefonszámom... Majd megbeszéljük a részleteket... Nem is tartalak fel tovább... -a kezembe nyom egy cetlit a számával ...

-Rendben ... Köszönöm ... Később ... - intek és kiviharzok az ajtón és észreveszem, hogy Shu az ajtó előtt áll ... 

-Sejtettem, hogy itt leszel ... Miért nem szólsz ha nem érsz haza időben ? - jaj ne ! megint olyan anyáskodó ... Ren lép ki az ajtón... Meglát és azonnal odajön hozzánk ... Shu folytatja ...

-Sejtelmed nincs arról, hogy mennyire aggódok érted a munkád miatt ...

-Á ... Szóval ő a pasid ? - kérdi Ren ...

-Nem ... Vagyis ... Volt ... Ez ... Zavaros ...

-Értem ... Mindenesetre ... A hölgyért nem kell aggódni ... Mint a társa, kötelességem megvédeni ! - mondja Shunak ...

-Remélem is ! Gyere Yuki ... Menjünk haza ...

-Csak nem együtt laktok ? - néz értetlenül Ren ...

-Az úgy van, hogy pár éve elköltöztek a családjával és most jött vissza és nálunk lakik ... - magyarázom ... De miért ? Nem tartozom neki elszámolással ! 

-Értem ... - dehogy érti ! Semmit nem ért ! Az egész életem nagy káosz ! És csak egy társ hiányzott ... Nem intézhetek semmit a fogaimmal mert nem garantált, hogy titokban tartja ... Ezáltal a legfőbb képességeimet kizárhatjuk ... Hát ez jó lesz ... 

-Menjünk már Yuki ! Késő van ! - a telefonomra pillantok ... Ennyire elszállt az idő ? Mit szólnak majd otthon ? Nem is tudnak a munkámról ! Vagy talán Shu elmondta nekik ?

-Megyek már ! Megyek már ! Viszlát Ren ! 

-Szia Yuki ...- mosolyog rám Ren és lassan elkezdünk sétálni egymás mellet Shuval ... Úgy sétálok mellette, mit egy kisgyerek aki rosszat tett ... Lehajtom a fejem és egyenesen az utat fürkészem ... Kínos csend uralkodik el rajtunk ... Amikor már félúton járunk hazafelé Shu megtöri a kínos csendet ...

-Keresett Castiel ... Tudni akarta miért tűntél el olyan hamar ...

-Ugye nem mondtad el neki ? 

-Nem tudtam, tudja-e és ...

-Ugye nem ...

-Nem Yuki nem mondtam el ... Azt mondtam, én sem tudom, hol lehetsz ... Képzeld el ő is mennyire aggódhat miattad ...

-Többet nem fordul elő ... Máskor szólok ...

-Azt remélem ...

-Egyébként ... Hogy állna nekem a szőke ? - próbálom kerülni az "aggódom miattad" témát ...

-Csak nem akarsz szőke lenni ? - mosolyodik el Shu ...

-Megvan hozzá a kellő eszem  ... - viccelődök kicsit, hátha sikerül megnevettetnem ...

-Biztosan ... - kezd el kuncogni Shu ... Amikor hazaértem egyből az ágyam felé vettem az irányt ... Levetkőztem, beültem a kádba és vettem egy jó forró fürdőt ... Nemsokára csörgött a telefonom ...

-Igen ? - szólok bele kábultan ...

-Yuki ... Hová tűntél suli után ? - hallom Castiel hangján, hogy aggódik ... 

-Csak volt egy kis elintéznivalóm Castiel ...

-Ma már másodszorra ... Minden nap így lesz ?

-Igyekszem elkerülni, hogy minden nap így legyen ...

-Egyébként is te mondtad, hogy minél több időt szeretnél velem tölteni mielőtt elmennék ...

-Szeretnék is ! Ne aggódj Castiel, megoldom ...

-Remélem is ... Na de nem zavarlak tovább ... Holnap találkozunk ... Szia ... Szeretlek ...

-Szia Castiel ... Szeretlek ! - mikor kimondtam le is tette a telefont én pedig újra élvezhettem a finom meleg habfürdőmet ... Mikor végeztem felveszek egy selyem hálóinget és lefekszem ... Hosszú hetem lesz ...

THE END ?