-Persze ... Miről szeretnél beszélni ? - mosolyodok el az ajtónak dőlve ...
-Én ... Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért ... Tudod ... Nem szoktam ennyit inni, csak ...
-Castiel ... Nem kell magyarázkodnod ... Amikor én voltam részeg ... Egy olyan titkom derült ki aminek nem kellett volna ... De már nem bánom ... Jobban sült el, mint ahogy azt képzeltem volna ... - mosolyogtam ... Visszaemlékeztem arra az estére amikor Castielnél aludtam ... De észrevettem magam és megráztam a fejem ... Nem leplezhetem le magam ...
-Minden oké ? - kérdi Castiel látva a fejcsóválásomat ...
-Felejtsd el amit mondtam ! - mondom mosolyogva és be akartam csukni az ajtót, de Castiel elkapta, mielőtt megtehettem volna ...
-Miért csinálod ezt ? - kérdi ... Jaj ne ! Rájött ?
-Ugyan mit ? - kérdezem, mintha tényleg semmit nem értenék ...
-Mondasz valamit aztán visszavonod ... Furcsán viselkedsz ...
-Csak ... Csak ... - nem tudok mit mondani ... Végem ... Egy könnycsepp gördül le az arcomon ...
-Gyenge vagyok ! - mondom és a földre rogyok zokogva ...
-Nem vagy gyenge ! Kérlek ... Ne sírj ... - mondja és leguggol velem szembe ...
-Sajnálom Castiel ... Sajnálom, hogy mindig ezt csinálom ... - mondom és a kezemmel eltakarom az arcomat ... - Elegem van !
-Mi ... Miről beszélsz ? - kérdi Castiel ...
-Nem érdekel, ha kirúgnak ! El kell mondanom ! - mondom zokogva ,de mikor belekezdenék hátulról Ren befogja a számat ...
-Yuki ... Ne ! Kérlek ... Engem is kirúgnak ... - mondja Ren ...
-Sajnálom Ren ... - mondom mikor elenged ... - Nem mondom meg neki ... De egy dolgot engedj meg ...
-Csak tessék ... - mondja Ren bár fogalma sincs miről van szó ... Persze Castiel jobban le van maradva ... Közelebb hajoltam Castielhez és megcsókoltam ...
-Eddig bírtam ... - mondom nevetve, bár még mindig a könnyeimmel küszködöm ...
-Yuki ... Te ... - kezd bele Ren ...
-Te már úgy is lelepleztél ... Kimondtad a nevem ... - mondom Rennek ...
-Y-Yuki ... Te végig ...
-Sajnálom Castiel ... - mondom és sírni kezdek ... Készen állok arra, hogy Castiel kiborul amiért a bolondját járattam vele ... Egy ismeretlen sráccal karöltve ...
-Yuki ... - Mondja és most látom csak másodszor sírni ... Magához húz és szorosan megölel ... Ren nagy szemekkel figyel minket, majd megszólal ...
-Yuki ... Nem azt mondtad, hogy neked van barátod ? - kérdi értetlenül ...
-Igen Ren ...Pontosan ezt mondtam ...
-Ren ? - lepődik meg Castiel ... - Szóval mikor én vettem fel a telefont ... Vele beszéltem ? - kérdi mosolyogva Castiel ...
-Igen ... Vele ... - nevetek már én is ... - Hogy képzelted, hogy olyanokat mondasz ? - kérdezem még mindig mosolyogva ... Ren még mindig csak meglepetten figyel minket ...
-Szóval ezért akartál annyira más lenni ? Ezért kértél meg, hogy segítsek ... Már értem ... - csap a homlokára Ren ...
-Miért ? - kérdezi Castiel ?
-Melletted kell lennem ... De nem lett volna jó, ha tudsz róla ...
-Már tudom ... De ... Talán Viktornak igaza volt ... - mondja lehajtott fejjel ...
-Mi ? - kérdem értetleül ...
-Amit csináltam ... Tényleg úgy tűnhetett, mintha mindig lenne egy játékszerem melletted ... De hidd el, hogy ...
-Castiel ... Nem kell magyarázkodnod ! Megértem ... - mondom és végig simítok az arcán ...
-De ezt el kell mondanom ...
-Bízok benned Castiel ... - mondom neki ... Felálltunk a földről, majd elkészülődtem ... Castiel szeretne sétálni egy kicsit reggel ... Amint kész lettem bekopogtam Castielékhez ... Dimitri nyitott ajtót ...
-Szia ! - mosolygok rá ...
-Szia ... Mit szeretnél ? - kérdezi ...
-Castielhez jöttem ... Szólnál neki ? - kérdem még mindig mosolyogva ...
-P-Persze ... - mondja meglepetten ...
-Castiel ... A szomszéd lány keres ! - kiabál Castielnek ...
-Megyek ! - mondja Castiel és már jön is az ajtó felé ... Egy csókkal köszönt, majd indulnánk el, de megláttuk Dimitri furcsa arckifejezését és eszünkbe jutott, hogy ő nem is tudja ...Castielellel egyszerre kuncogni kezdtünk ...
-Bocsánat ... Látom megleptelek ... Udvariatlanság volt tőlem ... Ő itt a barátnőm Yuki ... - mutat be udvariasan Castiel ...
-De ő nem Miku ? - képed el a srác ...
-Többek között ... - mosolyog Castiel ...
-De akkor ... Én ... Nem értem ... - értetlenkedik ...
-Az álcázás mestere ... Tegnap még én sem tudtam, ki ő valójában ... - mondja Castiel és mintha kicsit szégyellné ...
-De miért ? - kérdi Dimitri ...
-Csak a munkám miatt jöttem ide ... Nem szerettem volna felfordulást csinálni ...
-Ha már itt tartunk ... - teszi hozzá Castiel ... - Mi is a munkád ? - kérdi ...
-Ne haragudj, de Ren miatt nem mondhatom el ... De amint végzek itt elmondom rendben ? - mosolygok Castielre ...
-Legyen ... De induljunk ... Szia Dimitri ...
-Sziasztok ... - mondja és becsukja az ajtót mi pedig elindulunk ...
Sétáltunk egy kicsit, majd megint megjelent Aiji ...
-Szia ... Most is zavarok igaz ? - kérdi ...
-Nem ... Dehogy is ... - mosolygok rá ...
-Hiányoztál ! - mondja, majd megölel ... Castiel persze úgy néz rá, hogy a szemeivel meg tudná ölni szegény srácot ...
-Aiji ... Megértem én, hogy szeretsz ... De ne szeress ennyire ! - mondom nevetve Aiji pedig elenged ...
-Ne haragudj ... Én nem is hiányoztam neked ?
-Persze, hogy hiányoztál te bolond ! De azért kereshettél volna ...
-Yuki ... Most már elárulod, hogy ki ő ? - szól közbe Castiel ...
-Nem is meséltél rólam ? - kérdi meglepetten Aiji ...
-Bocsánat ... Castiel ... Ő itt az unokatestvérem Aiji ... Aiji , ő a barátom Castiel ...
-Örvendek ! - mondja Castiel és a kezét nyújtja Aijinek ...
-Csak nem voltál féltékeny ? - súgom halkan Castiel fülébe ... Erre ő kicsit elpirul, és ez elég magyarázat ... Tényleg féltékeny ... Olyan cuki amikor féltékeny ... Beültünk egy kávéházba és beszélgettünk egy-egy finom latte kíséretében ... Valahogy szóba jött a munkám is és ... Mindent elmondtam ... Castiel nem lepődött meg különösképpen Aijival ellentétben ... TÖBBET NEM KELL TITKOLÓZNOM ! Persze ekkor még nem tudtam, milyen bonyolult lesz később ...
