♥♥♥♥♥
Sziasztok nyuszikáim ! :3 Nagyon szépen kérlek, ne haragudjatok a késésért, meg azért se, hogy nem lett lyan sokkal hosszabb ez a rész, de mostantól próbálok egyre több időt az írásnak szentelni, de mindeki tudja, hogy a nyolcadik év elég kemény, szóval ne haragudjatok... Szeretlek titeket! Ezer puszi és jó olvasást nyuszikáim :*(Ja és a főnyuszikám Ivi, ne haragudj, hogy ennyit kellett várnod, de tudod, hogy imádlak ;) )♥♥♥♥♥
Felnéztem az égre... Szép időnk van... Percekig csak bámultam felfelé a gyönyörű szép eget kémlelve... Teljesen belefeledkeztem és nem figyeltem semmi másra amíg Shu nem jött oda hozzám...-Valami baj van ? - kérdi.
-Nem ... Semmi ... Miért ?
-Csak aggódtam.
-Miattam egy percig se fájjon a fejed! - kacsintok rá.
-De ha valami baj lenne elmondanád ugye ?
-Persze, hogy elmondanám.
-Akkor jó! Nem szeretném, ha bármit is eltitkolnál előlem oké ?
-Oké!
-Jó kislány!- mondta egy mosoly kíséretében és egy puszit nyomott az arcomra.
-Kikérem magamnak ! - hisztiztem mosolyogva - Én nem vagyok kislány !
-Jó, jó értettem! Csak ne egyél meg ! - tette fel védekezőn a kezét.
-Ó igen ? - nevettem rá. - Pedig éppen azt terveztem. - mosolyogtam, majd megcsókoltam. Kicsit meglepte a dolog, mivel még soha nem tettem. Régen nagyon visszahúzódó voltam, most pedig a Castieles ügy miatt gondolhatta.
-Yuki, te... - kezdte, mikor elváltunk egymástól. - Te tényleg megváltoztál... - mondta ki végül. Nem tudom ezt most hogy érti...
-Ez tetszik! - jelenti ki egy mosoly kíséretében és most ő csókol meg engem.
-Te viszont semmit nem változtál ! - mondom neki mosolyogva. - Még mindig megkapsz mindent, amit akarsz. - Válaszolni már esélye sem volt, mivel a barátai szóltak oda neki...
-Shu! Megint szédítesz valami csajt ? Nem unod még ?
-Őt soha nem fogom megunni ! - szólt vissza Shu és látszólag ez meglepte a srácokat, mivel közelebb jöttek.
-Mi a nyavalya ütött beléd, ember ? - ordította az egyik haverja.
-Valamiről lemaradtam ? - kérdeztem zavartan.
-Csak Shu akárhány csajjal flörtölt mindet koppintotta, mivel ő egy exét szereti még mindig. - mesélte az egyik. - Valami Yuki.
-Nahát, David, jó sokat tudsz ! Ez mind szép és jó, de nem is ismersz meg ? - húztam el a számat a fiúra nézve.
-Te... Honnan tudod a nevem ? - kérdezte Dave értetlenül.
-Dave, hisz mi mind egy általánosba jártunk mind. - mondta Shu magyarázatképpen.
-Én vagyok az, Yuki! Meg sem ismertél ? - szomorodtam el.
-Na neeeeee! De rég nem láttalak ! - mondta Dave elképedve.
-Eléggé. Meg egyébként is rengeteget változtam...
-Hát igen! - nevetett fel a srác. - Akkor még utáltad a szőkéket, mert beképzeltek!
-Hááát... Most én is beképzelt szöszi lettem... - nevettem rá.
-Nem zavarok ? - szólt közbe Shu.
-Csak nem féltékeny vagy ? - néztem a durcizó barátomra. -Ez nagyon aranyos !
-Nem vagyok féltékeny ! Aranyos meg végképp nem! - durcizott tovább Shu.
-Mondj amit csak akarsz, nekem akkor is aranyos vagy! - mondtam, majd megcsókoltam.
-Fáradt vagyok ! Menjünk haza! - mondta Shu és megfogta a kezem.
-Menjünk! - vágtam rá. Elköszöntünk a haveroktól és már útnak is indultunk haza. Szótlanul sétáltunk hazáig. Otthon Shu úgy döntött megy lezuhanyozni, én pedig ledőltem az ágyamba és a plafont bámultam. A szemem egyszer csak lecsukódott és elaludtam... Arra ébredtem, hogy csengetnek, és egyből mentem ajtót nyitni. Castiel állt az ajtóban. Kidörgöltem az álmot a szememből és reméltem, hogy csak képzelem, de nem így volt. Castiel egy csokor rózsával a kezében állt előttem és rengetegszer bocsánatot kért. A szemében láttam a szomorúságot és a bűnbánást. Mit kéne tennem ? Meg kéne bocsátanom neki ? Elbeszélgettünk, és a végén arra jutottunk, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Mivel Shu nem látta értelmét, hogy tovább rontsa a levegőt összecuccolt és egy haverjához költözött. Castiel és én együtt töltöttük az estét. A részleteket nem igazán boncolgatnám, hiszen úgy is mindenki tudja miról van szó. Másnap Castiel egyenletes szuszogására ébredtem. Gyorsan kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Megreggeliztem és Cast reggelijét is bevittem hozzá. A fiú még békésen aludt, de ha nem keltem fel száz százalék, hogy elkésünk. Egy csókkal ébresztettem a barátomat, majd hagytam enni, addig én felöltöztem. Az iskola unalmas volt, mint mindig. Szünetekben Kikával, Ivivel és Amberrel beszélgettem. Feltűnt, hogy Kikák nem igen tetszik, hogy Amberrel barátkozom, de mint egy jó barát elfogadja. Minden napom egyhangú volt, de minden nap történt valami furcsa, de megmagyarázhatatlan dolog. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Egyik nap órán rosszul lettem és a tanár hazaküldött. Hányingerem volt és állandóan szédültem. Legjobb barátnőim persze minden nap jöttek meglátogatni amíg hanyagoltam az iskola látogatását. Mikor elmeséltem, mi bajom Amber ijedten nézett rám.
-Mi a baj, Amber ? - kérdeztük a csajokkal egyszerre.
-Yuki.. Kérlek mondd, hogy nem feküdtetek le! - mondta ijedten a szőkeség.
-D... de... - dadogtam, mert hirtelen jött ez az intim kérdés...
-Istenem, ez nem lehet igaz ! Yuki, nem lehet, hogy te terhes vagy ? - kérdezte Ivi és Kika egyszerre.
-Talán ? - már én sem voltam biztos magamban. - Minden esetre holnap elmegyek orvoshoz.
Ezzel lezártuk a témát és már csak azt tárgyaltuk ki, hogy mi volt az iskolában és egyéb unalmas témákat boncolgattunk. Mikor a csajok hazamentek Castiel is megjelent. Nem akartam vele beszélni. Nem tudtam volna elmondani neki, ha valóban terhes vagyok ... Én ... Én még nem akarok gyereket ! De ha elvetetem az gyilkosság. Mit csináljak ? Mindent elcsesztem. Castielre még csak ránézni is kínos volt nekem, így hatalmas kő esett le a szívemről, mikor elment. Másnap elmentem a nő gyógyászhoz megbizonyosodni róla, hogy terhes vagyok-e vagy sem... Minden bátorságomat összeszedve léptem be a rendelőbe, mikor sorra kerültem. Mint kiderült a szöszik okosabbak, mint hinnénk. Ambernek igaza volt. Ettől tartottam. Én nem tudom mit csináljak ! El kell mondanom Castielnek ... Mikor már hazafelé tartottam pötyögtem Castnak egy SMS-t, hogy ma szeretnék vele beszélni ezért jöjjön el hozzám. A csajok is kaptak egy-egy "Igazatok volt!!! Most mit tegyek??? O.o" SMS-t. Mikor Cast megérkezett sírva borultam a nyakába. Nem értette, miért. Nem is kérdezte, csak próbált megnyugtatni. Mikor már többé-kevésbé megnyugodtam, elmondtam neki az egészet.
-Mi ? - kérdezte értetlenül. Az arcáról semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni.- Ez most komoly ?
-Igen. - nyögtem ki alig hallhatón.
-Hogyan lehet nekünk gyerekünk ? Biztos, hogy nem az enyém ! Tuti, ogy azzal a pojácával is ágyba bújtál és a gyerek is az övé !!! Ha ezzel akarod biztosítani, hogy melletted legyek tegyél le róla ! - ordított Castiel. Teljesen kiakadt. - Az isten szerelmére, te szándékosan tolsz ki velem ?!? - kiabált Cast. Ajtó nyitódást hallottam és megláttam amint a szőke barátnőim jöttek velem szembe. Meglátták, hogy sírok és egyből Castielt támadták.
-Ha Yuki miattad sír azt megkeserülöd! - morgott Ivi.
-Nem érdekeltek ! - mondta Castiel majd kiviharzott a házból én pedig keservesen sírtam. Örültem, hogy ott vannak velem a barátnőim. Múltak a hetek és a hasam is nőni kezdett, így az iskolába járást is hanyagoltam. Egyik nap Dave jött el hozzám. Látszólag feldúlt volt és mesélni kezdett.
-Shu kórházban van ! Elütötte egy autó! - újságolta a srác én pedig egyből öltöztem és futottam a kórházba Dave-el az oldalamon. Mikor, már a szobájában voltunk én sírva borultam az eszméletlen barátom ágya fölé. Keservesen sírtam és nem akartam elhinni. Miért történik ez velem ? Miért pont velem ? Miért pont most ? Miért ?!? Teltek a napok, a hónapok és egyedül voltam. Furcsa, de nem emlékszem mi történt. Éppen Shut készültem meglátogatni a kórházban, mikor Dave hívott, hogy vele menjek. Együtt mentünk be tehát a kórházba. Láttam a fiún, hogy tud valamit, amit én nem így hát rákérdeztem.
-Mi az ?
-Micsoda ? - játszotta el a tudatlant Dave.
-Mi a amit te tudsz, és én nem?
-Hamarosan megtudod. - mondta és épp ekkor értünk oda. Bementem a barátomhoz és megfogtam a kezét. Már nem sírtam. Nagyon fájt így látnom, de nem szabadott sírnom. Az egyenletes csipogás megszűnt. Ne! Nem történhet ez !
-Neeeeeeeeeeeeeee ! - ordítottam.
Hirtelen Shu nyitott be a szobám ajtaján. Csak álmodtam. Borzalmas volt !
-Mi a baj ? Rosszat álmodtál ? - jött oda hozzám Shu.
-Borzalmas volt! - csak ennyit tudtam kinyögni. Shu magához húzott és szorosan ölelt, míg nyugtatóan a hátamat simogatta.
-Nem kell félned oké ? - nyugtatott Shu. - Én mindig itt leszek neked!
- Köszönöm ! - mondtam és egyre szorosabban húztam őt magamhoz. Az órára néztem,este tíz óra volt.
-Nyugi kicsim! Nincs semmi baj. Akarod, hogy itt maradjak, még egy kicsit ? - kérdezte kedvesen. Egy hang sem jött ki a torkomon. Bólintottam egyet és felálltam.
-Egy perc és rendbe szedem magam. - mondtam mikor már megnyugodtam. Ez az álom teljesen felkavart. Vittem magammal egy pizsamát és egy köntöst és elmentem lefürödni. Mikor már a szobámba mentem láttam, hogy Shu elaludt az ágyamban. - De aranyos ! - Befeküdtem mellé és hátulról átöleltem. Ekkor egy gyors mozdulattal megfordult és így szembe került velem.
-Ravasz vagy ! - mosolyogtam. - Alvást színleltél! De miért ?
-Kíváncsi voltam, mit tennél ? - mosolygott.
-És tetszett a reakcióm ? - mosolyogtam.
-Tökéletesen ! - mondta, majd gyengéden megcsókolt. Halványan elmosolyodtam és arra gondoltam... Jól döntöttem.
-Min töröd a fejed ennyire ? - kérdezte a barátom mosolyogva.
-Rajtad.
-És ? Mire jutottál ? - kérdezte mosolyogva.
-Nem tudlak megérteni. - nyögtem, ki de folytatni nem igazán akartam.
-Mit nem értesz ?
-Minden lány oda van érted...Mégis velem vagy... Ez felfoghatatlan.
-Mert ők nem érdekelnek! Engem csak te érdekelsz!
*Eközben Iviéknél*
Feküdtem az ágyamban és bámultam magam elé. - Vajon helyes, amit teszek ? Vajon haragszik rám Yuki ? Még mindig Castielt szereti ? Castiel tényleg szeret, vagy csak Yukit akarja elfelejteni ? Megbízhatok benne ? - Elhessegettem ezeket a gondolatokat és lassan elaludtam. Reggel villámgyorsan elkészültem és már a bejárati ajtó felé is vettem az iráyt, de mikor kinyitottam nagy meglepetésemre Castiellel találtam szembe magam aki a motorjának támaszkodott. mikor meglátott tett felém pár lépést majd ölelésre tárta a karját. Odafutottam hozzá ő pedig felkapott és megpörgetett maga körül és egy gyors csókot nyomott a számra. Elvitt a suliba motorral és egész nap együtt voltunk. Mikor Yuki a közelemben volt kissé feszélyezve éreztem magam, de mikor megláttam, milyen jól érzi magát minden kétségem elszállt vele kapcsolatban. Örültem, hogy boldog, és én is mindenkinél boldogabb voltam. Nem tudom, meddig fog tartani ez a boldogság, de ki szeretném élvezi amíg tehetem.***
Mikor beértünk az iskolába mentem egy kicsit beszélgetni a barátnőimmel, addig hagytam Shut hadd ugrálják csak körbe a csajok. Mindig jólesik,mikor nézem, hogy próbálja lekoptatni magáról a csajokat. Megcsörrent a telefonom és mikor megláttam, hogy a hívó Madeline, a menedzserem azonnal felvettem.-Igen ?
-Szia Yuki, ne haragudj, hogy épp most zavarlak amikor tudom, hogy éppen iskolában vagy, de szeretnélek megkérni valamire.
-Persze Madeline. Mint mondtam, bármit kérhetsz elvégre jóban vagyunk.
-Iskola után nm tudnál beugrani a stúdióba kicsit ?
-Iskola után a barátommal szerettem volna tölteni egy kis időt, de azt elhalaszthatom, ha ilyen fontos.
-Szerintem hozd magaddal, hogy megtudja, milyen tehetséges a barátnője.- mondta nevetve Madeline.
-Oké, akkor hányra legyek ott ?
-Úgy körülbelül négyre jó lesz.
-Ott találkozunk! Szia !
-Köszi! Szia ! - mondta, majd letette a telefont.
-Csak nem randid van négykor ? - jött oda hozzám Shu.
-Ami azt illeti, igen ! Egy Madelin nevű idősebb lánnyal. - nevettem.
-Ó, de jó neked! - nevetett a barátom is.
-Eljössz velem ?
-Ha szeretnéd.
-Ha nem szeretném, nem kérdezném meg.
-Akkor megbeszélve!
A nap eleje eseménytelenül telt egészen addig amíg haza nem érünk. Egyből átöltöztem és már el is indultunk. Kicsivel hamarabb értünk be, de Maldeline már szerencsémre ott volt. Odafutottam hozzá és megöleltem. Más embereknek kicsit furcsa lenne ilyen jóban lenni a menedzserükkel, de nekem így tökéletes.
-Yuki, komolyan mondom, ha nem ugrasz a nyakamba el se ismerlek! - nevetett jókedvűen Madeline.
-Hát eléggé régen találkoztunk és akkor még barna hajam volt.
-Vagy éppen kék! - nevetett még mindig.
-Igen. - nevettem már én is. - Egyébként Ő itt a barátom, Shu! - mutattam az értetlenül minket figyelő barátomra.
-Örvendek! - nyújtotta a kezét Madeline mosolyogva, mire Shu magához tért.
-Én is. - nyögte ki de alig jött ki hang a torkán.
-Mi a baj ? - kérdeztem meglepődve.
-Még mindig nem tudom elhinni, hogy énekes is vagy.
-Pedig hozzá kell szoknod ! - nevettem rá.
-Na de beszéljük meg, amiért hívtalak és mehettek is. - szólt közbe Madeline.
-Mi lenne az ? - érdeklődtem.
-A Vocaloid amilyen felkapott volt, mos annyira lapos, és mivel úgy gondoljuk ennek semmi értelme, gondoltuk mentjük ami menthető. Van választási lehetőséged. Vagy indítasz szóló karriert, vagy egy feltörekvő banda énekese leszel. A döntés a te kezedben van.
-Hát nem is tudom. Szerinted boldogulnék egyedül?
-Szerintem biztosan.
-Egy próbát megér.
-Végül is akkor már nem kell másnak kiadnod magad. Lehetsz önmagad!
-Rendben.
-Akkor nem is tartalak fel tovább, szórakozzatok !
-Köszi Madeline! - mondtam, majd elbúcsúztunk és útnak is indultunk haza.
*
Másnap a suliban mindenhova elkísért Castiel lenéző pillantása.-Mi bajod van velem ? - csaptam idegesen a padjára, mikor már nem bírtam tovább idegekkel.
-Annyira oda vagy meg vissza, hogy te vagy Miku, de majd meglátod! A Vocaloid mostanában nem igazán keresett, te mész a süllyesztőbe mi meg feltörekszünk! - mosolygott diadalmasan.
-Ó igazán? - nevettem rá.
-Na mi van ? Nem akarsz hinni a fülednek ?
-Á én hiszek ! Csak tudod, az a helyzet, hogy a Vocaloid nincs többé! Szóló karriert kezdek !
-Ezt te rendezted így, mert tudtad, hogy lenyomunk ! Valld be, hogy szándékosan az idegeimen táncolsz!
-Ó és még mennyire élvezem! - mondtam mosolyogva.
-Na megállj te kis... - támadt nekem Cast, és már mindenki minket figyelt. Én egy egyszerű mozdulattal ellöktem magamtól. Nem volt nehéz, mivel ő nem akart megölni ezért fékezte a benne rejlő vámpírt, én viszont nem.
-Castiel, csak nem bántanál egy lányt ? - néztem kiskutya szemekkel rá. - Egy védtelen lányt ? Nem szép tőled!
-Ugyan már Yuki ne játszd a védtelen kislányt!
-Ugye tudod, hogy ez így nem fair. - mikor ezt mondtam nem úgy értettem, hogy ő erősebb, hanem, hogy én nyugodtan vámpírkodhatok, mert a kontaktlencse miatt senki nem veszi észre, ha vörös a szemem ellentétben vele.
-Tudom hát ! De így talán igazságos lesz ! - mondta és egyenesen Shut támadta volna, de én elkaptam a felsője nyakát.
-Lassan a testtel! Miért kevernéd őt ebbe bele ?
-Igazságos harc lenne, gondolj csak bele.
-Igaza van ! - szólt közbe Shu. - Rendezzük le Castiel ! Yuki, engedd el kérlek.- engedelmeskedtem neki, de nem akartam hagyni verekedni.
-Ne reméld, hogy életben maradsz ! - mondta mosolyogva Castiel.
-Shu! Ne csináld! Ha átalakul, meg is ölhet! - mondtam neki gondolatban és úgy tűnt meghallotta.
-Hagyjuk a fenébe! - mondtam most már hangosan és átkaroltam Shu derekát ő pedig közelebb húzott magához és jó szorosan megölelt.
-Ha te ezt akarod.
-Ezt. És Castiel. Ha még mindig tombol benned a harag később lerendezzük. - mondtam és pont ekkor jött be a tanár mi pedig leültünk a helyünkre. Hosszú lesz még a nap úgy érzem...
