-Mit keresel itt Deborah ? - kérdeztem idegesen, de meglepődöttségemre nem ült az a gonosz vigyor az arcán. Az eddigi folytonos gonosz vigyorát felváltotta valami megbánás-féle.
-Figyelj Yuki... Én nem tudom mit csináltál velem akkor, de lehet nem is akarom tudni. Az igazat megvallva bocsánatot kérni jöttem. Tudom, nem akarsz látni, de meghallgatnál kérlek ? - a szavak megakadtak a torkomban. Bármit is szerettem volna mondani, nem tudtam, így csak némán bólintottam egyet az előttem álló lánynak.
-Tudom, nem volt szép tőlem, amit Castiellel tettem és nagyon sajnálom is. Rájöttem, hogy semmit nem ér egy kapcsolat amit csak ráerőltetünk az emberre, szóval kérlek meg tudsz bocsátani ? - kérdezte, én pedig erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Nem neked kéne bocsánatot kérned... Én bántottalak és ezt nagyon sajnálom. Eluralkodott rajtam a féltékenység. Ha te mindezt komolyan gondoltad és meg tudsz nekem bocsátani lehetünk még barátok ? - kérdeztem tőle. Tudtam, hogy ez a helyes. Nem rossz lány ő, csak mindig megszerzi amit akar...
-Persze ! És megígérem, hogy soha többet nem megyek Castiel közelébe ! Soha többet ! - mondta, majd megölelt.
-Ezt nem nekem kell bizonygatnod. Nem nyírnálak ki, ellenben a barátnője igen.
-Ezt úgy érted, hogy... - kerekedett ki a szeme, de nem folytatta. Félt, hogy megbánthat, ha kimondja.
-Igen. - mondtam mosolyogva. - Igazából rettenetesen gyerekes. - nevettem el magam.
-Sajnálom. - mondta.
-Ne sajnáld. Szuperül vagyok! Nem aggódom miatta. - mondtam bizonygatva az igazam.
-De nem ő volt az első szerelmed? - kérdezte értetlenül.
-Mondjuk úgy, hogy a második. - nevettem fel újra, majd látva Deb értetlen tekintetét elmeséltem neki, hogy gyerekkoromban volt egy srác, de a mostani helyzetemről semmit nem mondtam. Mivel már egyikünk sem akart megölni senkit lerángattam a földszintre, mivel csak be kéne mutatnom, nem igaz ?
-Yuki most már igazán elmagyarázhatnád, hogy mi volt ez. - mondta karba tett kézzel Shu, majd a kezemre mutatott, amivel barna hajú barátnőm kezét szorongattam.
-Az előbb úgy néztél rá, mint egy gyilkosra, most meg mosolyogva kézen fogva rohangászol vele a lakásban ? - folytatta a "vádakat" a barátom.
-Csak nem féltékeny vagy Debire ? - kérdeztem röhögve.
-De, lehet. - mondta és egy szívdöglesztő féloldalas vigyor jelent meg az arcán. Lassan odasétált hozzám, majd egy gyors csókot lehelt a számra, amit Deb csak értetlenkedve nézett.
-Mi az Yuki? Csak azt nem mondd, hogy rólam nem is meséltél neki ? - kérdezte nevetve.
-Az igazat megvallva... Debi. Ő az a srác akiről meséltem.
-De te azt mondtad, hogy az régen volt... - folytatta az értetlenkedést.
-Lehet, de azt nem mondtam, hogy most nem tart éppen. - nevettem el magam.
-Cuki... - mondta halkan Deb, hogy ne halljuk, de nem jött össze neki ezért hirtelen felé fordultam, mire elpirult.
-Most meg mi van csajok ? - kérdezte Shu, aki a jelek szerint nem hallotta barátnőm előbbi megjegyzését.
-Elmondjuk neki, vagy maradjon titok ? - másztam halkan Deb fejébe, hogy csak ő hallja.
-Mi volt ez ? - kérdezte halkan.
-Csak válaszolj már az istenért aztán elmondom! - utasítottam gondolatban, mire ő csak bólintott egy aprót és hátrább lépett, jelezve, hogy ő nem szeretné közölni a barátommal a dolgokat.
-Tetszel neki. - mondtam a barátomnak nemes egyszerűséggel, majd Deb felé mutattam, aki teljesen elvörösödve bámulta a földet. Shu közelebb lépett hozzá és az állánál fogva felemelte a fejét.
-Ne vedd rossz néven, de nem kellesz. - mondta a szemébe hidegen Shu.
-Shu! - szóltam közbe, mert barátom kicsit túl durván fogalmazott.
-Úgy értem... Nem vagy rossz csaj, de, mint tudod van barátnőm. - mondta, majd megragadta a karom és közelebb húzott magához és átkarolt. Gyorsan egy puszit nyomott az arcomba, amire csak elmosolyodtam.
-Áh, ne aggódj miatta. - mondta mosolyogva a barátnőm.
-Akkor szuper. - mondta Shu és egy újabb puszi után a szobája felé vette az irányt. Mi Debivel valami új szórakozóhelyről beszélgettünk, mikor hirtelen előugrott Lena.
-Buli ? Én is megyeeeeeeeek ! - ordította, Deb meg ismét elképedt.
-Két Yuki van ? Nem elég egy ? - kérdezte nevetve.
-Ja, Lena vagyok, Üdv. - mondta és kezet nyújtott Debnek.
-Deborah. - mutatkozott be mosolyogva Deb is. Kis ismerkedő beszélgetés után megint csöngettek.
-Ma nem bírtok kicsit megállni ? - kérdeztem viccelődve, ugyanis ma már a második csengőszóra kellett sietnem. Kinyitottam az ajtót, és vörös exem lépett be rajta.
-Yuki, segítened kell kicsit. - mondta.
-Ki az ? - kérdezte Deb és Lenával közelebb jöttek ám mikor testvérem meglátta a vörös srácot elviharzott.
-Mit keres ez itt ? - mutatott dühösen Castiel Debire.
-Nem ez, hanem Deb. - mondtam felháborodva. Igazából nem ezen háborodtam fel, hanem amiatt aggódtam, hogy lassan én is csak egy "ő" leszek neki.
-Vagy úgy ! Te véded, mikor te ... - kezdte idegesen, de befejezte, mert nem merte kimondani, amit éppen akart.
-Mondd csak Castiel! Figyelünk! Áruld el neki mit tettem úő úgy sem tudja! - kezdtem mérgesen. - De, ha miattad problémánk lesz szégyent hozol a fajtádra. - figyelmeztettem alig hallhatóan szuszogva.
-Buli ? Én is megyeeeeeeeek ! - ordította, Deb meg ismét elképedt.
-Két Yuki van ? Nem elég egy ? - kérdezte nevetve.
-Ja, Lena vagyok, Üdv. - mondta és kezet nyújtott Debnek.
-Deborah. - mutatkozott be mosolyogva Deb is. Kis ismerkedő beszélgetés után megint csöngettek.
-Ma nem bírtok kicsit megállni ? - kérdeztem viccelődve, ugyanis ma már a második csengőszóra kellett sietnem. Kinyitottam az ajtót, és vörös exem lépett be rajta.
-Yuki, segítened kell kicsit. - mondta.
-Ki az ? - kérdezte Deb és Lenával közelebb jöttek ám mikor testvérem meglátta a vörös srácot elviharzott.
-Mit keres ez itt ? - mutatott dühösen Castiel Debire.
-Nem ez, hanem Deb. - mondtam felháborodva. Igazából nem ezen háborodtam fel, hanem amiatt aggódtam, hogy lassan én is csak egy "ő" leszek neki.
-Vagy úgy ! Te véded, mikor te ... - kezdte idegesen, de befejezte, mert nem merte kimondani, amit éppen akart.
-Mondd csak Castiel! Figyelünk! Áruld el neki mit tettem úő úgy sem tudja! - kezdtem mérgesen. - De, ha miattad problémánk lesz szégyent hozol a fajtádra. - figyelmeztettem alig hallhatóan szuszogva.
-Megharaptad ! - mondta, mintha nem is hallotta volna az utolsó mondatot. - Megharaptad őt, és én hozok szégyent a fajtánkra ? - kiabált tovább, nem is törődve azzal, hogy Deb még mindig ott áll.
-Hallottad. - mondtam Debnek teljes higgadtsággal. - Ezek vagyunk. Most már tudod. - mondtam.
-Mi kéne Castiel ? - kérdeztem egy hűvős tekintettel megajándékozva Castielt.
-Kifogytam a tablettákból, reméltem adsz párat, mielőtt megtámadnék pár ártatlant az utcán - mondta -, vagy a házadban. - folytatta Debre nézve.
-Szerencséd, hogy mi mindig teletározunk. - mondtam, mivel nekünk mindig rengeteg van otthon, majd megdobtam egy fekete-piros dobozzal (mivel úgy néz ki a gyógyszerünk doboza. ( ki gondolná ? :D ) ).
-Köszönöm. A mait pedig később megbeszéljük. Nem szeretném, hogy valami ex-háborút indítsatok ellenem. - mondta, majd elment.
-Yuki, mi volt ez a "fajtánk" dolog, és mi van azokban ? - kérdezte egy másik kis fekete-piros dobozra mutatva.
-Nem mondok semmit. Jelenleg minél kevesebbet tudsz, annál jobb neked. Ha egyszer szükségét érzem beavatlak. A harapást meg sajnálom, Castiel mentett meg. - mondtam bűnbánóan, majd a nappaliban ledobtam magam a kanapéra Debi pedig mellém. Egy dabarig csak szótlanul bámultunk ki a fejünkből, feldolgoztuk a történteket, majd megérkezett Shu, aki egyből észrevette, hogy valami nincs rendben, és ehhez Castielnek is köze van. Gyorsan elmondtam neki mindent mire ő csak ijedten annyit kérdezett, hogy el mondtuk-e Debnek, erre persze megráztam a fejem. Nem tudom megbízhatunk-e benne...
-Hallottad. - mondtam Debnek teljes higgadtsággal. - Ezek vagyunk. Most már tudod. - mondtam.
-Mi kéne Castiel ? - kérdeztem egy hűvős tekintettel megajándékozva Castielt.
-Kifogytam a tablettákból, reméltem adsz párat, mielőtt megtámadnék pár ártatlant az utcán - mondta -, vagy a házadban. - folytatta Debre nézve.
-Szerencséd, hogy mi mindig teletározunk. - mondtam, mivel nekünk mindig rengeteg van otthon, majd megdobtam egy fekete-piros dobozzal (mivel úgy néz ki a gyógyszerünk doboza. ( ki gondolná ? :D ) ).
-Köszönöm. A mait pedig később megbeszéljük. Nem szeretném, hogy valami ex-háborút indítsatok ellenem. - mondta, majd elment.
-Yuki, mi volt ez a "fajtánk" dolog, és mi van azokban ? - kérdezte egy másik kis fekete-piros dobozra mutatva.
-Nem mondok semmit. Jelenleg minél kevesebbet tudsz, annál jobb neked. Ha egyszer szükségét érzem beavatlak. A harapást meg sajnálom, Castiel mentett meg. - mondtam bűnbánóan, majd a nappaliban ledobtam magam a kanapéra Debi pedig mellém. Egy dabarig csak szótlanul bámultunk ki a fejünkből, feldolgoztuk a történteket, majd megérkezett Shu, aki egyből észrevette, hogy valami nincs rendben, és ehhez Castielnek is köze van. Gyorsan elmondtam neki mindent mire ő csak ijedten annyit kérdezett, hogy el mondtuk-e Debnek, erre persze megráztam a fejem. Nem tudom megbízhatunk-e benne...
