20.rész - A részeg Castiel ...

Mikor Aiji elment Castiel csak kérdő tekintettel bámult rám ...
-Azt mondta... Hogy ... Yuki ? - néz rám hatalmas szemekkel ...
-Hát ... Csak régen sokat animéztünk együtt és a kedvenc animém főhősnőjének a neve Yuki ezért ezt a becenevet adta nekem ... - magyarázom ki magam egy elég béna kifogással ...
-Oh ... Értem ... - Castiel kicsit szomorúnak látszik ... Kínosan érzem magam, hogy majdnem lebuktam ... Nem sokkal később vissza is mentünk a szállodába ... Tudtam, hogy ez az utolsó napom, hogy pihenjek, így hát ledőltem egy kicsit pihenni ...

Castiel szemszög :

Ez a lány ... Pont olyan ... Mint Yuki ... Vagy talán csak annyira hiányzik már most, hogy mindenkiben őt keresem ... Á ... Biztos csak képzelődtem ... Ledőltem az ágyra és gondolkodtam  ... Nemsokára Dimitri lép be az ajtón ...
-Szia ... Hát te hol voltál ? - kérdezi ... Nem értem ... Ő jött később de még ő kér számon ?
-Sétálni voltam ...
-A csajjal a szomszéd szobából ?  - végre kibökte mit akar tudni ...  - Tetszik a csaj ?
-Van barátnőm ... - vágom rá ...
-De el kell ismerned, hogy tetszik a csaj ... Látom rajtad ...
-A barátnőmre emlékeztet ... Ennyi az egész ...
-Szóval ez azt jelenti, hogy amíg a barátnőd nincs itt beéred vele is igaz ?

Yuki szemszög :

Végig hallgattam a beszélgetést ... "Szóval ez azt jelenti, hogy amíg a barátnőd nincs itt beéred vele is igaz ? " Ezt nem hiszem el ... Komolyan ilyen aljas lenne ? Nem bírom tovább hallgatni ... Csörög a telefonom ...
-Igen ?
-Yuki ... Nagy baj van ! - hallom Ren hangját a vonal túlsó végéről ...
-Mi a baj ?
-Viktor ! Megszökött !
-Mi ? Mikor ?
-Tegnap ...
-Akkor bármikor ideérhet, hogy bosszút álljon ... Vigyáznunk kell rájuk ... Emberéletek vannak veszélyben ...
-Nemsokára odaérek ... Addig is vigyázz rájuk ... És magadra ...
-Te is ! Szia ...
Letettem a telefont ... Nem tudom mit tegyek ... Felhívom Castielt ... Elvégre gyanús lenne ha nem beszélnénk egész turné alatt ...
-Szia ... Zavarok ? - szólok a telefonba ...
-Szia ... Te soha nem zavarsz ... - mondja és megnyugtat a higgadtsága ...
-Hogy vagy ? - kérdezem és egy hosszú beszélgetés vette kezdetét ... Egyre inkább megnyugodtam ...
Nem sokkal később Ren tört be a szobába ...
-Yuki ! Beszéln... - észrevette a telefont a kezemben és elhallgatott ... "A parátod ? " tátogja és kérdő pillantást vet rám ... Én csak bólintottam ...
-Yuki ... Csak nem Ren van nálad ?
-Nyugodj meg ... Csak a munkánkról kell beszélnünk ...
-Bízok benned ... - mondja beletörődően ...
-Köszönöm ... Viszont most mennem kell ... Szia ...
-Szeretlek ...
-Én is téged ...
Leteszem a telefont és Ren elkezdi hadarni a mondandóját ...
-MI ? - ordítottam... - Itt van ?  - sikítok ...
-Csend legyen ! - fogja be a számat ... - Tudja, hogy itt vannak Castielék ... Még mindig vágyik a bosszúra ...
-Nem lesz ez így jó ... - rázom a fejem és már majdnem sírok ... féltem Castielt ... Most Viktor miatta fog rajta bosszút állni ? Nem ! Nem hagyhatom !
-A terv a következő ... Én fent maradok ma éjjel és vigyázok rájuk te pedig most azonnal mész lefeküdni, hogy hamarabb munkába állhass ...
-Értettem ... Vigyázz magadra ...
-Mire vársz ? Sipirc aludni ! - mondja parancsolóan, de mégis kedvesen ...
Lefeküdtem és lassan álomba is merültem de nem aludtam sokat annyira aggódtam ... Hajnalban keltem és el is készültem ... Nagyjából nyugis napunk volt de én akkor is a koncert kezdetéig stresszeltem ... Mikor a koncert elkezdődött én még idegesebb lettem ... Mindenhova figyeltem és már kezdtem szédülni a sok mászkálástól ... A koncertnek vége lett és Viktor sehol ... Nagyon megkönnyebbültem ... Lejöttek a színpadról én pedig egy kicsit még beszéltem Castiellel ... Nem sokkal később Castiel csak meredten bámul maga elé ... Megfordulok és Viktor áll velem szemben ... Elfordulok, hogy ne lássa az arcomat ...
-Régen láttuk egymást nemde ? - mosolyog Viktor ...
-Viktor ... - mordul fel Castiel ...
-Nocsak, nocsak ... Ő az a szöszi akire gondolok ? - kérdi gonoszul ...
-Nem ... Őt ne keverd bele ! - ekkor Viktor felé fordulok ...
-Á ... Szóval megint új barátnőd van ... Így csak még élvezetesebb lesz ... Elővesz egy fegyvert és Castielre szegezi ...
-Mégis mire készülsz ? - kérdezem pimaszul ?
-Jó is hogy kérdezted ... Veled terveim vannak mielőtt kinyírnám ... Gyere ide ... - int felém és perverz vigyorral vizslat ... Castiel ekkor Átkarolja a nyakamat ...
-Nem megy sehova ! Ne keverd bele !
-Castiel ... Hagyd ! - mondom neki ... - Eressz el ... Nem kell védened ! -mondom ...
-Vitkor ... Műsort akarsz ? - mosolygok rá ...
-Mi mást szivi ? - kérdi még mindig a perverz mosollyal én pedig a szoknyám szegélyéhez nyúlok mire Castiel ledermed és amolyan "tényleg megteszi ?" arccal néz ... Én feljebb húzom a szoknyámat és előkapom a combomra rögzített pisztolyt ...
-Ha csak egy kicsit megsebzed Castielt én szitává lőlek ! - mondom agresszívan és minkét fiú ledermedve bámul ...
-Vérszomjas a kis barátnőd ... Akár csak az előző ... Ó tényleg ... Ő miért nincs itt ? Már belefáradt abba, hogy védenie kellett ?
-Nem szakítom el a családjától ... Így is ritkán vannak otthon a szülei ... Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot ... Nincs olyan szerencséd, hogy megkaparintsd !
-Akkor a kis szöszi csak szórakozás ? Ha ezt a barátnőd megtudja ... - mosolyog gonoszul Viktor nekem pedig egy könnycsepp gördül le az arcomon ...
-Mi a baj ? Nem is tudtad, hogy csak játékszer vagy ? - kérdezi Viktor ... - Tedd le a fegyvert ... Nekem nem csak játékszer lennél ...
-Azóta az eset óta ... Undorodom tőled igazán... Elég csak rád néznem ...
-Miről beszélsz ? Nem értelek ...
-Nem is kell értened ...  - mondtam és a fegyvert rászegezve elindultam felé ...
-Fegyvert a földre ! Most ! - parancsolom ő pedig engedelmeskedik ... Ez gyanús ...
-Mikor tanultál engedelmességet mondd ? - kérdem tőle ...
-Csak tudom, hogy nem bántanál ...
-Nem is foglak... Viszont ... - ekkor előkapom a bilincset és a kezére teszem ...
-Játszani akarsz ? - kérdezi gonosz vigyorral ... Valamit nagyon félreért szegény ...
-Ha ezt annak neveznéd ... - mosolygok rá ... Felhívom Rent ...
-Megvan Viktor ...
-Hol  vagytok ?
-A koncertteremben ...
-Azonnal ott vagyok ...
-Értem ... Szia ...
Letettem a telefont és Castielre néztem aki csak nagy szemekkel bámult rám ...
-Ne haragudj ... Megijesztettelek ? - kérdem tőle mosolyogva ...
-Nem ... Csak ... Egyre jobban emlékeztetsz a barátnőmre ...
-Az egyszer biztos ... - neveti el magát Viktor ... -Először a kis barátnőd juttat rácsok mögé most meg a kis játékszered ...
-Na ide figyelj ! -Ekkor egyik kezemmel belemarkolok a hajába és felhúzom a fejét ... - Nem vagyok senkinek a játékszere ...
-Na jó ... Egy kis különbség van kettejük között ... A cicust mindig Lysandernek kellett védenie ... Viszont ő ... Könyörtelen ...
-Ne hasonlítgass senkihez !
-Pedig Castiel is megmondhatja ... Ezért játszol vele igaz ? "Barátom" ...
-Ez nem igaz ! Én nem ... - kezd bele Castiel ... Én belerúgok Viktor gyomrába aki összeesik a földön ...
-Castiel ... Ne magyarázkodj ... Viktor ... Szóltam ...
-Nem semmi ... - hallom Castiel halk szavait ... Rámosolygok Castielre és nagyon megkönnyebbülök, hogy megvan Viktor ... Nemsokára megérkezett Ren és elintézte Viktort én pedig hazakísértem Castielt ...
-Nem is hittem volna ... - mondja halkan ...
-Mit ? - mosolygok rá ...
-Olyan visszahúzódó voltál ... Olyan ártatlannak tűntél ... De ez ...
-"Nem semmi" ? - kérdem mosolyogva ...
-Hallottad ? - neveti el magát ő is ...
-Ezek szerint ...
-Jó ... Elismerem ... Hülye kérdés volt ...
Visszasétáltunk a hotelbe és mindenki ment a saját szobájába ... Ledőltem az ágyra és a kezemmel eltakartam az arcomat ...
-Megúsztuk ... - fújtam ki a levegőt ... - Miért kell nekem ezt csinálnom ? - mondtam, majd megfogtam egy párnát és belesikítottam ... Kopogtak én pedig az ajtóhoz mentem és kinyitottam ... Castiel állt az ajtó előtt ...
-Ő ... Bocsi ... Zavarok ? - kérdezte, mivel elég késő volt ...
-Dehogy ... Úgy sem tudok aludni ...
-Én sem tudtam elaludni ... Ezért is gondoltam, elmehetnénk inni valamit ...
-Jól hangzik ... - mosolygok Castielre, majd felveszem a kabátomat és kilépek az ajtón ... Szerencsére nem messze van itt egy kis bulizóhely ... Beültünk kicsit iszogatni ... Én alig ittam, de Castiel nem fogta vissza magát ... Nem láttam még ennyit inni ... Mikor már tényleg vészesen sokat ivott nem engedtem neki többet és hazamentünk ... Nem tartott sokáig míg hazaértünk ... Be akartam menni az ajtón és hagyni Castielt pihenni, de Castiel elkapta a kezem ... Nem tudtam mit tenni ... Castiel magához húzott és megcsókolt ...

Eltoltam magamtól Castielt ...
-Castiel ... Ezt nem szabadna ...
-Miért nem ? - kérdezi Castiel és tudom, hogy csak az alkohol beszél belőle ...
-Castiel ... Barátnőd van ...
-Nem fogja megtudni ... - mondja és közelebb hajol ...
-Castiel ... Hagyj ! - mondtam és el próbáltam tolni magamtól ... Természetesen nem ment ... Csak egyre közelebb húzott magához ...
-Castiel ... Kérlek ... - mondom és egy könnycsepp gurult végig az arcomon ... Ekkor lépett ki az ajtón Ren és meglátott minket ...
-Ne haragudj ... Én ... Én csak ... - dadogott Castiel mintha az a könnycsepp kijózanítón hatott volna rá és elengedett ...
-Mind tudjuk, miket művel az alkohol ... - mondom és megfogom a kilincset ..
-Jó éjt Castiel ... - mondom és belépek az ajtón ...
-Jó éjt ... - mondja Castiel és lehajtott fejjel visszamegy a szobájába ... Becsukom magam után az ajtót és egy hatalmasat sóhajtok az ajtónak dőlve ... Ren persze kikérdezett, hogy hol voltam idáig... Olyan anyáskodó mint Shu ... Hosszú és fárasztó nap volt ... Ideje lefeküdnöm ... Remélem a holnapi nap nyugodtabb lesz ...

THE END ?

19.rész - Ki az a Melissa ? O.o

Nem sokkal utána hazamentem ... Elkészültem és siettem is a kávézóba ahol Ren már várt ... Amint meglátott elmosolyodott ...
-Szia ! - ölelt meg Ren ...
-Szia ! - mosolygok zavartan ... - Ne haragudj a barátom miatt ... Nem tudom mi ütött belé ...
-Á ... Semmi gond ... Biztos csak féltékeny ... Én sem örülnék a helyében ha ismeretlen pasik hívogatnának ...
- Szóval ... Mit szerettél volna megbeszélni ?
-Szóval ... Holnap lesz az út és csak pár apróbb részletet szerettem volna gyorsan megbeszélni ...
Megbeszéltünk nagyjából mindent és haza is mentem ... Ren egészen az ajtóig kísért ahol elbúcsúztunk és bementem az ajtón ... Shu kérdő tekintettel figyel ...
-Randin voltál ? - kérdi ...
-Nem ! Dehogy ! - tiltakozom ...
-Akkor ?
-Munka megbeszélés ... - mondom egyértelműen ...
-Értem ...
-Erről jut eszembe ... Elutazom ... Gondoltam tudnod kell ... - ahogy ezt kimondtam száguldottam tovább a szüleim szobájáig ... Halkan benyitok ...
-Szia kicsim ! - hallom apu meglepett hangját ahogy felnéz a számítógépéről ... - Mit szeretnél ?
-Csak szólni szerettem volna, hogy elutazom egy kis időre ... (na jó nem olyan kis időre...)
-Hova ? Miért ? Kivel ? - záporoztak a kérdéseikkel ...
-Apa ... Dolgozom ... A munkám miatt ... És a munkatársammal megyek ...
-Dolgozol ? - lepődik meg ... Tényleg ... El se mondtam nekik ...
-Igen ...
-Mit ? - és ekkor elmeséltem nekik az egészet de mire elmagyaráztam nekik, hogy tudok magamra vigyázni beesteledett ... Korán feküdtem le mert tisztában voltam azzal, hogy rettenetesen hosszú utunk lesz ...
Másnap rosszullétre hivatkozva nem mentem be a suliba ... Lena szólt is Castielnek ...
Készülődni kezdtem és kopogtattak is az ajtón ... Gondoltam Ren lesz az és kinyitottam ...
-Castiel ... Mit keresel te itt ?
-Jöttem megnézni a barátnőmet ... Lena azt mondta rosszul vagy ... Gondoltam megnézem hogy vagy ...
-Szeretlek Castiel ! - Ölelem át és megcsókolom ... - De nem fogsz elkésni ? Bepakoltál már ?
-Nem ... De csak gondoltam megnézlek ...
-Köszönöm Castiel ... Szeretlek !
-Én is téged ... Akkor megyek ... - megcsókolt és már itt sem volt ...
Egy perc múlva megjelent Ren ... Gyorsan berántottam az ajtón ne hogy meglássák és nagyjából ment is a sürgés-forgás ... Nagy készülődés volt és a hajam átfestve és rám nagyon nem jellemző stílusban festettem ki magam ... Magamra sem ismerek ... Nagyon tetszik ! Valahogy így nézhetek ki :

Mivel túl sokat vacakoltunk sietni kellett ... Ugyanazzal a géppel megyünk mint Castielék ... Mivel ez a munkánk a Castielék mellett levő ülések lettek a miéink ... Az elő osztályon ... Wow! De jó ! ... Felszálltunk a gépre és nem sokkal később már a levegőben voltunk ... Egész út alatt Castielt bámultam és néha ő is rám nézett ... akkor mindig elkaptam a fejem mintha nem is őt nézném ... Persze annyira feltűnően bámulom, hogy a vak is észrevenné ... Olyan jó lenne most mellette lenni, de most úgy kell tennem mintha a barátommal lennék ... És mintha az Ren lenne ... Castiel rám mosolyog Ren pedig megfogja a kezem ... Basszus ...  Ez annyira ... Mindegy ... Bele kell törődnöm ... Amikor leszálltunk egyből a hotelbe mentünk ... Ugyanabba a hotelbe ahova Castielék ... A szomszéd szobába ... Na ne már ! Mindenhol mellettük leszünk ? Nem baj ... Legalább közel leszek Castielhez ... A szobánkba igyekezem amikor valaki nekem jön ...
-Hé ! Vigyázhatnál ! - ordítok rá ...
-Kivel szájalsz ? - kérdezi pökhendin ... - Tudod te ki vagyok ?  - kérdezi ...
-És te tudod, én ki vagyok ?
-Na ki ? Egy senki ?
-Jaj tényleg ... A paróka nélkül senki lennék ? Akkor hát ... Hatsune Miku, Örvendek ! - nyújtom felé a kezem ...
-Jaj ... Ne haragudj ... Én ... Én ... Én meg ...
-Fejezd be a dadogást ... - nevetek rá ... - Tudom ki vagy ... (Castielék bandájának egyik tagja volt ...)
-Dimitri, gyere már ! - ordít dühösen az ajtóból Castiel ... Én pedig teljesen lefagyok ...
-Ne haragudj ... Mennem kell ... Örültem ...
-Én is ... - mosolygok ... - Akkor viszlát szomszéd - mosolyodok el és belépek a szobánk ajtaján ...

Castiel szemszög :

Berángatom Dimitrit a szobába és látszik rajta a meglepettség ...
-Mi az ? - kérdi Lysander meglepetten ...
-Ki nem találnátok ki van a szomszédban ... mondja Dimitri...
-Ugyan ki ? - kérdem ... De a hangomon hallani lehet, hogy egyáltalán nem érdekel ...
-Miku ... - mondja izgatottan ...
-Ki ? - kérdem meglepetten  ...
-Hatsune Miku ...
-Nem lehet ! - nem lehet, hogy Yuki itt van !
-Pedig így van ...
-De Yuki ...
-Yuki ?  - kérdezi Dimitri ...
-A barátnője ...- magyarázza Lysander ...
-Nos mi van Yukival ? - kérdi Lysander ... Ekkor jövök rá, hogy ezt az egészet csak én tudom ...
-Hiányzik ... Ez minden ... - mondom ...
-Elhiszem Castiel ... Nekem is hiányzik az a kis esetlen lány akit folyton meg kellett védenem Viktortól ... - mosolyodik el Lys ...
-Ha tudnád mekkorát változott ... - mosolyodok el ...
-Ezt hogy érted ? - kérdi ...
-Egy ideje nem láttad Viktort igaz ?
-Nem ... Miért ? Tudsz valami ?
-Mindent tudok ... Börtönben van ... Yuki intézte el ...
-Az nem semmi ...- tátja el a száját Dimitri ...
-Nem hát ... - mosolygok ... - De kivel beszélgettél kint ?
-Mikuval ! Mondtam !
-Nem tűnt fel, hogy Mikunak kék haja van nem szőke ? - nézek rá meglepetten ... Biztosan tévedett ...
-De az csak paróka ... Ő maga mondta, hogy ő Miku ...
-Bárki mondhatja ezt ...
-Igazad van ... - mondja Dimitri és mint aki elgondolkodik ...

Yuki szemszög :

Belépek a szobánk ajtaján ... Egy francia ágy van bent ... Na ne ! Nem fogok vele aludni !
-Ez ... Meg ... Mi ... A ... Fene ??? - borulok ki kis szünetet hagyva minden szó után ...
-Mivel itt is úgy tudják, hogy egy pár vagyunk ... Hát ... - magyarázkodik Rin ... Hatalmasat sóhajtok ...
-Fáradt vagyok ... Megyek, lefekszem ... - jelentem ki és az ágy felé veszem az irányt ... Rin bemegy a fürdőbe én pedig kihasználva a távolságát átöltözöm ... Bebújok az ágyba és a fal felé fordulok ... Nemsokára Rin fekszik be mellém ...
-Figyelj ... Sajnálom ... De nyugodj meg ... Én maradok ezen a félen ... - mondja félénken ...
-Ajánlom is ... - jelentem ki ... nemsokára mély álomba merülök ... Amikor felkelek teljesen megriadok ... Úgy kelek fel, hogy Ren mellkasán van a fejem és átölelem Ahogy ő is engem ... Basszus !!! Castiel !!! Én meg totál bújós vagyok ... Hogy felejthettem el ???
-B... Bocsi ... mondom és gyorsan felülök az ágyon ...
-Ugyan ... Aludtál ... - mondja egyszerűen ...
Gyorsan kiugrok az ágyból és elkészülök ... Mivel az első nap Castieléknek is pihenéssel telik ezért nekünk is ...Már amennyire ... Mivel hárman voltak mi meg csak ketten és mind a hárman másfele mentek nekünk meg vigyáznunk kell rájuk én vigyázok Castielre, Ren pedig Lysanderre és Dimitrire ...
Reggel Castiel sétálni ment ... Hirtelen valaki a nevét kiáltotta és Castiel nyakába ugrott ...

Castiel is mosolyog ... Átöleli a lányt és megpörgeti ...
-De rég láttalak ! - mondja Castiel én meg magamban magyarázatot keresek erre az egészre ...
-Én is téged ! - mondja a lány majd nyom egy puszit Castiel arcára ... Basszus ... Erre már nincs magyarázat ... Teljesen megzavarodtam ... Az a lány és Castiel ? Le kell ülnöm és feldolgoznom ... Leülök egy padra a közelben és onnan figyelem ahogy Castiel és az a lány jókat nevetnek ... Castiel meglát és felém kezd jönni a lány pedig jön utána ...
-Ki ez a lány ? Ismered ? - kérdezi Castielt a mellette álló fekete hajú lány ...
-Te is azzal a járattal jöttél mint én ... - mosolyog rám Castiel ...
-Á szóval emlékszel Castiel ! - mosolygok rá vissza ...
-Szóval azért néztél annyira ? Felismertél ? - mondja meglepetten ...
-Persze... Egyébként Chizu vagyok ... - mondom neki még mindig hatalmas vigyorral ...
-Örvendek ... Hogyhogy egyedül vagy ?  - kérdezi Castiel ...
-Csak lejöttem sétálni kicsit ... - mondom ...
-Mi megyünk megiszunk valamit ... Te nem jössz ? - kérdezi kedves mosollyal Castiel ...
-A világért sem zavarnám meg a randitokat ... - vágok be egy kamu mosolyt ...
-Randit ? - kezdenek el kuncogni mind a ketten ... - Unokatestvérek vagyunk ! - vágják rá ...
Egy kő esett le a szívemről ...
-Szóval velünk tartasz ? - kérdezi Castiel ...
-Persze ! Miért ne ? - mondom és el is indulunk a legközelebbi kávézó felé ... Látom, hogy Castiel valamin töri a fejét ...
-Castiel ... Mi a baj ? - kérdezek rá óvatosan ...
-Semmi ... Csak ... Á ... Hülyeség ! - mosolyog rám ... Látom rajta, hogy csak magára erőszakolta azt a mosolyt ...
-Castiel ... Mondd el ! Kérlek ...
-Annyira hasonlítasz a barátnőmre ... - néz rám ... Basszus ... Nem akarok lebukni ...
-Oh ... - nem tudok mást mondani ...
-Hiányzik ... Nem tudom mi lehet vele ... Pedig csak egy napja jöttem el ...- mondja bánatosan ... Én ösztönösen a kezéért nyúlok, hogy megfogjam de hirtelen a fejemre csapok és gondolatban jól leteremtem magam, hogy majdnem lelepleztem magam ...
-Mi a baj ? - kérdi most tőlem ...
-Semmi - mosolygok rá ...
Délutánig a hárman voltunk és beszélgettünk, majd az unokatestvére (Melissa) elment mert fontos dolga akadt ... Castiellel még sétáltunk egyet ... Olyan nehéz megállni, hogy ne közeledjek hozzá ... Annyira ... idegtépő ...
-Yuki ! - hallom a kiáltást és ösztönösen a hang irányába fordítom a fejem ...
-Aiji ! - ugrok a nyakába ő pedig megpörget ...
-Hát te hogy kerülsz ide ? - kérdezi meglepetten ...
-Erre volt dolgom ... - nevetem el magam ...
-Értem ... Nincs kedved meginni valamit ? - kérdezi kedves mosollyal az arcán ...
-Aiji most dolgom van ... Még itt leszek egy darabig ... Esetleg máskor ?
-Persze ... Bármikor ! Akkor nem tartalak fel ... Szia ... - mondja, majd nyom egy puszit az arcomra és elmegy ...

THE END ?

Ha szeretnétek megtudni, hogy ki lehet Aiji és mit akar Yukitól ... És kíváncsiak vagytok, Castiel rájön-e Yuki "titkára" a következő részben kiderül !