Kedves olvasók!

Sziasztok !
A napokban nézegettem a statisztikákat és OMG! Elértük a kitűzött célomat ! Meg van a 10.000 ! Ennek örömére szeretnék két dologal kedveskedni nektek.Persze, hogy semmiről ne maradjon le akit egy kicsit is érdekel a blogom mától egy Facebook csoport is elérhető ... Emellett egy extra hosszú rész várható a közeljövőben, valamint egy kis blogajánlót tennék közzé, ha megengeditek... Persze a blogajánló nem csak egyszer lesz. Havonta lesz egy blog kiposztolva amit éppen olvasok, ami éppen érdekel és remélem nektek is tetzeni fognak és ezzel a blog írói sem fognak leszidni, mivel előtte meg fogom őket kérdezni róla. Akor majd kedvetekre válogathattok majd a jobbnál jobb blogok közül. Nos kezdjük is el az ajánlót :
A mai vagy e havi blog kinek hogy tetszik a : Pokoli Angyal Blog
Röiden : Ebben a blogban NINCS összefüggő sztori, tehát ne próbáljátok összeegyeztetni. Ebben a blogban random írásokat tesz közzé az írója. Megjegyezném, hogy nagyon is érdekes az életszemlélete és az írásstúlusa is nagyon kifinomult. Nem mondanám, hogy profi, de hát hé ... Én sem vagyok az! Sőt az én írásaim nagyon is elbújhatnak az övéi mellet. Ha szeretnétek nézzetek be. Nem ánjátok meg!
Köszönöm szépen és szeretlek titeket ! Az extra hosszú részben találkozunk elgközelebb! Sziasztok !

25.rész - Második esély...

-Visszatérve arra a srácra... Mi is volt ? - húzza ravasz mosolyra a száját.
-Hááááááát......... Bevallom én sem tudom potosan ...
-Te olyan hülye vagy ! - lök meg oldalról, hogy majdnem elesek ... - Nem úgy értettem tegnap este, mert látszott, hogy nem vagy magadnál... Honnan ismered a srácot ? Volt valami köztetek ? És most van valami köztetek ? És ha nincs ... Akkor lesz ?
-Húha jó sok kérdés ... Shu gyerekkori barátom, bár nem tagadom, hogy volt köztünk több is barátságnál... Most csak barátok vagyunk. És lakótársak. Nem hinném, hogy lesz valami köztünk...
-Miért ? Totál összeilletek ... Ő nem szeret ?
-Én... Ezt nem tudhatom ... Miért kérdezel egyáltalán ilyesmiket ? - kérdezem zavartan ...
-Csak kíváncsiságból...
Egy ideig még faggatott Amber Shuról, de aztán végre hazaengedett. Mikor hazaértem Shu elé álltam.
-Shu ... Te ittál tegnap ? - kérdeztem idegesen ...
-Ha iszok akkor hogy hozlak haza ? - válaszolja egyszerűen...
-Akkor már csak egy kérdésem van ... Te csókoltál meg engem, vagy én téged ? - itt már féltem a válaszától ...
-Most szeretném ráfogni, hogy részeg voltál, de nem fogom rád kenni... Kihasználtam a helyzetet ... Sajnálom ...
-Az én hibám volt, hogy annyit ittam ...
-Szóval szerinted ez hiba ? - jött közelebb hozzám...
-Én ... Én nem ezt mondtam, csak ...

-Hiba lenne, ha most megismételném ? 

-Én... Vagyis... N... Nem... Csak...

-Elég... Nem kell a csak ...

-Mondd, hogy már nem érzel irántam semmit és eltűnök ... - szóllt meg mikor kicsit elhúzódott tőlem, hogy a szemembe nézhessen.

-Én ... Én nem ... - láttam a szemében valami aggodalom félét... - Én ezt nem tehetem ... Jól tudod, hogy te voltál az első szerelmem és ... Én még mindig érzek valamit ...

-És Castiel ? 

-Őt is szerettem ... 

-Yuki ... Tudom, hogy én voltam a hülye és én rontottam el ... Én szeretném tudni megérdemlek-e egy második esélyt ?

-Én ... Én ... - dadogtam ... Nem tudtam mit kellene mondanom...

-Kérlek ... 

-Jó ... - egyeztem bele, mivel olyan aranyosan kért ...

-Köszönöm! - mondta, majd átölelt. - Megígérem, hogy most nem rontom el ! Szeretlek ! 

Nem tudom jól tettem e amit tettem ... Hogy egyik kapcsolatból a másikba rohantam... De ha komolyan gondolta amit mondott, ez lesz a legjobb ... Másnap reggel Shu keltett fel és miután elkészültem együtt mentünk suliba ... Az út alatt a kezemet fogta és mosolygott ... Úgy látom ez az egész nagyon boldoggá teszi így hát én is boldog vagyok tőle ... Mikor a suliba értünk Amber lépett elénk ... 

-Nem azt mondtad tegnap, hogy nincs köztetek semmi ? - kérdezte felháborodva ...

-Én ... Én... - kezdtem el dadogni ...

-Tegnap megkértem, hogy legyen a barátnőm ... Talán azért nem tudtál róla, mert azután történt, hogy hazajött tőled. - mosolygott Shu az új barátnőmre. 

-Á... Értem ... Akkor gratulálok srácok. - mosolyodott el Amber majd intett és elviharzott. Bementünk a terembe és egy kisebb ülésrend változtatás történt mint láttam ... Castiel Ivivel ült Amber Ivi padtársával ezért Amber Padtársa fog velem ülni ... Aki ki más lenne mint Shu. Tökéletes ... Beültünk a padunkba és beszélgettünk egy darabig, majd elvettem Shu szemüvegét és felvettem. 

-Jól áll nem gondolod ? - nevettem fel.

-De, nagyon jól. - mosolyog Shu. 

-Mint egy igazi szerelmespár. - jön oda hozzánk Castiel.

-Mi az talán böki a csőröd ? - felelt neki egyből Shu.

-Ugyan már ! Egyáltalán nem illetek össze ... 

-Ha befognám a szád akkor élvezni tudnék minden pillanatot vele, ami neked nem jött össze úgy látom!

-Ki akarna...

-Elég legyen ! - mordultam rájuk ... -Castiel hallottam Ivivel együtt vagytok ... Sok boldogságot,de ... Engem ne zaklass ... Igaz ... Ha velem nem voltál boldog akkor legyél nélkülem. Szia. - mondtam és ennyi elég is volt neki ... Visszament Ivihez aki jól lekiabálta, hogy minek zaklat meg ilyenek ...

Egész nap végig untam magam a suliban a szünetekben néha néha beszélgettem Ivivel vagy Amberrel. Suli után is nagyon unatkoztam és mivel láttam, hogy Shu éppen menni készült azt mondtam én is vele tartok. A gördeszka parkba mentünk és megnéztem milyen trükköket tud ... Bámulatos. 

24.rész - Mindent elrontok ...

A további napjaink mondhatni eseménytelenül teltek... Azóta Ivivel is nagyon jóban lettünk és Kika is kibékült Kentinnel. Mikor visszatértünk mindenki hirtelen örült nekünk ... Még Amber is (?). A szöszi a nyakamba ugrott mikor beléptem a terembe.
-Amber beléd meg mi ütött ? - kérdem zavartan.
-Köszönöm ! Ha nem döbbentesz rá, hogy Castiel nem lehet az enyém, most nem lennék boldog a barátommal. Bocsi, hogy szemét voltam veled !
-S...Semmi baj ... - veregettem meg a hátát...
-Legyünk jóban oké ? - kérdi mosolyogva... Na jó ebbe meg mi ütött ?
-Oké ha most elengedsz. - mondtam, ugyanis mindeki minket figyelt.
-Amber te mit csinálsz ? - kérdezi a terembe belépve Castiel.
-Megköszönöm Yukinak, nem egyértelmű ? - mosolyog Castielre.
-Persze... Persze... Yuki ugye nem terveztél beülni az órákra még ma ugye ? - néz rám Castiel én pedig megrázom a fejem és eldöntöttük, hogy megyünk hozzám filmezni vagy valami.
-Megjöttem ! - kiáltok egyet mikor a csomagjaim kíséretében belépek a bejárati ajtón. Hallom, ahogy Shu rohan le a lépcsőről. Azonnal egy hatalmas öleléssel köszönt.
-Hiányoztál Yuki! - mondja és még mindig magához szorít.
-Te is hiányoztál ám nekem. - monom és adok egy puszit az arcára. Castiel köhint egyet.
-Na mi van ? Csak nem féltékeny vagy ? - kérdem mosolyogva majd megcsókolom Castielt.
-Én ? Féltékeny ? Soha ! - nevet fel. Felmentünk a szobámba és elkezdtünk filmeket válogatni bár nem sok sikerrel ...
-Olyan rossz az ízlésed! - veti fel Castiel mikor épp a kedvenc filmem akad a kezembe.
-Ugyan már ! Hisz te is tetszel! - modom, hogy megvédjem magam.
-Akkor én is ilyen elcseszett lennék szerinted mint ezek a filmek ? Hát kössz ...
-Castiel én nem ezt...- kezdek bele, de ő kiviharzik a szobából ... És a házból...- mondtam...
Hirtelen Shu lép be a szobába...
-Mi van Castiellel ? Úgy trappolt a bejárati ajtóig, mint valami vadállat!
-Leszólta az ízlésem erre én a fejéhez vágam, hogy hisz ő is tetszik és ... - itt nem bírtam tovább ... Rájöttem, hogy elcsesztem ... Felhívtam Castielt, de nem vette fel, kerestem mindenhol, de nem találtam ... Nagyon elcsesztem ! Ezek után egész nap csak bezárkózva feküdtem a szobámban... A telefonom rezgésére lettem figyelmes és unottan néztem a kijelzőre, de mikor megláttam Castiel nevét a kijelzőn azonnal feldobódtam. Gyorsan megnyitottam az üzenetet, amelyben ez állt :

,,Nem is tudom, miért pazaroltam, rád az időt, mikor itt van Lisa aki mindig is szeretett !!! Mától tegyél úgy, mintha nem is ismernél ! "

Mire végigolvastam az üzenetet, már potyogtak a könnyeim ... Ennyi ? Ennyi volt ? Castiel nem szokott így megsértődni ilyen dolgokon ... Lehet, hogy ez csak egy indok arra, hogy elhagyhasson? Nem ! Ő nem ilyen ! Vagy mégis? Ha belegondolok... Én nem i ismerem olyan régóta, mint Lisa vagy Deborah... El kell fogadnom a helyzetet... Másnap élő holtként jelentem meg az iskolában...
-Yuki! Miz...u ? - jött oda hozzám Amber...- Jól vagy ? - kérdezte, mintha tényleg érdekelné...
-Jól vagyok ! - mondom magamra erőszakolva egy mosolyt.
-Mi a baj ?
-Semmi... Tényleg...
-Csak nem ... - nem fejezte be a mondatát, mert a válasz ... Akarom mondani válaszOK épp elsétáltak mellettünk...
-Jaj Yuki én annyira sajnálom ! - mondja Amber és átölel...
-Na lám, na lám! Milyen jóban lettetek ti ketten! - vigyorog rám Castiel miközben Lisa kuncog mellette. De kiverném annak a libának a fogait.... Erőt vettem magamon és mivel Amber akkor már elengedett belekaroltam.
-Miért ? Talán zavar ? - mondtam és elsétáltam magam után húzva Ambert...
Ahogy sétáltunk karöltve a folyosón találkoztunk Ivivel aki csak kérdő tekintettel nézett ránk. Én egy mosollyal lerendeztem ezt a beszélgetést és belekaroltam Ivibe így hárman sétálgattunk... Aznap sokat nevettünk és jól éreztük magunkat. Este Ambernél házibuli volt amire persze kötelesek voltunk elmenni, mert hát Amber bulija. Ott rengeteget ittunk és én teljesen kidőltem ... Miért is nem tanulok a hibáimból? Már nagyjából magamnál voltam, mikor észrevettem, hogy csörög a telefonom.
-Nem ? - szólok bele... Úgy látszik poénos kedvemben vagyok .
-Te hol a fenében vagy ? Ugye nem csinálsz semmi őrültséget amiatt a bunkó miatt ?
-Nem, dehogy ! - mondom, de tudom, hogy nem voltam túl hihető...
-Yuki hol vagy ? - kérdezi aggódva...
-Nyugiii Amberéknél vagyok. BULI VAAAAAAAAAAAN !!! - ordítom majd letettem a telefont.
Pár perc múlva egy Partykész Shu lép be az ajtón. Shu alig ismer itt valakit, ééés a csajok már le is támadták. Egyből odamentem hozzá.
-Szia. - mosolygok rá. - Hogy-hogy eljöttél ? - kérdem ...
-Tudom, mit művel veled az alkohol és nem követem el újra azt a hibát, hogy hagyom, hogy sokat igyál...
-Ez kedves tőled, de amint látod már kezdem jól viselni az italt. - mondom büszkén.
A nap további részében együtt buliztunk piáltunk meg minden, majd miután teljesen kiütöttem magam otthon találtam magam az ágyamban és csörgött a telefonom ... Mielőtt felvehettem volna Shu megelőzött...
-Szia Amber... Yuki éppen pihen, és... - ekkor kikaptam a kezéből a telefont ...
-Szia Amber mizu ? - kérdem kómásan...
-Beszélnünk kell ! Személyesen ! Sürgős !
-Miért ? Tettem valami rosszat ?
-Nem igazán, de ... De beszéljünk a tegnapról...
-Megyek csak átöltözök. - ezzel letettem és felkeltem, hogy felöltözzek és mehessek az új barátnőmhöz.
Gyorsan elkészültem és átmentem Amberhez aki egyből berángatott a szobájába...
-Ez mi ? - kérdezte a laptopjára mutata.
-Gondolom egy laptop. - mondom nevetve.
-Nem az ! A kép ! - és akkor közelebb mentem és megnéztem a képet ahol Shu és én csókolóztunk (?). Teljesen elsápadtam.
-Yuki. Ki ez a srác ? - von kérdőre Amber.
-Ő... Shu...
-Nem a neve érdekel ! Ki ő neked ?
-Egy barátom. - mondom, bár inkább kérdem mintsem kijelentem.
-Nekem nem szimpla barátságnak tűnik.
-Amber és az a másik kép ? - mutatok a mappában egy másik képre.
-Ne tereld el a figyelmemet ! - mondja bosszúsan.
-Amber, az ott Castiel és Ivi ? - kérdem hatalmas szemekkel. Egymás kezét fogták minden képen. Na ne !
-Muszáj felhívom ! - mondom, majd felhívom a barátnőmet.
-Ige... - mondaná Ivi, ha hagynám.
-Nem Ivi ! Nem ! - mondom bosszúsan.
-Yuki... Ugye nem Cas...
-De, de Castielről van szó ! Ti együtt vagytok ? Ő nem Lisával van együtt ?
-Nem ... Lisa bevallotta, hogy soha sem szerette Castielt csak mivel menő akart lenni vele volt. Én vigasztaltam meg Castielt és hát ... Ne haragudj...
-Ivi, hisz ez csodálatos !!! Ha komolyan gondoljátok akkor jó. De jól jegyezd meg ... Az a srác ha csak egy kicsit is megbánt a halál fia ! - mondom teljes komolysággal.
-O...Oké... - ekkor kinyomtam a telefont...
-Yuki, biztos jó ez így ? - kérdi Amber.
-Vagy te tényleg két nap után túl tudtad tenni magad rajta? - folytatja.
-Nem, még nem ... De ha ők boldogok akkor én is ... Talán nem Castiel volt a nagy szerelem, de bízok benne, hogy majd én is megtalálom ...
-Visszatérve arra a srácra... Mi is volt ? - húzza ravasz mosolyra a száját.
-Hááááááát.........

THE END ?

23.rész - Bár meg se születtem volna !

Eltelt azóta pár nap és semmi érdekes nem történt... Addig az estéig... Hogy miről is van szó ? Arról a napról, ami után azt kívántam, bár meg se születtem volna!!! Kezdjük az elején :
-Nyugodt napnak nézünk elébe, úgy látom! - jelenti ki Ren miközben széthúzza a függönyt.
-Szerintem is. - mondom, majd nyújtózok egyet és kikelek az ágyból. A ruháimért megyek és felöltözök. Kiléptem a szobánk ajtaján és mentem volna Castielékhez, de ő is épp ugyanezt tervezte, tehát nem volt szükség rá ... Castiel azt mondta, hogy a mai egy pihenőnap neki ezért ma otthon marad, ahogy a többiek is. Ren megígérte, hogy vigyáz rájuk otthon és átküldött a legjobb barátnőmhöz, hogy "szórakoztasson"... Át is mentem tehát Kikához és egy jót beszélgettünk. Felhozta a témát, hogy este elmehetnénk egy jó kis buliba innen nem messze. Elmentünk kávézni és beszélettünk. Mindent kibeszéltünk ami addig történt, míg nem figyeltünk egymásra... Vagyis mint kiderült én nem figyeltem rá eléggé ... Mondott jó pár érdekes sztorit és nagyon jó érzés volt a munkától elszakadni és jól érezni magam a legjobb barátnőmmel. Persze hamar elment ez a nap is ... Már este nyolc óra van és mi a buliba készülődünk. Mindketten egy-egy testre simuló miniszoknyát vettünk fel, kisminkeltük magunkat és indultunk is. Ahogy egyre közelebb értünk a szórakozóhelyhez egyre hangosabb lett a zene. Mikor odaértünk fülsüketítően hangos volt a zene. Mintha csak arra a napra csöppentem volna vissza, amikor Castiel megtudta a titkom... De már nem történhet meg ez a szörnyűség ... Már tudok uralkodni magamon. Kikával leültünk két egymás mellett levő bárszékre és rendeltünk magunknak. A barátnőm aztán kicsit sem akart uralkodni magán ... Nem számított neki mennyit költ piára. Én sem nagyon fogtam magam vissza. Egyik poharat a másik után és mivel nem igazán éreztük a hatását gondoltuk menjünk táncolni. A lüktető zene ütemére táncoltunk a barátnőmmel a hatalmas táncparketten. A fejem is lüktet... Talán nem kellett volna annyit innom, de nem hagyom, hogy ez elrontsa a jó kedvemet. Kika belémerőltetett még jó pár pohárral a legütősebb italból amit ezen a helyen kapni lehet. Ha eddig nem lettem volna totál káros most biztosan az vagyok. Érkezik is a következő pohárral és én a barátnőmhöz szólok...
-Nem abban egyeztünk meg hogy nekem ennyi elég volt ? - kérdem.
-Ez nem az én művem, - mondja egyszerűen. - hanem az övé ! - mondja maga mögé mutatva ahol egy srác ül . Mikor ránézek elmosolyodik. Odamegyek hozzá tisztázni a helyzetet, mert tudom, hogy az ilyenek hogy szoktak végződni.
-Szia ... Figyelj... Ez az egész nagyon kedves tőled, de ...
-Van barátod. Ezt akartad elmondani nemde ?
-D-de ... Honnan...
-Megérzés...
Egy darabig beszélgettünk, mint kiderült a neve Benji, és egy évvel idősebb nálam. Kezdtem szédülni, ezért ő felajánlotta, hogy hazakísér. El is indultunk, de épp mikor egy sikátorhoz értünk megálltunk, mivel a telefonja csörögni kezdett ...
-Igen ? ... Tessék ? ... Értem... - a beszélgetés többi részét már nem hallottam mivel valaki befogta a szám és behúzott a sikátorba. Kapálóztam és rugdaltam, de rá sem hederített.szépen lassan minden elhomályosult. Mikor ismét magamhoz tértem egy üres szobában találtam magam egy falhoz láncolva.

-Ha már itt van szórakozzunk vele egy kicsit.- halok egy idegen hangot. Kinyitom a szemem és meglátok két idegen férfit... Az egyikük épp felém tarta a másik pedig kimegy a helységből...
-Szia cica ! - hallom meg a férfi hangját... Mintha már hallottam volna valahol ... Meg van !!! Mikor Castielt elrabolták ... Akkor ez ... Csak nem Viktor bandája ? - Nocsak, nocsak... Milyen szótlan vagy ... Csak nem félsz ? - folytatja ...
-Ki félne tőled ? - nevetek a képébe, bár nem igazán vagyok biztos magamban.
-Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy félsz !
-Ugyan...  Már biztosan keresnek !!! - mondom magabiztosan, bár miztos vagyok az ellenkezőben... Mivel úgy tudják szórakozni voltam és az ugye nem ár véget olyan hamar...
-Csakugyan ? - kezd nevetni ... - Ha annyira keresnének már rég itt lennének ... Ugyanis lassan dél lesz. - ÚR ISTEN !!! MÁR ENNYI AZ IDŐ ? EZ NEM LEHET IGAZ !!! Nem tudok mit mondani neki ezért inkább nem is mondok semmit ...
-Helyes. - mondja mosolyogva a férfi... - Végre megtanultad, hogy nem jó dolog ellenem lenned, szóval ne ellenkezz!- mondta, majd leguggolt közvetlenül előttem. Az államnál fogva felemelte a fejemet, majd megcsókolt... Én csak rángattam a láncot és próbáltam szabadulni... El akartam menekülni, de nem ment. Már majdnem feladtam, épp amikor nagy kiabálást hallottunk... A férfi elhúzódott tőlem, majd egyenesen a mögötte levő ajtót nézte. Castiel lépett be az ajtón ...
-Megzavartad a szórakozásom! - mondta a férfi mosolyogva(?). - Mi keresni valód van itt ?
-Jöttem a barátnőmért! - jelenti ki Castiel.
-Sajnos őt nem kaphatod vissza. - mosolyog Castielre.
-Nem kérdeztem a véleményed ! - mondta Castiel és rátámadott a férfire, mire ő pisztolyt rántott. Egyenesen Castiel felé szegezte a fegyverét.
-NE !!! - ordítottam és teljes erőmből rángattam a láncot. Ekkor jött rá az idegen, hogy okosabb lenne engem lelőni, ezért engem vett célba.
-Castiel, fuss ! Én megoldom ! - ordítottam, de ő nem ment el, hanem elkapta az idegen férfit és elvette a fegyverét.
-Most pedig, ha kedves az életed, mész és eloldozod. - mondta Castiel fegyvert fogva rá. Persze ki nem félti az életét? Tehát egy perc múlva szabad voltam és ahelyett, hogy félve a barátomhoz bújtam volna, mint ilyenkor a lányok többsége, kikaptam a fegyvert a kezéből.
-Egy jó okot mondj, hogy életben hagyjalak ! - mondtam és egyre közelebb sétáltam hozzá.
-Ha megölsz gyilkosságért börtönbe kerülsz. - mondja mosolyogva.
-Csakugyan ? - mosolygok én is, majd folytatom. - És kinek hisznek majd, ha elmesélem ezt a sztorit a rendőrségen ? Elvégre te ha halott leszel neked már nem hisznek ellenben én rendőr vagyok. Ehhez mit szólsz ? - mondtam még nagyobb mosolyra húzva a szám.
-Te? Rendőr ? Na ne nevettess! - mondta.
-Castiel, kérlek felhívnád Rent ? - kérdem .
-Persze. - mondja.
-Mondd meg neki, hogy nem sürgős. Ez csak egy beszari alak ... - mondom szemrehányón. Elbeszélgettem az idegenel és kiderült, hogy Viktor bízta meg, hogy kapjon el, mert meg akarta bosszulni, amit vele tettem... Milyen idegesítő ez a Viktor... Persze nem kell nélkülöznie a kis segédét mert megy utána a börtönbe. Végre haza mehettünk és én egyből átmentem Kikához, ugyanis Ren említette, hogy többször is keresett, mert aggódott amiért eltűntem. A barátnőm persze egy hatalmas öleléssel fogadott és elmondtam neki ez egész ügyet elejétől a végéig... Kimentünk egy kicsit levegőzni és megláttunk Lysander aki éppen egy lánnyal beszélget. Nagyon ismerős az a lány ... Úr isten !!! Az Ivi !!! Várjunk csak ... Lysander közelebb hajol hozzá és... Azok agyarak ?!? Lysander is ?!? Na ne !!! Odafutottam és elrántottam Lysandert a barátnőmtől.
-Mi a francot művelsz !?! - ordítok a srácra aki teljesen ledermed. Egy amolyan "nem is félsz tőlem?" pillantással néz rám. Hirtelen nevetni kezdek és odafordulok Ivihez...
-Hé... Jól vagy ? - kérdem.
-Persze. - mondja teljesen nyugodtan, mire én kérdő tekintettel nézek rá.
-Ugyan már! - mondja nevetve, majd kiereszti az agyarait.
-Hát te is ? - mosolygok és én is megteszem.
-Na neeeeee ! - nevet fel ő is miközben Lysandern értetlenül áll minket figyelve . Hirtelen eszembe jut Kika ... Jaj ne ! Ugye nem ijesztettem el ?
-Kika ... Én ...
-MI A FÉSZKES FENÉÉRT NEM MONDTAD EL ? - kiabálja és teljesen megijedek, hogy haragszik ... - EZ A LEGNAGYOBB KIRÁLYSÁG AMIT VALAHA LÁTTAM !!! - folytatja én pedig megkönnyebbülök... Ezek után Ivi is velünk maradt... Ő Kikával lakott és sok időt töltöttünk együtt.

THE END ?