23.rész - Bár meg se születtem volna !

Eltelt azóta pár nap és semmi érdekes nem történt... Addig az estéig... Hogy miről is van szó ? Arról a napról, ami után azt kívántam, bár meg se születtem volna!!! Kezdjük az elején :
-Nyugodt napnak nézünk elébe, úgy látom! - jelenti ki Ren miközben széthúzza a függönyt.
-Szerintem is. - mondom, majd nyújtózok egyet és kikelek az ágyból. A ruháimért megyek és felöltözök. Kiléptem a szobánk ajtaján és mentem volna Castielékhez, de ő is épp ugyanezt tervezte, tehát nem volt szükség rá ... Castiel azt mondta, hogy a mai egy pihenőnap neki ezért ma otthon marad, ahogy a többiek is. Ren megígérte, hogy vigyáz rájuk otthon és átküldött a legjobb barátnőmhöz, hogy "szórakoztasson"... Át is mentem tehát Kikához és egy jót beszélgettünk. Felhozta a témát, hogy este elmehetnénk egy jó kis buliba innen nem messze. Elmentünk kávézni és beszélettünk. Mindent kibeszéltünk ami addig történt, míg nem figyeltünk egymásra... Vagyis mint kiderült én nem figyeltem rá eléggé ... Mondott jó pár érdekes sztorit és nagyon jó érzés volt a munkától elszakadni és jól érezni magam a legjobb barátnőmmel. Persze hamar elment ez a nap is ... Már este nyolc óra van és mi a buliba készülődünk. Mindketten egy-egy testre simuló miniszoknyát vettünk fel, kisminkeltük magunkat és indultunk is. Ahogy egyre közelebb értünk a szórakozóhelyhez egyre hangosabb lett a zene. Mikor odaértünk fülsüketítően hangos volt a zene. Mintha csak arra a napra csöppentem volna vissza, amikor Castiel megtudta a titkom... De már nem történhet meg ez a szörnyűség ... Már tudok uralkodni magamon. Kikával leültünk két egymás mellett levő bárszékre és rendeltünk magunknak. A barátnőm aztán kicsit sem akart uralkodni magán ... Nem számított neki mennyit költ piára. Én sem nagyon fogtam magam vissza. Egyik poharat a másik után és mivel nem igazán éreztük a hatását gondoltuk menjünk táncolni. A lüktető zene ütemére táncoltunk a barátnőmmel a hatalmas táncparketten. A fejem is lüktet... Talán nem kellett volna annyit innom, de nem hagyom, hogy ez elrontsa a jó kedvemet. Kika belémerőltetett még jó pár pohárral a legütősebb italból amit ezen a helyen kapni lehet. Ha eddig nem lettem volna totál káros most biztosan az vagyok. Érkezik is a következő pohárral és én a barátnőmhöz szólok...
-Nem abban egyeztünk meg hogy nekem ennyi elég volt ? - kérdem.
-Ez nem az én művem, - mondja egyszerűen. - hanem az övé ! - mondja maga mögé mutatva ahol egy srác ül . Mikor ránézek elmosolyodik. Odamegyek hozzá tisztázni a helyzetet, mert tudom, hogy az ilyenek hogy szoktak végződni.
-Szia ... Figyelj... Ez az egész nagyon kedves tőled, de ...
-Van barátod. Ezt akartad elmondani nemde ?
-D-de ... Honnan...
-Megérzés...
Egy darabig beszélgettünk, mint kiderült a neve Benji, és egy évvel idősebb nálam. Kezdtem szédülni, ezért ő felajánlotta, hogy hazakísér. El is indultunk, de épp mikor egy sikátorhoz értünk megálltunk, mivel a telefonja csörögni kezdett ...
-Igen ? ... Tessék ? ... Értem... - a beszélgetés többi részét már nem hallottam mivel valaki befogta a szám és behúzott a sikátorba. Kapálóztam és rugdaltam, de rá sem hederített.szépen lassan minden elhomályosult. Mikor ismét magamhoz tértem egy üres szobában találtam magam egy falhoz láncolva.

-Ha már itt van szórakozzunk vele egy kicsit.- halok egy idegen hangot. Kinyitom a szemem és meglátok két idegen férfit... Az egyikük épp felém tarta a másik pedig kimegy a helységből...
-Szia cica ! - hallom meg a férfi hangját... Mintha már hallottam volna valahol ... Meg van !!! Mikor Castielt elrabolták ... Akkor ez ... Csak nem Viktor bandája ? - Nocsak, nocsak... Milyen szótlan vagy ... Csak nem félsz ? - folytatja ...
-Ki félne tőled ? - nevetek a képébe, bár nem igazán vagyok biztos magamban.
-Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy félsz !
-Ugyan...  Már biztosan keresnek !!! - mondom magabiztosan, bár miztos vagyok az ellenkezőben... Mivel úgy tudják szórakozni voltam és az ugye nem ár véget olyan hamar...
-Csakugyan ? - kezd nevetni ... - Ha annyira keresnének már rég itt lennének ... Ugyanis lassan dél lesz. - ÚR ISTEN !!! MÁR ENNYI AZ IDŐ ? EZ NEM LEHET IGAZ !!! Nem tudok mit mondani neki ezért inkább nem is mondok semmit ...
-Helyes. - mondja mosolyogva a férfi... - Végre megtanultad, hogy nem jó dolog ellenem lenned, szóval ne ellenkezz!- mondta, majd leguggolt közvetlenül előttem. Az államnál fogva felemelte a fejemet, majd megcsókolt... Én csak rángattam a láncot és próbáltam szabadulni... El akartam menekülni, de nem ment. Már majdnem feladtam, épp amikor nagy kiabálást hallottunk... A férfi elhúzódott tőlem, majd egyenesen a mögötte levő ajtót nézte. Castiel lépett be az ajtón ...
-Megzavartad a szórakozásom! - mondta a férfi mosolyogva(?). - Mi keresni valód van itt ?
-Jöttem a barátnőmért! - jelenti ki Castiel.
-Sajnos őt nem kaphatod vissza. - mosolyog Castielre.
-Nem kérdeztem a véleményed ! - mondta Castiel és rátámadott a férfire, mire ő pisztolyt rántott. Egyenesen Castiel felé szegezte a fegyverét.
-NE !!! - ordítottam és teljes erőmből rángattam a láncot. Ekkor jött rá az idegen, hogy okosabb lenne engem lelőni, ezért engem vett célba.
-Castiel, fuss ! Én megoldom ! - ordítottam, de ő nem ment el, hanem elkapta az idegen férfit és elvette a fegyverét.
-Most pedig, ha kedves az életed, mész és eloldozod. - mondta Castiel fegyvert fogva rá. Persze ki nem félti az életét? Tehát egy perc múlva szabad voltam és ahelyett, hogy félve a barátomhoz bújtam volna, mint ilyenkor a lányok többsége, kikaptam a fegyvert a kezéből.
-Egy jó okot mondj, hogy életben hagyjalak ! - mondtam és egyre közelebb sétáltam hozzá.
-Ha megölsz gyilkosságért börtönbe kerülsz. - mondja mosolyogva.
-Csakugyan ? - mosolygok én is, majd folytatom. - És kinek hisznek majd, ha elmesélem ezt a sztorit a rendőrségen ? Elvégre te ha halott leszel neked már nem hisznek ellenben én rendőr vagyok. Ehhez mit szólsz ? - mondtam még nagyobb mosolyra húzva a szám.
-Te? Rendőr ? Na ne nevettess! - mondta.
-Castiel, kérlek felhívnád Rent ? - kérdem .
-Persze. - mondja.
-Mondd meg neki, hogy nem sürgős. Ez csak egy beszari alak ... - mondom szemrehányón. Elbeszélgettem az idegenel és kiderült, hogy Viktor bízta meg, hogy kapjon el, mert meg akarta bosszulni, amit vele tettem... Milyen idegesítő ez a Viktor... Persze nem kell nélkülöznie a kis segédét mert megy utána a börtönbe. Végre haza mehettünk és én egyből átmentem Kikához, ugyanis Ren említette, hogy többször is keresett, mert aggódott amiért eltűntem. A barátnőm persze egy hatalmas öleléssel fogadott és elmondtam neki ez egész ügyet elejétől a végéig... Kimentünk egy kicsit levegőzni és megláttunk Lysander aki éppen egy lánnyal beszélget. Nagyon ismerős az a lány ... Úr isten !!! Az Ivi !!! Várjunk csak ... Lysander közelebb hajol hozzá és... Azok agyarak ?!? Lysander is ?!? Na ne !!! Odafutottam és elrántottam Lysandert a barátnőmtől.
-Mi a francot művelsz !?! - ordítok a srácra aki teljesen ledermed. Egy amolyan "nem is félsz tőlem?" pillantással néz rám. Hirtelen nevetni kezdek és odafordulok Ivihez...
-Hé... Jól vagy ? - kérdem.
-Persze. - mondja teljesen nyugodtan, mire én kérdő tekintettel nézek rá.
-Ugyan már! - mondja nevetve, majd kiereszti az agyarait.
-Hát te is ? - mosolygok és én is megteszem.
-Na neeeeee ! - nevet fel ő is miközben Lysandern értetlenül áll minket figyelve . Hirtelen eszembe jut Kika ... Jaj ne ! Ugye nem ijesztettem el ?
-Kika ... Én ...
-MI A FÉSZKES FENÉÉRT NEM MONDTAD EL ? - kiabálja és teljesen megijedek, hogy haragszik ... - EZ A LEGNAGYOBB KIRÁLYSÁG AMIT VALAHA LÁTTAM !!! - folytatja én pedig megkönnyebbülök... Ezek után Ivi is velünk maradt... Ő Kikával lakott és sok időt töltöttünk együtt.

THE END ?