2.rész - Az én kis ördögöm :3

Haza akartam menni mert vége lett a büntetésnek , de Castiel ragaszkodott hozzá hogy elvisz motorral, pedig tudta, hogy nagyon félek a motorozástól ... De belenézett a szemembe és azt mondta, ne aggódj, vigyázok rád, majd elmosolyodott, rám adta a sisakot, és felültetett a motorra és ő is felült ... A következőkben már csak a motor hangját hallottam, ami nem volt a legmegnyugtatóbb hang mivel még mindig irtózatosan féltem, de megnyugtattak Castiel szavai... Csak annyit mondott:-Kapaszkodj!-És én átkaroltam és éreztem az izmos hasát ... Jött egy nagyon éles kanyar, ahol annyira megijedtem, hogy megszorítottam Castielt, de ő ezzel nem törődött ... Kócosan léptem be a bejárati ajtónkon a búcsú után Castieltől, apukám persze egyből faggatni kezdett ...
-Mi történt veled kislányom ?
-Á semmi apa - nevettem el magam :D
-Remélem - nevette el magát apa ...
Persze egész nap Castiel járt a fejemben ... Majd bele vetettem magam az internetbe, egy titkos blog-napló által ... Idézet a naplómból :

Kedves naplóm !
A mai nap volt kétséget kizáróan a legeseménydúsabb napom ... Először ... Ez a szó cseng a fülemben ... Először voltam büntetésben, először ültem motoron, és először lettem szerelmes ... :$ Igaz nem szőke herceg fehér lovon, hanem a vörös ördög motoron :$ Alig várom, hogy holnap megint találkozzak vele és megint annyit nevessünk :) Köszönöm az én vörös ördögömnek !!! 

Jött egy komment ... Névtelenül ... Idézem : "Hallom jól telt a napod :D Ennek nagyon örülök, de vigyázz  magadra, mert az ördöggel nem ajánlatos lepaktálni ... Légy óvatos, féltelek ..."

Megjött a posta ... Hadd nézzem ... Számla, számla, számla, levél anyunak, levelet kaptam Diától :) (Dia óvodás korom óta a legjobb barátnőm de sajnos el kellet költözniük ... De most azt írja, visszajön :D Azt is megemlíti h hamarabb adta fel a levelet, hogy mire itt lesz megkapjam ...) Leírta, mikor landol a gép mert sajnos nagyon messzire mentek én pedig egyből kifutottam a reptérre ... Láttam, ahogy Dia leszáll a gépről és rögtön a nyakamba ugrik :) leírhatatlan érzés ... Anya megengedte, hogy a barátnőm ma nálam aludjon és mintha az alatt az eltelt 5 év alatt végig egymás mellett lettünk volna ... beszélt a barátjáról Gáborról én pedig meséltem neki az én vörös motoros ördögömről :D Dia megígértette velem, hogy mindenképpen bemutatom neki ... - Holnap bemutatom ígérem - bólogattam neki engedelmesen , majd skype-oltunk a barátjával Gáborral is :) Persze, kiszúrta a falnak támasztott gitáromat ... Én hevesen tiltakoztam az ellen, hogy gitározzak, mert csak most kezdtem tanulni, de ők ketten annyira akarták, persze engem sem kell félteni :D fogtam a párnám és Diával heves párnacsatába kezdtünk amit persze Gábor csak a kamera mögül figyelt nevetve ...Másnap reggel miután elkészültünk és kiléptünk az ajtón Dia meglepetten nézett fel egy magas srácra aki a kapu előtt a motorjának támaszkodva várt valakit, majd bemutatkozott neki ... Mikor meghallotta, hogy Castiel, egyből kapcsolt és azzal az indokkal, hogy valamit ott hagyott nálunk visszafordult, hogy mehessünk ketten Castiellel :3 Hát nem volt aranyos tőle ? Így hát felpattantam az én ördögöm mögé a motorra, átkaroltam és el is indultunk :) A kapunál mindenki minket bámult ...
-Yuki és az új fiú ? Együtt vannak ?-ezeket a mondatokat hallottam ... immáron nem csak a saját fejemben, hanem a többiek szájából ... Igazából mi nem is vagyunk együtt ... Csak elhozott ... Ennyi ... A napnak persze hamar eljött a vége, ami jó is volt, meg rossz is ... Castiel egész nap mellettem ült és nem akartam elmenni mellőle de a sulit meg már nagyon untam ... Castiel az utolsó órán elővett egy darab papírt és egy tollat és gyorsan ráfirkantotta : Suli után lejössz a starndra ?- Én csak bólintottam egyet és hirtelen pillangók éledtek a hasamban ... Jó érzés volt, hogy lépett felém ... De a legjobb akkor is az volt, hogy nem nekem kellet lépnem felé ... Hazafelé kicsit bementünk a parkba, mivel láttam ott egy kiscicát és meg akartam fogni :D Castiel persze segített és ahogy futottunk én elkaptam a cicát, de Castiel elbotlott és rám esett ... Valahogy így nézhettünk ki :

Castiel rám mosolygott és az arca egyre közelebb került az enyémhez ... Örültem, de egyben meg is voltam zavarodva ... Castiel ekkor leszállt rólam, és bocsánatot kért ...

-Ugyan, miért kérnél bocsánatot ?-kérdeztem, miközben éreztem, ahogy elpirulok ... 

-Még csak két napja ismersz, de én máris letámadnálak ... Hát ezért ...-mondta bűnbánóan, mintha valami hatalmas nagy bűnt követett volna el ... - Azért a strandolás még áll ?- kérdezte félénken ...

-Persze ! - mondtam neki egy hatalmas mosollyal az arcomon ...

-Remek , akkor készülődjünk ... 

THE END ?