5.rész - A buli és a nagy titok...

Készen vagyok ... Mindjárt hét óra ... Alig várom a bulit :) Csengettek :
-Nyitom!- szóltam ki ...
-Szia ! Indulhatunk ? - mosolygott rám Castiel :)
-Persze ! - kacsintottam rá :)
Mikor odaértünk a buliba már a társaság fele részegen dülöngélt .... De én eldöntöttem, hogy nem fogok inni, mert nem nagyon bírom az italt ... Persze megjelent a barátnőm Dia és Castiel eltűnt ... Én pedig már meg is szegtem az előbb megtett ígéretem/fogadalmam ... Diával együtt ittunk ... De éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége ...  Lüktetett a fejem ... Ne most ! Bármikor csak ne most ! Biztosan az ital miatt jött ki most ... Anya mondta, hogy ne igyak ameddig ... Ááá !!! Ez szörnyű! El kell tűnnöm ... De amikor elindultam a kijárat felé Castiel megragadta a karomat ...
-Hová, hová ilyen sietősen ? - kérdezte ... - Még el sem akartál köszönni ? Csak úgy meglépnél ?
-Én ... Én sajnálom ... - nyögtem ki halkan ...
-Miért mész ? - nézett rám Castiel, de már látta rajtam, hogy ittam is ... - Valami baj van ?
-Nem érzem túl jól magam ... - ekkor megszédültem, és Castiel elkapott ...
Ezután az első emlékem, ahogy felébredek egy idegen szobában és amikor megfordultam Castielt pillantottam meg ... Gyorsan megpróbáltam felülni de Castiel nem hagyta... Azt mondta, maradjak még egy kicsit fekve ... Pihennem kell ... Én persze engedelmesen szót fogadtam neki ... Persze amikor felkeltem lerúgtam magamról a takarót ... Jellemző ... Nem is én lennék ... Castiel oda jött hozzám, hogy betakarjon ... Nem bírtam ... Rettenetesen szomjaztam ... Miért pont most ? A szerencse az volt, hogy anya a biztonság  kedvéért tett pár tablettát a táskámba ...  A táskám az ágy lábánál volt a földön ... Míg Castiel kiment, hogy hozzon nekem inni én azonnal a táskámhoz siettem ... Megvan ! De nem sokáig örülhettem .... Amint megkaparintottam a tablettákat, Castiel kitépte a kezemből ... Tudni akarta mi az és én megpróbáltam kitalálni valamit, de egyből rájött, hogy hazudok ...
-Miért nem mondod el mik ezek ? - kérdezte aggodalmas tekintettel ...
-Mert azt hinnéd, megőrültem, és nem hinnél nekem ... Add vissza ! - kaptam a tablettáimért, mert éreztem, hogy már nem bírom sokáig ... De Castiel azzal a mozdulattal ahogy kaptam volna értük elrántotta előlem ...
-Addig nem adom oda amíg el nem mondod, mik ezek ...
-Vérpótló tabletták ... - mondtam halkan ...
-Vérpótló ? -kérdezte ...
-Ilyet kell szednem, ne hogy rátámadjak az emberekre ... Nem akarlak bántani, szóval add ide ! - morogtam, és a szemem hirtelen vörössé vált ...
-Ezek szerint te ... - és Castiel nem fejezte be a mondatot .... bár már tudta ...
-Kérem a tablettákat !!! - ordítottam rá, mire ő átnyújtotta  a tablettás dobozom és olyan pillantást vetett rám, mintha csak ennyit mondott volna : " megijesztesz " ... Úgy nézett rám, hogy láttam a szemében, hogy fél ... Éreztem, hogy fél ...
-Félsz tőlem ? - néztem rá nagy vörös szemeimmel ...  Ekkor nyelt egy nagyot, mintha egy egyértelmű igent mondott volna ...
-Nem ! -jelentette ki bár kicsit bizonytalanul  ...
-Látom,  hogy félsz ...
-Te nem bántanál ... Tudom ... Nem tudnál bántani ...
-Azt nem én döntöm el ... Arra támadok akinek a vérét megkívánom ... Nem én akartam ezt a sorsot ... de ezt kaptam ...
-Engem nem támadnál meg ...
-Ugyan ... Nem tudnod mire vagyok képes ! - szakítottam félbe ...
-Megtámadnál egy vámpírt ? Kötve hiszem ... - Nevetett fel Castiel ... Akkor értettem meg, hogy nem a félelem, hanem a megelepettség volt az amitől egy időre meghökkent ...
-Te is ? Akkor a tablettákkal csak ...
-Csak játszottam egy kicsit ... - mikor ezt kimondta hirtelen vörös lett a szeme ... de még így is olyan szépen csillogott ...
-Mi van ? Meglepődtél ? - mosolygott, majd bekapott ő is egy ugyanolyan tablettát ...
-Én ... Azt hittem ... Hogy ... - ekkor félbeszakított ...
-Nem kell semmit mondanod ... Én is ugyan annyira meglepődtem mint te ...
-Jól sejtem, hogy most alakulsz át először igaz ?
-Honnan tudtad ?
- Én is ilyen gyenge voltam az első átváltozásom előtt ...
Ekkor nem volt kérdéses, hogy Castiel megtartja a titkomat ... Hiszen az én titkom az ő titka is ...
-De vigyázz ! - tette hozzá ... Ilyenkor az első átalakulásod után még nem szabad felhúznod magad ... Mert akkor akaratod ellenére alakulsz át ...
-Rendben ... - bólogattam engedelmesen ...
-Na de már elég késő van ... Pihenned kell ... - mondta Castiel és befeküdt mellém ... - Remélem nem gond - mosolygott rám ekkor már a saját gyönyörű szürke szemeivel ...
-Nem , dehogy ... - mondtam, majd én hirtelen megcsókoltam ...
Ekkor fölém hajolt és heves csókcsatába kezdtünk ...

Nem érdekelt minket semmi ... Mint ha csak mi ketten lettünk volna az egész világon ... És még így lettünk volna jó sokáig ... De sajnos hirtelen berontott Castiel húga Karola ... 

-Cas... - rontott be az ajtón de amikor meglátott minket alig vett levegőt is ... ennyire meglepődött volna ? 

-Mit akarsz ? - nézett rá kissé bosszúsan Castiel ...

-Á... nem lényeges ... Bocsi hogy zavartam ... - és ki is ment ...

-Szóval ... Hol is tartottunk ? - mosolygott rám Castiel ...

-Nem is tudom ... Talán itt ... - és újra megcsókoltam ...

-Yuki ... - törte meg a csókcsatát Castiel ...

-Igen ? 

-Szeretlek !

-Én is szeretlek ! 

És mint ha ez a  közös kis titkunk mint ha csak közelebb hozott volna minket egymáshoz ... Az idő csak úgy rohant és észre sem vettük, hogy már szombat van  ...

-Nem vagy fáradt ? - kérdeztem, mert láttam rajta, hogy kicsit álmos ...

-Csak egy kicsit ... - mondta halkan ... 

Majd mikor aludni készültünk átkarolt és a fülembe súgta :

-Enyém vagy ! 

-Csak a tiéd ... - suttogtam ...

Majd egy utolsó csók után aludtunk is ... Reggel valami nagyon finom illatra keltem ... Kikászálódtam az ágyból egyenesen a konyhába vettem az irányt ... Nagy meglepetésemre Castiel készített reggelit ...  Beálltam a konyhaajtóba ... Ekkor Castiel már tálalta is a reggelit, egy csókkal köszöntött majd leültük reggelizni ...  Min ha csak egy álomba csöppentem volna tegnap és azóta álmodnék  ... Reggeli után elmentünk sétálni is egy kicsit ... Olyan nyugis nap volt ... Nekem nagyon tetszett ...  

THE END?