-Nem! - visszhangzott a gondolatom Lena szájából. Shu értetlenül nézett rá, majd felálltam. Hirtelen mind a ketten rám néztek. Mind a ketten teljesen vörösek voltak.
-Én... Én... Nem tudtam... Azt hittem, hogy... - kezdett magyarázkodni a barátom.
-Nem akartam megint... Úgy tűnik csak átok vagyok neked. - mondta szinte zokogva Lena.
-Ugyan már. Félálomban sok mindent csinál az ember. Aztán meg... Ikrek vagyunk nemde ? - mosolyogtam rájuk.
-Látod, Lena... Többek közt ezért szerettem bele Yukiba. - mondta elégedetten Shu és felkelt az ágyból. Azzal az elégedett, de halálcuki mosolyával odasétált hozzám, majd gyors csókot lehelt a számra. Engem elfogott az a jóleső érzés, ami minden alkalommal. "Egyszerűen imádom ezt a srácot."- gondoltam magamban. "Én is." - hallottam Lena felől, aki hirtelen másfele nézett, majd kisétált a szobából. A két szó még mindig vízhangzott a fejemben, ebből is észre vettem, hogy Lena nem mondta ki hangosan.
-Mindjárt jövök. - mondtam, majd gyorsan elrohantam Lena után. Mikor megtaláltam a fürdőben volt a mosdó felé hajolva, arcáról csöpögött a víz.
-Lena.
-I...Igen ? -kérdezte zavartan.
-Jól hallottam? - kérdeztem halkan, mert féltem a választól.
-Sajnálom... Én csak... Beleszerettem... - mondta és fájdalmas arccal nézett rám. Én odamentem és megöleltem. Látszólag nagyon meglepődött.
-Ha tényleg így érzel, mondd el neki. - tanácsoltam együttérzően, amitől még jobban meglepődött.
-Miért ? - kérdezte.
-Lena... Tudnia kell... Ez nem az én választásom, hanem az övé. Én nem fogok egyikőtökre se neheztelni, ha a közeljövőben összejöttök. - mondtam.
-Te vagy a legjobb! - mondta és megszorongatott, majd szaladt vissza a szobába. Szélsebesen ott teremtem és figyeltem ahogy Lena ügyetlenül szerelmet vall a barátomnak, majd megcsókolja. Shu egy ideig csak meglepetten áll, majd egy gyenge mozdulattal távolabb tolja magától Lenát.
-Figyelj... Én sajnálom... De Gyerekkorom óta a testvéredet szeretem, és most sem változott. - mondta Shu, miközben bánatos arccal nézte Lenát, majd hirtelen rám nézett. Meglepődött az elégedett arcom láttan. Nem, nem azért voltam elégedett, mert engem választott, hanem azért, mert Lenának sikerült. Lassan odasétáltam és megöleltem a hugomat.
-Sajnálom, de jobb, ha tudja... - mondtam, de ezen Shu még jobban meglepődött.
-Te tudtad ? - kérdezte.
-Persze. Az én tanácsomra vallotta be. - mondtam, miközben még mindig Lena hátát simogattam.
-Semmi baj. Tudtam, hogy semmi esélyem. - mondta Lena mosolyogva és egy könycsepp folyt végig az arcán.
-Szerzel te nálam százszor jobbat is. -biztatta Shu is Lena pedig letörölte a könnyeket az arcáról. Mikor kissé megnyugodott mindenki ment a dolgára. Én egy kicsit szomorú voltam, mivel megbántották a hugomat, de azért is szomoru lettem volna, ha engem bántanak meg. Mégis mi a helyes most? Lenának biztos fáj minket látni. De én vele akarok lenni... Mit tegyek ? Ezernyi megválaszolatlan kérdés keringett a fejemben. Talán most jött el az idő, amikor választanom kell a testvére és a szerelmem között... Mit tegyek?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése