-Te ... - kezdte el Castiel.
-Hallottad... - folytattam.
-Az egészet ? - fejezte be végül a gondolatmenetet Ivi.
-Azt hiszem lebuktam. - mosolygott a barátom. - De miért baj ez, hisz Amber is tudja már nem ?
-Tudja, de most ő is vámpír akar lenni... - mondtam szomorkásan.
-És ez miért baj ?
-Azért mert ez nagyon kockázatos. Ha egy kis ideig is elvesztem az önuralmam megölhetem ! - mondtam kétségbeeseten és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Nyugodj meg nem lesz semmi gond. - jött oda Shu és megölelt.
-Te ezt nem érted. - kezdtem el zokogva. - Nem akarok ártani neki.
-De te örök életet adhatsz neki ! gondolj csak bele. Ne azon agyalj, hogy mi van akkor ha nem fog menni... Menni fog és ez a lényeg! - biztatott.
-De még ha sikerül is... Szenvedni fog. Az első pár hétben kontrollálhatatlan lesz. Minden áron ölni akar majd. Ez így sehogy nem jó...
-Castiel azt mondta a tisztavérűeknek hatalma van nem ?
-Igen. A vámpírok többnyire engedelmeskednek a tisztavérűeknek. Persze ez alól is vannak kivételek.
-Ha Amber is egy lesz közületek ő is engedelmeskedni fog neked, mivel még nem lesz annyi ereje, hogy ellenálljon. - magyarázta.
-Honnan tudsz te ilyeneket ? És miért karod ennyire, hogy Amber vámpír legyen ?
-Azzal neki is segítenél és magadnak is. Gondolj bele. Ő halhatatlan lenne és mindig lesz valaki melletted.
-Igaza van! - szólt közbe Amber. - Segítenék amiben tudok és nem hátráltatnálak.
-De Amber mi van Nataniellel ? Azt hiszed nem venné észre ?
-Észre venné talán, de megpróbálom legjobb tudásom szerint titkolni. Kérlek.
-Amber, hetekig kezelhetetlen leszel.
-De...
-Mindenkinek feltűnne ha annyit hiányoznál a suliból.
-Jól van megértettem. - mondta szomorúan a szöszi.
-De hé. Majd ha lesz rá megfelelő alkalom. - mondtam.
-Köszi. - mondta most már mosolyogva.
-Na de ne üljünk már itt. Nyomasztó ez a hely! - mondtam és felpattantam az ágyamról.
-Oké menjünk. - mondták kórusban. Mint kiderült a tanításnak már vége volt, ezért tudott mindenki itt lenni és mehettünk is haza. Mikor végre már otthon voltam egyenesen a konyhába mentem mivel nagyon éhes voltam. Nekiálltam egy kis késői ebédnek amíg Shu felvitte a dolgainkat az emeletre. Csináltam egy kis rántottát... Eddig terjed a főző tudományom jelenleg. Nagyon fáradt voltam és leginkább egy kis pihenésre vágytam. Már majdnem kész voltam amikor két kezet éreztem a derekamon. Hálásan simultam a barátom karjaiba. Lassan csókot nyomott a számra, majd elhúzódott tőlem. Az arcomra kiült egy eltörölhetetlen mosoly és így fejeztem be az "ebédet". Gyorsan tálaltam, majd leültem a barátom mellé. Miután elfogyasztottuk az adagunkat felmentünk a szobámba.
-Szerinted jó ötlet ez ? - kérdeztem rá óvatosan és csak remélni tudtam, hogy Shu veszi a lapot és nem kell elmondanom miről beszélek.
-Szerintem nem rossz ötlet... Gondolj bele. Nem lennél egyedül.
-De Shu... Hisz most sem vagyok egyedül. - mondtam értetlenül.
-Persze, hisz ott van Castiel igaz ? - kérdezte kissé gúnyos hangsúllyal.
-És Lysander, és a családom.
-Értem. Tedd amit jónak látsz. - mondta, de ekkor már semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról.
-Most haragszol ? - kérdeztem rá óvatosan.
-Nem. - mondta és lehajtotta a fejét.
-Hé. - vettem két kezem közé az arcázt és emeltem fel, hogy lássam. -Újra együtt vagyunk, és amíg itt vagyunk egymásnak nem lehet semmi gond nem igaz ? - kérdeztem mosolyogva. Shu egy ideig csak engem nézett, majd mikor újra szóra nyitottam volna a szám, hogy mondjak még valamit egy csókkal elhalgattatott. Először kicsit meglepődtem, mert nem számítottam erre a reakcióra. A csókot az ajtó nylása törte meg. Lena lépett be az ajtón, mi pedig azonnal szétrebbentünk.
-Öhm... Bocsi... Nem akartam zavarni...
-Öhm... Izé... Nem zavarsz... - mondtam, majd felálltam és az ajtónál álló tesómhoz sétáltam - Hiányoztál. Milyen volt a tábor?
-Szuper volt! - lelkesedett fel a lány, majd hirtelen visszatért a jelenbe. - De ez micsoda ? Te nem ? Vagy mi?
-Öhm... Hosszú sztori... - mondtam, de ő nem hagyta ennyiben és faggatni kezdett és végül mindent kiszedett belőlem. Sokat beszélgettünk és megbeszéltük, hogy nézünk valami filmet. Horror mellett döntöttünk, mert azt mind szeretjük, bár Lena kicsit fél tőlük. Mivel a filmet már korábban elkezdtem nézni és láttam is az elejét kimentem popcornt csinálni, de mire vissza értem Lena Shu-t ölelgette. Halkan léptem be az ajtón, nehoyg még jobban megijesszem az ikremet, de mégis sikerült. Lena egy hatalmasat sikított és megszorította a barátomat, aki már így is alig kapott levegőt.
-Te akkor is megijedsz, ha tükörbe nézel ? - kérdeztem nevetve.
-Ez nem vicces ! Te is tudod, hogy parás vagyok! - mondta durcásan, majd hirtelen elengedte a barátom. - Bocsi... - suttogta lesütött szemmel bár nem tudom, hogy Shunak, vagy nekem szólt-e a bocsánatkérése.
Mi csak elnevettük magunkat, majd felmásztam az ágyra hozzájuk és néztük a filmet. Mikor vége lett megnéztünk még egyet, de mivel elég késő lett el is aludtunk.
*****Bocsi, hogy rövid lett, de már félkész a következő :) Kitartás ! :* *****
-Szerinted jó ötlet ez ? - kérdeztem rá óvatosan és csak remélni tudtam, hogy Shu veszi a lapot és nem kell elmondanom miről beszélek.
-Szerintem nem rossz ötlet... Gondolj bele. Nem lennél egyedül.
-De Shu... Hisz most sem vagyok egyedül. - mondtam értetlenül.
-Persze, hisz ott van Castiel igaz ? - kérdezte kissé gúnyos hangsúllyal.
-És Lysander, és a családom.
-Értem. Tedd amit jónak látsz. - mondta, de ekkor már semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról.
-Most haragszol ? - kérdeztem rá óvatosan.
-Nem. - mondta és lehajtotta a fejét.
-Hé. - vettem két kezem közé az arcázt és emeltem fel, hogy lássam. -Újra együtt vagyunk, és amíg itt vagyunk egymásnak nem lehet semmi gond nem igaz ? - kérdeztem mosolyogva. Shu egy ideig csak engem nézett, majd mikor újra szóra nyitottam volna a szám, hogy mondjak még valamit egy csókkal elhalgattatott. Először kicsit meglepődtem, mert nem számítottam erre a reakcióra. A csókot az ajtó nylása törte meg. Lena lépett be az ajtón, mi pedig azonnal szétrebbentünk.
-Öhm... Bocsi... Nem akartam zavarni...
-Öhm... Izé... Nem zavarsz... - mondtam, majd felálltam és az ajtónál álló tesómhoz sétáltam - Hiányoztál. Milyen volt a tábor?
-Szuper volt! - lelkesedett fel a lány, majd hirtelen visszatért a jelenbe. - De ez micsoda ? Te nem ? Vagy mi?
-Öhm... Hosszú sztori... - mondtam, de ő nem hagyta ennyiben és faggatni kezdett és végül mindent kiszedett belőlem. Sokat beszélgettünk és megbeszéltük, hogy nézünk valami filmet. Horror mellett döntöttünk, mert azt mind szeretjük, bár Lena kicsit fél tőlük. Mivel a filmet már korábban elkezdtem nézni és láttam is az elejét kimentem popcornt csinálni, de mire vissza értem Lena Shu-t ölelgette. Halkan léptem be az ajtón, nehoyg még jobban megijesszem az ikremet, de mégis sikerült. Lena egy hatalmasat sikított és megszorította a barátomat, aki már így is alig kapott levegőt.
-Te akkor is megijedsz, ha tükörbe nézel ? - kérdeztem nevetve.
-Ez nem vicces ! Te is tudod, hogy parás vagyok! - mondta durcásan, majd hirtelen elengedte a barátom. - Bocsi... - suttogta lesütött szemmel bár nem tudom, hogy Shunak, vagy nekem szólt-e a bocsánatkérése.
Mi csak elnevettük magunkat, majd felmásztam az ágyra hozzájuk és néztük a filmet. Mikor vége lett megnéztünk még egyet, de mivel elég késő lett el is aludtunk.
*****Bocsi, hogy rövid lett, de már félkész a következő :) Kitartás ! :* *****
2 megjegyzés:
Mikor lesz folytiiii? NAGYON IMÁDOM! :)
Bocsi a sok kihagyásért csak több blogomat írom de most ez következik ;)
~Yuki
Megjegyzés küldése