22.rész - Ki a rosszabb ?

Kicsit megkönnyebbültem, amikor mindent elmondtam és Castiel úgy fogadta , mint ha természetes dolog lenne . De ami azután történt azon teljesen ledermedtem ... Kika berontott a kávézó ajtaján és Castiel nyakába vetette magát ...
-Jöttem ahogy csak tudtam . Ne haragudj, hogy késtem .  - mondja Castielnek, majd megcsókolja ...
-Ki ez a lány ? - folytatja ... Castielre bámulok hatalmas szemekkel ...
-Te meg mi a fenét csinálsz itt ? - ordítok és olyan gyorsan állok fel, hogy a széket is feldöntöm . Mondanom sem kell, hogy egyből én álltam a figyelem középpontjában ...
-Ne haragudj, de te ki vagy ? - kérdezi . - Nem is érdekel ... Elmennél ? Zavarsz ! - jelenti ki magabiztosan .
-Castiel ... Mondd, hogy ez csak vicc ! - mondom, és visszatartom a könnyeimet .
-Yuki ... Én ... Én erre nem számítottam ! Nem az én tervem volt !
-Persze, hogy nem a tiéd ... Ő magától azt se tudná, hogy most hol vagy ! - ordítok rá .
-De Yuki ... - kezd bele ...
-Nem érdekelnek a magyarázkodásaid ! Elegem van ! - ordítok és gyorsan kifutok a kávézóból . Aiji azonnal jön utánam.
-Yuki ... Nem gondolod, hogy meg kellett volna hallgatnod ? - kérdezi.
-NEM ! Nem érdekel a magyarázkodása ! Ahogy ismerem biztosan kimagyarázná magát a helyzetből. Csak az fáj, hogy pont vele ... A legjobb barátnőmmel érted ? - mikor ezt kimondtam sírni kezdtem ... Aiji magához húzott és szorosan átölelt, de nem maradhattunk így sokáig, mert neki mennie kellett, én pedig visszamentem a hotelbe . Meglepődtem, mikor észrevettem, hogy Ren is ott van . Sírva lépek be az ajtón így nem tudom kikerülni ezt a beszélgetést ...
-Yuki... Mi a baj ? - jön oda hozzám Ren ...
-Castiel ... - mondom és még jobban sírni kezdek ... Ren magához húz és szorosan átölel én pedig továbbra is sírok . Nem sokkal azután nyílik az ajtó. Persze, hogy elfelejtettem bezárni... Nem is én lennék! Castiel lép be az ajtón én pedig még mindig Renhez bújva zokogok . Castielre nézek a szemem sarkából és épp elküldeném amikor meglátom, hogy mögötte Kika leselkedik ... Kinyitom a számat és záporoznám őt a sértésekkel és elküldeném, de Ren megelőz. Nyugodtan kezeli a helyzetet.
-Menjetek innen ! - mondja teljesen nyugodtan.
-Nem ! - jelenti ki Castiel határozottan.
-Nem okoztál még elég gondot ? Nézz csak rá ! Miattad zokog mióta hazaért ! Tűnj el innen ! - mondja miközben nyugtatón a hátamat simogatja ...
-Nem megyek sehova amíg ő nem kér rá ! - mondja Castiel .
-Tűnj el és vissza se gyere ! - mondom rekedtes hangon ...  Castiel kilép az ajtón és becsukja maga után.
-Yuki ... Ne sírj ... Kérlek ... - mondja Ren és letöröl egy könnycseppet az arcomról. Épp ahogyan Castiel szokta. A szemébe nézek és látom benne az aggodalmat.
-Hogy tehette ? - kérdem és visszafojtom a sírást ...
-Bunkó ... Ne törődj vele ... Nem érdemel meg ! - mondja Ren. Attól a naptól kezdve én csak Lysandert kellett, hogy szemmel tartsam. Szerencsém volt, mert Lysander nagyon nyugodt fajta és jól lehet vele beszélgetni tehát a nap további része jó hangulatban telt amíg ...
-Egyébként ki volt az a lány Castiellel ? - kérdi Lys.
-Egy barátnőm ... - mondom.
-És mi is van pontosan köztük? Mármint ... A lány állandóan csókolgatja Castielt. Téged ez nem aggaszt ?
-Csináljon amit akar ! - mondom és úgy teszek, mintha egyáltalán nem érdekelne.
-De te vagy a barátnője nem ?
-Csak voltam! - jelentem ki magabiztosan.
-Akarsz róla beszélni  ? - kérdi, mire én megrázom a fejem.
-Szegény lány ... - mondja majd megölel ...
-Khm ... - hirtelen elhúzódtam Lysandertől amikor valaki köhécselt. - Ilyen gyorsan túlléptél rajtam ? - kérdi Castiel.
-Castiel... Hagyd ! - mondja Lysander.
-És még rám beszélsz ? Te már azóta a második srácot ölelgeted ! - ordít Castiel.
-Semmi közöd hozzá, hogy kit és mikor ölelek meg ! - ordítok vissza ... Hirtelen Kika jelenik meg Castiel mögött.
-Mehetünk ? - kérdi Castieltől, majd megfogja a kezét és elmennek... Castiel még egyszer megvető pillantással néz rám.

Kika szemszög :

Végre félreállítottam Yukit és Castiel az enyém ! Csak az enyém ! Nem is értem, miért őt választottam először... Elmentünk ebédelni és még az aznapi koncertjükön is az öltözőjükben vártam meg és együtt sétáltunk vissza a hotelbe. Pont a mellettük levő szobát vettem ki. Behívtam egy kicsit Castielt, majd miután becsuktam az ajtót megcsókoltam. Castielt először váratlanul érte, de visszacsókolt. Aznap este nálam is aludt és egész este csak csókolóztunk ... Mikor Castiel már elaludt gondoltam csinálok egy képet Castielről ahogy alszik ... A képet abban a pillanatban továbbítottam Yukinak. Na milyen érzés "barátném" ?

Yuki szemszög :

Késő este van és jelez a telefonom ... Ren épp fürdik...  A telefonomra pillantok...  Egy új üzenet.

Feladó : Kika

Tárgy : Ez enyém ! 

Üzenet : Drága Yuki... Csak azért írtam, hogy tudd, nálam van valami amit te valamikor  a magadénak hittél, pedig végig az enyém volt. Most tudatom veled, hogy csak és kizárólag az enyém ! Hogy miről van szó ? Tessék : 

Ezután egy képet láttam Castielről aki éppen aludt ... 

Tudtam, hogy valami nincs rendben a csajjal ... De nem hittem volna, hogy csak féltékeny ... Vagy talán most csak bosszantani akar ? Nem értem az egész helyzetet . Átmegyek Castielékhez... Lysander nyit ajtót és hatallmas szemekkel bámul rám ...
-Castiel nincs még itt ...
-Hogy érted, hogy nincs ? -  nézek rá hatalmas szemekkel ... Hova vitte az a ...
-Nem ért még vissza ... Azt hittem veled van ...
-Kinyírom ! - mondom és elindulok a porta felé ... Kérdezősködtem kicsit és megtudtam, hogy nemrég beköltözött a drága "barátném" ... És pont a Castielék mellett levő szoba ? Na neeee! Azonnal oda mentem és bekopogtam ... Mikor Kika kinyitotta az ajtót egyből berontottam, ugyanis a lány egy szál fehérneműben állt elém ... Végigszáguldok addig az ágyig amelyikben a fotó készült... Castielre bámulok aki ott fekszik az ágyban, a falnak fordulva és... alszik ? Mi a fene történik???
-Kika ! - ordítok a barátnőmnek ... -Mi a fene ez ?
-Ezt meg hogy érted ? - kérdi és úgy tesz mintha ártatlan lenne...
-Nem jó emberrel húztál ujjat !!!
-Ugyan már ! Nem esik jól, hogy a barátod a legjobb barátnődet szereti helyetted ugye ?
-Ne szórakozz !
-Tudod... Nekem se esik jól, hogy Kentin téged szeret !
-Hogy... Mi ?
-Te nem is tudtad ?
-Nem ... Én... Sajnálom...
-Jaj ne ! Ő azt mondta... Hogy ti...
-Nem ! Semmi közöm hozzá !
-Sajnálom ! Én... Nem akartam rosszat sak meg akartam bosszulni ... És ...
-Mi történt ma este ?  - vágtam a szavába. Tudni akarom!
-Nem történt semmi ...
-Kérlek. Mondd el ha volt valami ! - mondom, bár ha volt akkor nem akarok tudni róla.
-Higgy neki. - hallom meg magam mögül Castiel hangját aki a falnak támaszkodva figyel minket már ki tudja mióta.
-T...te meg mióta vagy fent ? - akadok ki. Teljesen jogosan mivel csak úgy felbukkan, mikor róla beszélünk.
-Nyugi csak most keltem. - mondja.
-Mindegy... Én visszamegyek. - mondom és már majdnem benyitok az ajtónkon de Castiel elkapja a kezem. Ránézek de nem mond semmit csak szótlanul megölel és erősen magához szorít.

THE END ?

21.rész - NINCS TÖBB TITOK ! Vagy mégis ?

Reggel arra keltem, hogy valaki kopogott ... Álmosan kinyitom az ajtót ... -Ő ... Bocs a zavarásért, de beszélhetnénk ? - kérdi Castiel...
-Persze ... Miről szeretnél beszélni ? - mosolyodok el az ajtónak dőlve ...
-Én ... Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért ... Tudod ... Nem szoktam ennyit inni, csak ...
-Castiel ... Nem kell magyarázkodnod ... Amikor én voltam részeg ... Egy olyan titkom derült ki aminek nem kellett volna ... De már nem bánom ... Jobban sült el, mint ahogy azt képzeltem volna ... - mosolyogtam ... Visszaemlékeztem arra az estére amikor Castielnél aludtam ... De észrevettem magam és megráztam a fejem ... Nem leplezhetem le magam ...
-Minden oké ? - kérdi Castiel látva a fejcsóválásomat ...
-Felejtsd el amit mondtam ! - mondom mosolyogva és be akartam csukni az ajtót, de Castiel elkapta, mielőtt megtehettem volna ...
-Miért csinálod ezt ? - kérdi ... Jaj ne ! Rájött ?
-Ugyan mit ? - kérdezem, mintha tényleg semmit nem értenék ...
-Mondasz valamit aztán visszavonod ... Furcsán viselkedsz ...
-Csak ... Csak ... - nem tudok mit mondani ... Végem ... Egy könnycsepp gördül le az arcomon ...
-Gyenge vagyok ! - mondom és a földre rogyok zokogva ...
-Nem vagy gyenge ! Kérlek ... Ne sírj ... - mondja és leguggol velem szembe ...
-Sajnálom Castiel ... Sajnálom, hogy mindig ezt csinálom ... - mondom és a kezemmel eltakarom az arcomat ... - Elegem van !
-Mi ... Miről beszélsz ? - kérdi Castiel ...
-Nem érdekel, ha kirúgnak ! El kell mondanom ! - mondom zokogva ,de mikor belekezdenék hátulról Ren befogja a számat ...
-Yuki ... Ne ! Kérlek ... Engem is kirúgnak ... - mondja Ren ...
-Sajnálom Ren ... - mondom mikor elenged ... - Nem mondom meg neki ... De egy dolgot engedj meg ...
-Csak tessék ... - mondja Ren bár fogalma sincs miről van szó ... Persze Castiel jobban le van maradva ... Közelebb hajoltam Castielhez és megcsókoltam ...
-Eddig bírtam ... - mondom nevetve, bár még mindig a könnyeimmel küszködöm ...
-Yuki ... Te ... - kezd bele Ren ...
-Te már úgy is lelepleztél ... Kimondtad a nevem ... - mondom Rennek ...
-Y-Yuki ... Te végig ...
-Sajnálom Castiel ... - mondom és sírni kezdek ... Készen állok arra, hogy Castiel kiborul amiért a bolondját járattam vele ... Egy ismeretlen sráccal karöltve ...
-Yuki ... - Mondja és most látom csak másodszor sírni ... Magához húz és szorosan megölel ... Ren nagy szemekkel figyel minket, majd megszólal ...
-Yuki ... Nem azt mondtad, hogy neked van barátod ? - kérdi értetlenül ...
-Igen Ren ...Pontosan ezt mondtam ...
-Ren ? - lepődik meg Castiel ... - Szóval mikor én vettem fel a telefont ... Vele beszéltem ? - kérdi mosolyogva Castiel ...
-Igen ... Vele ... - nevetek már én is ... - Hogy képzelted, hogy olyanokat mondasz ? - kérdezem még mindig mosolyogva ... Ren még mindig csak meglepetten figyel minket ...
-Szóval ezért akartál annyira más lenni ? Ezért kértél meg, hogy segítsek ... Már értem ... - csap a homlokára Ren ...
-Miért ? - kérdezi Castiel ?
-Melletted kell lennem ... De nem lett volna jó, ha tudsz róla ...
-Már tudom ... De ... Talán Viktornak igaza volt ... - mondja lehajtott fejjel ...
-Mi ? - kérdem értetleül ...
-Amit csináltam ... Tényleg úgy tűnhetett, mintha mindig lenne egy játékszerem melletted ... De hidd el, hogy ...
-Castiel ... Nem kell magyarázkodnod ! Megértem ... - mondom és végig simítok az arcán ...
-De ezt el kell mondanom ...
-Bízok benned Castiel ...  - mondom neki ... Felálltunk a földről, majd elkészülődtem ... Castiel szeretne sétálni egy kicsit reggel ... Amint kész lettem bekopogtam Castielékhez ... Dimitri nyitott ajtót ...
-Szia ! - mosolygok rá ...
-Szia ... Mit szeretnél ? - kérdezi ...
-Castielhez jöttem ... Szólnál neki ? - kérdem még mindig mosolyogva ...
-P-Persze ... - mondja meglepetten ...
-Castiel ... A szomszéd lány keres ! - kiabál Castielnek ...
-Megyek ! - mondja Castiel és már jön is az ajtó felé ... Egy csókkal köszönt, majd indulnánk el, de megláttuk Dimitri furcsa arckifejezését és eszünkbe jutott, hogy ő nem is tudja ...Castielellel egyszerre kuncogni kezdtünk ...
-Bocsánat ... Látom megleptelek ... Udvariatlanság volt tőlem ... Ő itt a barátnőm Yuki ... - mutat be udvariasan Castiel ...
-De ő nem Miku ? - képed el a srác ...
-Többek között ... - mosolyog Castiel ...
-De akkor ... Én ... Nem értem ... - értetlenkedik ...
-Az álcázás mestere ... Tegnap még én sem tudtam, ki ő valójában ... - mondja Castiel és mintha kicsit szégyellné ...
-De miért ? - kérdi Dimitri ...
-Csak a munkám miatt jöttem ide ... Nem szerettem volna felfordulást csinálni ...
-Ha már itt tartunk ... - teszi hozzá Castiel ... - Mi is a munkád ? - kérdi ...
-Ne haragudj, de Ren miatt nem mondhatom el ... De amint végzek itt elmondom rendben ? - mosolygok Castielre ...
-Legyen ... De induljunk ... Szia Dimitri ...
-Sziasztok ... - mondja és becsukja az ajtót mi pedig elindulunk ...
Sétáltunk egy kicsit, majd megint megjelent Aiji ...
-Szia ... Most is zavarok igaz ? - kérdi ...
-Nem ... Dehogy is ... - mosolygok rá ...
-Hiányoztál ! - mondja, majd megölel ... Castiel persze úgy néz rá, hogy a szemeivel meg tudná ölni szegény srácot ...
-Aiji ... Megértem én, hogy szeretsz ... De ne szeress ennyire ! - mondom nevetve Aiji pedig elenged ...
-Ne haragudj ...  Én nem is hiányoztam neked ?
-Persze, hogy hiányoztál te bolond ! De azért kereshettél volna ...
-Yuki ... Most már elárulod, hogy ki ő ? - szól közbe Castiel ...
-Nem is meséltél rólam ? - kérdi meglepetten Aiji ...
-Bocsánat ... Castiel ... Ő itt az unokatestvérem Aiji ... Aiji , ő a barátom Castiel ...
-Örvendek ! - mondja Castiel és a kezét nyújtja Aijinek ...
-Csak nem voltál féltékeny ? - súgom halkan Castiel fülébe ... Erre ő kicsit elpirul, és ez elég magyarázat ... Tényleg féltékeny ... Olyan cuki amikor féltékeny ... Beültünk egy kávéházba és beszélgettünk egy-egy finom latte kíséretében ... Valahogy szóba jött a munkám is és ... Mindent elmondtam ... Castiel nem lepődött meg különösképpen Aijival ellentétben ... TÖBBET NEM KELL TITKOLÓZNOM !  Persze ekkor még nem tudtam, milyen bonyolult lesz később ...

THE END ?

20.rész - A részeg Castiel ...

Mikor Aiji elment Castiel csak kérdő tekintettel bámult rám ...
-Azt mondta... Hogy ... Yuki ? - néz rám hatalmas szemekkel ...
-Hát ... Csak régen sokat animéztünk együtt és a kedvenc animém főhősnőjének a neve Yuki ezért ezt a becenevet adta nekem ... - magyarázom ki magam egy elég béna kifogással ...
-Oh ... Értem ... - Castiel kicsit szomorúnak látszik ... Kínosan érzem magam, hogy majdnem lebuktam ... Nem sokkal később vissza is mentünk a szállodába ... Tudtam, hogy ez az utolsó napom, hogy pihenjek, így hát ledőltem egy kicsit pihenni ...

Castiel szemszög :

Ez a lány ... Pont olyan ... Mint Yuki ... Vagy talán csak annyira hiányzik már most, hogy mindenkiben őt keresem ... Á ... Biztos csak képzelődtem ... Ledőltem az ágyra és gondolkodtam  ... Nemsokára Dimitri lép be az ajtón ...
-Szia ... Hát te hol voltál ? - kérdezi ... Nem értem ... Ő jött később de még ő kér számon ?
-Sétálni voltam ...
-A csajjal a szomszéd szobából ?  - végre kibökte mit akar tudni ...  - Tetszik a csaj ?
-Van barátnőm ... - vágom rá ...
-De el kell ismerned, hogy tetszik a csaj ... Látom rajtad ...
-A barátnőmre emlékeztet ... Ennyi az egész ...
-Szóval ez azt jelenti, hogy amíg a barátnőd nincs itt beéred vele is igaz ?

Yuki szemszög :

Végig hallgattam a beszélgetést ... "Szóval ez azt jelenti, hogy amíg a barátnőd nincs itt beéred vele is igaz ? " Ezt nem hiszem el ... Komolyan ilyen aljas lenne ? Nem bírom tovább hallgatni ... Csörög a telefonom ...
-Igen ?
-Yuki ... Nagy baj van ! - hallom Ren hangját a vonal túlsó végéről ...
-Mi a baj ?
-Viktor ! Megszökött !
-Mi ? Mikor ?
-Tegnap ...
-Akkor bármikor ideérhet, hogy bosszút álljon ... Vigyáznunk kell rájuk ... Emberéletek vannak veszélyben ...
-Nemsokára odaérek ... Addig is vigyázz rájuk ... És magadra ...
-Te is ! Szia ...
Letettem a telefont ... Nem tudom mit tegyek ... Felhívom Castielt ... Elvégre gyanús lenne ha nem beszélnénk egész turné alatt ...
-Szia ... Zavarok ? - szólok a telefonba ...
-Szia ... Te soha nem zavarsz ... - mondja és megnyugtat a higgadtsága ...
-Hogy vagy ? - kérdezem és egy hosszú beszélgetés vette kezdetét ... Egyre inkább megnyugodtam ...
Nem sokkal később Ren tört be a szobába ...
-Yuki ! Beszéln... - észrevette a telefont a kezemben és elhallgatott ... "A parátod ? " tátogja és kérdő pillantást vet rám ... Én csak bólintottam ...
-Yuki ... Csak nem Ren van nálad ?
-Nyugodj meg ... Csak a munkánkról kell beszélnünk ...
-Bízok benned ... - mondja beletörődően ...
-Köszönöm ... Viszont most mennem kell ... Szia ...
-Szeretlek ...
-Én is téged ...
Leteszem a telefont és Ren elkezdi hadarni a mondandóját ...
-MI ? - ordítottam... - Itt van ?  - sikítok ...
-Csend legyen ! - fogja be a számat ... - Tudja, hogy itt vannak Castielék ... Még mindig vágyik a bosszúra ...
-Nem lesz ez így jó ... - rázom a fejem és már majdnem sírok ... féltem Castielt ... Most Viktor miatta fog rajta bosszút állni ? Nem ! Nem hagyhatom !
-A terv a következő ... Én fent maradok ma éjjel és vigyázok rájuk te pedig most azonnal mész lefeküdni, hogy hamarabb munkába állhass ...
-Értettem ... Vigyázz magadra ...
-Mire vársz ? Sipirc aludni ! - mondja parancsolóan, de mégis kedvesen ...
Lefeküdtem és lassan álomba is merültem de nem aludtam sokat annyira aggódtam ... Hajnalban keltem és el is készültem ... Nagyjából nyugis napunk volt de én akkor is a koncert kezdetéig stresszeltem ... Mikor a koncert elkezdődött én még idegesebb lettem ... Mindenhova figyeltem és már kezdtem szédülni a sok mászkálástól ... A koncertnek vége lett és Viktor sehol ... Nagyon megkönnyebbültem ... Lejöttek a színpadról én pedig egy kicsit még beszéltem Castiellel ... Nem sokkal később Castiel csak meredten bámul maga elé ... Megfordulok és Viktor áll velem szemben ... Elfordulok, hogy ne lássa az arcomat ...
-Régen láttuk egymást nemde ? - mosolyog Viktor ...
-Viktor ... - mordul fel Castiel ...
-Nocsak, nocsak ... Ő az a szöszi akire gondolok ? - kérdi gonoszul ...
-Nem ... Őt ne keverd bele ! - ekkor Viktor felé fordulok ...
-Á ... Szóval megint új barátnőd van ... Így csak még élvezetesebb lesz ... Elővesz egy fegyvert és Castielre szegezi ...
-Mégis mire készülsz ? - kérdezem pimaszul ?
-Jó is hogy kérdezted ... Veled terveim vannak mielőtt kinyírnám ... Gyere ide ... - int felém és perverz vigyorral vizslat ... Castiel ekkor Átkarolja a nyakamat ...
-Nem megy sehova ! Ne keverd bele !
-Castiel ... Hagyd ! - mondom neki ... - Eressz el ... Nem kell védened ! -mondom ...
-Vitkor ... Műsort akarsz ? - mosolygok rá ...
-Mi mást szivi ? - kérdi még mindig a perverz mosollyal én pedig a szoknyám szegélyéhez nyúlok mire Castiel ledermed és amolyan "tényleg megteszi ?" arccal néz ... Én feljebb húzom a szoknyámat és előkapom a combomra rögzített pisztolyt ...
-Ha csak egy kicsit megsebzed Castielt én szitává lőlek ! - mondom agresszívan és minkét fiú ledermedve bámul ...
-Vérszomjas a kis barátnőd ... Akár csak az előző ... Ó tényleg ... Ő miért nincs itt ? Már belefáradt abba, hogy védenie kellett ?
-Nem szakítom el a családjától ... Így is ritkán vannak otthon a szülei ... Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot ... Nincs olyan szerencséd, hogy megkaparintsd !
-Akkor a kis szöszi csak szórakozás ? Ha ezt a barátnőd megtudja ... - mosolyog gonoszul Viktor nekem pedig egy könnycsepp gördül le az arcomon ...
-Mi a baj ? Nem is tudtad, hogy csak játékszer vagy ? - kérdezi Viktor ... - Tedd le a fegyvert ... Nekem nem csak játékszer lennél ...
-Azóta az eset óta ... Undorodom tőled igazán... Elég csak rád néznem ...
-Miről beszélsz ? Nem értelek ...
-Nem is kell értened ...  - mondtam és a fegyvert rászegezve elindultam felé ...
-Fegyvert a földre ! Most ! - parancsolom ő pedig engedelmeskedik ... Ez gyanús ...
-Mikor tanultál engedelmességet mondd ? - kérdem tőle ...
-Csak tudom, hogy nem bántanál ...
-Nem is foglak... Viszont ... - ekkor előkapom a bilincset és a kezére teszem ...
-Játszani akarsz ? - kérdezi gonosz vigyorral ... Valamit nagyon félreért szegény ...
-Ha ezt annak neveznéd ... - mosolygok rá ... Felhívom Rent ...
-Megvan Viktor ...
-Hol  vagytok ?
-A koncertteremben ...
-Azonnal ott vagyok ...
-Értem ... Szia ...
Letettem a telefont és Castielre néztem aki csak nagy szemekkel bámult rám ...
-Ne haragudj ... Megijesztettelek ? - kérdem tőle mosolyogva ...
-Nem ... Csak ... Egyre jobban emlékeztetsz a barátnőmre ...
-Az egyszer biztos ... - neveti el magát Viktor ... -Először a kis barátnőd juttat rácsok mögé most meg a kis játékszered ...
-Na ide figyelj ! -Ekkor egyik kezemmel belemarkolok a hajába és felhúzom a fejét ... - Nem vagyok senkinek a játékszere ...
-Na jó ... Egy kis különbség van kettejük között ... A cicust mindig Lysandernek kellett védenie ... Viszont ő ... Könyörtelen ...
-Ne hasonlítgass senkihez !
-Pedig Castiel is megmondhatja ... Ezért játszol vele igaz ? "Barátom" ...
-Ez nem igaz ! Én nem ... - kezd bele Castiel ... Én belerúgok Viktor gyomrába aki összeesik a földön ...
-Castiel ... Ne magyarázkodj ... Viktor ... Szóltam ...
-Nem semmi ... - hallom Castiel halk szavait ... Rámosolygok Castielre és nagyon megkönnyebbülök, hogy megvan Viktor ... Nemsokára megérkezett Ren és elintézte Viktort én pedig hazakísértem Castielt ...
-Nem is hittem volna ... - mondja halkan ...
-Mit ? - mosolygok rá ...
-Olyan visszahúzódó voltál ... Olyan ártatlannak tűntél ... De ez ...
-"Nem semmi" ? - kérdem mosolyogva ...
-Hallottad ? - neveti el magát ő is ...
-Ezek szerint ...
-Jó ... Elismerem ... Hülye kérdés volt ...
Visszasétáltunk a hotelbe és mindenki ment a saját szobájába ... Ledőltem az ágyra és a kezemmel eltakartam az arcomat ...
-Megúsztuk ... - fújtam ki a levegőt ... - Miért kell nekem ezt csinálnom ? - mondtam, majd megfogtam egy párnát és belesikítottam ... Kopogtak én pedig az ajtóhoz mentem és kinyitottam ... Castiel állt az ajtó előtt ...
-Ő ... Bocsi ... Zavarok ? - kérdezte, mivel elég késő volt ...
-Dehogy ... Úgy sem tudok aludni ...
-Én sem tudtam elaludni ... Ezért is gondoltam, elmehetnénk inni valamit ...
-Jól hangzik ... - mosolygok Castielre, majd felveszem a kabátomat és kilépek az ajtón ... Szerencsére nem messze van itt egy kis bulizóhely ... Beültünk kicsit iszogatni ... Én alig ittam, de Castiel nem fogta vissza magát ... Nem láttam még ennyit inni ... Mikor már tényleg vészesen sokat ivott nem engedtem neki többet és hazamentünk ... Nem tartott sokáig míg hazaértünk ... Be akartam menni az ajtón és hagyni Castielt pihenni, de Castiel elkapta a kezem ... Nem tudtam mit tenni ... Castiel magához húzott és megcsókolt ...

Eltoltam magamtól Castielt ...
-Castiel ... Ezt nem szabadna ...
-Miért nem ? - kérdezi Castiel és tudom, hogy csak az alkohol beszél belőle ...
-Castiel ... Barátnőd van ...
-Nem fogja megtudni ... - mondja és közelebb hajol ...
-Castiel ... Hagyj ! - mondtam és el próbáltam tolni magamtól ... Természetesen nem ment ... Csak egyre közelebb húzott magához ...
-Castiel ... Kérlek ... - mondom és egy könnycsepp gurult végig az arcomon ... Ekkor lépett ki az ajtón Ren és meglátott minket ...
-Ne haragudj ... Én ... Én csak ... - dadogott Castiel mintha az a könnycsepp kijózanítón hatott volna rá és elengedett ...
-Mind tudjuk, miket művel az alkohol ... - mondom és megfogom a kilincset ..
-Jó éjt Castiel ... - mondom és belépek az ajtón ...
-Jó éjt ... - mondja Castiel és lehajtott fejjel visszamegy a szobájába ... Becsukom magam után az ajtót és egy hatalmasat sóhajtok az ajtónak dőlve ... Ren persze kikérdezett, hogy hol voltam idáig... Olyan anyáskodó mint Shu ... Hosszú és fárasztó nap volt ... Ideje lefeküdnöm ... Remélem a holnapi nap nyugodtabb lesz ...

THE END ?

19.rész - Ki az a Melissa ? O.o

Nem sokkal utána hazamentem ... Elkészültem és siettem is a kávézóba ahol Ren már várt ... Amint meglátott elmosolyodott ...
-Szia ! - ölelt meg Ren ...
-Szia ! - mosolygok zavartan ... - Ne haragudj a barátom miatt ... Nem tudom mi ütött belé ...
-Á ... Semmi gond ... Biztos csak féltékeny ... Én sem örülnék a helyében ha ismeretlen pasik hívogatnának ...
- Szóval ... Mit szerettél volna megbeszélni ?
-Szóval ... Holnap lesz az út és csak pár apróbb részletet szerettem volna gyorsan megbeszélni ...
Megbeszéltünk nagyjából mindent és haza is mentem ... Ren egészen az ajtóig kísért ahol elbúcsúztunk és bementem az ajtón ... Shu kérdő tekintettel figyel ...
-Randin voltál ? - kérdi ...
-Nem ! Dehogy ! - tiltakozom ...
-Akkor ?
-Munka megbeszélés ... - mondom egyértelműen ...
-Értem ...
-Erről jut eszembe ... Elutazom ... Gondoltam tudnod kell ... - ahogy ezt kimondtam száguldottam tovább a szüleim szobájáig ... Halkan benyitok ...
-Szia kicsim ! - hallom apu meglepett hangját ahogy felnéz a számítógépéről ... - Mit szeretnél ?
-Csak szólni szerettem volna, hogy elutazom egy kis időre ... (na jó nem olyan kis időre...)
-Hova ? Miért ? Kivel ? - záporoztak a kérdéseikkel ...
-Apa ... Dolgozom ... A munkám miatt ... És a munkatársammal megyek ...
-Dolgozol ? - lepődik meg ... Tényleg ... El se mondtam nekik ...
-Igen ...
-Mit ? - és ekkor elmeséltem nekik az egészet de mire elmagyaráztam nekik, hogy tudok magamra vigyázni beesteledett ... Korán feküdtem le mert tisztában voltam azzal, hogy rettenetesen hosszú utunk lesz ...
Másnap rosszullétre hivatkozva nem mentem be a suliba ... Lena szólt is Castielnek ...
Készülődni kezdtem és kopogtattak is az ajtón ... Gondoltam Ren lesz az és kinyitottam ...
-Castiel ... Mit keresel te itt ?
-Jöttem megnézni a barátnőmet ... Lena azt mondta rosszul vagy ... Gondoltam megnézem hogy vagy ...
-Szeretlek Castiel ! - Ölelem át és megcsókolom ... - De nem fogsz elkésni ? Bepakoltál már ?
-Nem ... De csak gondoltam megnézlek ...
-Köszönöm Castiel ... Szeretlek !
-Én is téged ... Akkor megyek ... - megcsókolt és már itt sem volt ...
Egy perc múlva megjelent Ren ... Gyorsan berántottam az ajtón ne hogy meglássák és nagyjából ment is a sürgés-forgás ... Nagy készülődés volt és a hajam átfestve és rám nagyon nem jellemző stílusban festettem ki magam ... Magamra sem ismerek ... Nagyon tetszik ! Valahogy így nézhetek ki :

Mivel túl sokat vacakoltunk sietni kellett ... Ugyanazzal a géppel megyünk mint Castielék ... Mivel ez a munkánk a Castielék mellett levő ülések lettek a miéink ... Az elő osztályon ... Wow! De jó ! ... Felszálltunk a gépre és nem sokkal később már a levegőben voltunk ... Egész út alatt Castielt bámultam és néha ő is rám nézett ... akkor mindig elkaptam a fejem mintha nem is őt nézném ... Persze annyira feltűnően bámulom, hogy a vak is észrevenné ... Olyan jó lenne most mellette lenni, de most úgy kell tennem mintha a barátommal lennék ... És mintha az Ren lenne ... Castiel rám mosolyog Ren pedig megfogja a kezem ... Basszus ...  Ez annyira ... Mindegy ... Bele kell törődnöm ... Amikor leszálltunk egyből a hotelbe mentünk ... Ugyanabba a hotelbe ahova Castielék ... A szomszéd szobába ... Na ne már ! Mindenhol mellettük leszünk ? Nem baj ... Legalább közel leszek Castielhez ... A szobánkba igyekezem amikor valaki nekem jön ...
-Hé ! Vigyázhatnál ! - ordítok rá ...
-Kivel szájalsz ? - kérdezi pökhendin ... - Tudod te ki vagyok ?  - kérdezi ...
-És te tudod, én ki vagyok ?
-Na ki ? Egy senki ?
-Jaj tényleg ... A paróka nélkül senki lennék ? Akkor hát ... Hatsune Miku, Örvendek ! - nyújtom felé a kezem ...
-Jaj ... Ne haragudj ... Én ... Én ... Én meg ...
-Fejezd be a dadogást ... - nevetek rá ... - Tudom ki vagy ... (Castielék bandájának egyik tagja volt ...)
-Dimitri, gyere már ! - ordít dühösen az ajtóból Castiel ... Én pedig teljesen lefagyok ...
-Ne haragudj ... Mennem kell ... Örültem ...
-Én is ... - mosolygok ... - Akkor viszlát szomszéd - mosolyodok el és belépek a szobánk ajtaján ...

Castiel szemszög :

Berángatom Dimitrit a szobába és látszik rajta a meglepettség ...
-Mi az ? - kérdi Lysander meglepetten ...
-Ki nem találnátok ki van a szomszédban ... mondja Dimitri...
-Ugyan ki ? - kérdem ... De a hangomon hallani lehet, hogy egyáltalán nem érdekel ...
-Miku ... - mondja izgatottan ...
-Ki ? - kérdem meglepetten  ...
-Hatsune Miku ...
-Nem lehet ! - nem lehet, hogy Yuki itt van !
-Pedig így van ...
-De Yuki ...
-Yuki ?  - kérdezi Dimitri ...
-A barátnője ...- magyarázza Lysander ...
-Nos mi van Yukival ? - kérdi Lysander ... Ekkor jövök rá, hogy ezt az egészet csak én tudom ...
-Hiányzik ... Ez minden ... - mondom ...
-Elhiszem Castiel ... Nekem is hiányzik az a kis esetlen lány akit folyton meg kellett védenem Viktortól ... - mosolyodik el Lys ...
-Ha tudnád mekkorát változott ... - mosolyodok el ...
-Ezt hogy érted ? - kérdi ...
-Egy ideje nem láttad Viktort igaz ?
-Nem ... Miért ? Tudsz valami ?
-Mindent tudok ... Börtönben van ... Yuki intézte el ...
-Az nem semmi ...- tátja el a száját Dimitri ...
-Nem hát ... - mosolygok ... - De kivel beszélgettél kint ?
-Mikuval ! Mondtam !
-Nem tűnt fel, hogy Mikunak kék haja van nem szőke ? - nézek rá meglepetten ... Biztosan tévedett ...
-De az csak paróka ... Ő maga mondta, hogy ő Miku ...
-Bárki mondhatja ezt ...
-Igazad van ... - mondja Dimitri és mint aki elgondolkodik ...

Yuki szemszög :

Belépek a szobánk ajtaján ... Egy francia ágy van bent ... Na ne ! Nem fogok vele aludni !
-Ez ... Meg ... Mi ... A ... Fene ??? - borulok ki kis szünetet hagyva minden szó után ...
-Mivel itt is úgy tudják, hogy egy pár vagyunk ... Hát ... - magyarázkodik Rin ... Hatalmasat sóhajtok ...
-Fáradt vagyok ... Megyek, lefekszem ... - jelentem ki és az ágy felé veszem az irányt ... Rin bemegy a fürdőbe én pedig kihasználva a távolságát átöltözöm ... Bebújok az ágyba és a fal felé fordulok ... Nemsokára Rin fekszik be mellém ...
-Figyelj ... Sajnálom ... De nyugodj meg ... Én maradok ezen a félen ... - mondja félénken ...
-Ajánlom is ... - jelentem ki ... nemsokára mély álomba merülök ... Amikor felkelek teljesen megriadok ... Úgy kelek fel, hogy Ren mellkasán van a fejem és átölelem Ahogy ő is engem ... Basszus !!! Castiel !!! Én meg totál bújós vagyok ... Hogy felejthettem el ???
-B... Bocsi ... mondom és gyorsan felülök az ágyon ...
-Ugyan ... Aludtál ... - mondja egyszerűen ...
Gyorsan kiugrok az ágyból és elkészülök ... Mivel az első nap Castieléknek is pihenéssel telik ezért nekünk is ...Már amennyire ... Mivel hárman voltak mi meg csak ketten és mind a hárman másfele mentek nekünk meg vigyáznunk kell rájuk én vigyázok Castielre, Ren pedig Lysanderre és Dimitrire ...
Reggel Castiel sétálni ment ... Hirtelen valaki a nevét kiáltotta és Castiel nyakába ugrott ...

Castiel is mosolyog ... Átöleli a lányt és megpörgeti ...
-De rég láttalak ! - mondja Castiel én meg magamban magyarázatot keresek erre az egészre ...
-Én is téged ! - mondja a lány majd nyom egy puszit Castiel arcára ... Basszus ... Erre már nincs magyarázat ... Teljesen megzavarodtam ... Az a lány és Castiel ? Le kell ülnöm és feldolgoznom ... Leülök egy padra a közelben és onnan figyelem ahogy Castiel és az a lány jókat nevetnek ... Castiel meglát és felém kezd jönni a lány pedig jön utána ...
-Ki ez a lány ? Ismered ? - kérdezi Castielt a mellette álló fekete hajú lány ...
-Te is azzal a járattal jöttél mint én ... - mosolyog rám Castiel ...
-Á szóval emlékszel Castiel ! - mosolygok rá vissza ...
-Szóval azért néztél annyira ? Felismertél ? - mondja meglepetten ...
-Persze... Egyébként Chizu vagyok ... - mondom neki még mindig hatalmas vigyorral ...
-Örvendek ... Hogyhogy egyedül vagy ?  - kérdezi Castiel ...
-Csak lejöttem sétálni kicsit ... - mondom ...
-Mi megyünk megiszunk valamit ... Te nem jössz ? - kérdezi kedves mosollyal Castiel ...
-A világért sem zavarnám meg a randitokat ... - vágok be egy kamu mosolyt ...
-Randit ? - kezdenek el kuncogni mind a ketten ... - Unokatestvérek vagyunk ! - vágják rá ...
Egy kő esett le a szívemről ...
-Szóval velünk tartasz ? - kérdezi Castiel ...
-Persze ! Miért ne ? - mondom és el is indulunk a legközelebbi kávézó felé ... Látom, hogy Castiel valamin töri a fejét ...
-Castiel ... Mi a baj ? - kérdezek rá óvatosan ...
-Semmi ... Csak ... Á ... Hülyeség ! - mosolyog rám ... Látom rajta, hogy csak magára erőszakolta azt a mosolyt ...
-Castiel ... Mondd el ! Kérlek ...
-Annyira hasonlítasz a barátnőmre ... - néz rám ... Basszus ... Nem akarok lebukni ...
-Oh ... - nem tudok mást mondani ...
-Hiányzik ... Nem tudom mi lehet vele ... Pedig csak egy napja jöttem el ...- mondja bánatosan ... Én ösztönösen a kezéért nyúlok, hogy megfogjam de hirtelen a fejemre csapok és gondolatban jól leteremtem magam, hogy majdnem lelepleztem magam ...
-Mi a baj ? - kérdi most tőlem ...
-Semmi - mosolygok rá ...
Délutánig a hárman voltunk és beszélgettünk, majd az unokatestvére (Melissa) elment mert fontos dolga akadt ... Castiellel még sétáltunk egyet ... Olyan nehéz megállni, hogy ne közeledjek hozzá ... Annyira ... idegtépő ...
-Yuki ! - hallom a kiáltást és ösztönösen a hang irányába fordítom a fejem ...
-Aiji ! - ugrok a nyakába ő pedig megpörget ...
-Hát te hogy kerülsz ide ? - kérdezi meglepetten ...
-Erre volt dolgom ... - nevetem el magam ...
-Értem ... Nincs kedved meginni valamit ? - kérdezi kedves mosollyal az arcán ...
-Aiji most dolgom van ... Még itt leszek egy darabig ... Esetleg máskor ?
-Persze ... Bármikor ! Akkor nem tartalak fel ... Szia ... - mondja, majd nyom egy puszit az arcomra és elmegy ...

THE END ?

Ha szeretnétek megtudni, hogy ki lehet Aiji és mit akar Yukitól ... És kíváncsiak vagytok, Castiel rájön-e Yuki "titkára" a következő részben kiderül !

18.rész - Rosszullét ...

Reggel amint felkeltem egyből elkészültem és Lena szobájába mentem ...
-Lena, ! -ébredj  húzom szét a függönyöket a szoba hatalmas ablakán ...
-Kelek már, kelek ! - Lena felkel és ő is villámgyorsan elkészül ... Én reggeli készítés közben megkérem, hogy vegyen nekem pár új ruhát és szőke hajfestéket ... Beleegyezik, bár nem teljesen érti ... Leteszem elé a reggelijét és leülök mellé enni ... Amint megettem a reggelim az asztalra teszem a ruhákra és hajfestékre szánt pénzem és kilépek az ajtón ... Épp időben ... Castiel épp megáll a motorral a ház előtt ... Felpattanok mögé és egy szempillantás alatt a suliban vagyunk ... A nap lassan és unalmasan telik el és Castieléknek is próbája lesz ... Haza mennék, de Castiel szeretné, ha ma vele lennék ezért ma megnézem a próbát ... Meg amúgy is jön Rosalya és Armin is ... A próba felénél tartottak egy kis szünetet és én meg Rosalya leugrunk a legközelebbi boltba venni valami nasit meg innivalókat ...Gyorsan csináltam egy fotót a telefonommal ...

Jó volt a hangulat és alig akartam otthagyni Rosáékat... A próba után a parkon keresztül mentünk haza, de volt ott egy lány ... Castiel amint meglátta megállt és csak tátott szájjal bámult rá ... A lánynak gyönyörű hosszú szőke haja volt és csillogó kék szeme ... Csak úgy sugárzik a mosolya ... Ránk pillant és futni kezd felénk ...
-Castiel ! - ordítja majd Castiel nyakába borul ... - Olyan régen láttalak ! Hiányoztál !
-L-Lisa ... Te mi-mit keresel itt, és ... - dadog Castiel ... - LISA ??? EZ LENNE A BIZONYOS SZÖSZI ? Labdába se rúghatok egy ilyen lány mellett ...
-Cssss ... Nem lényeges ! - teszi Castiel szájára az ujját ... - Nem is örülsz, hogy megint együtt lehetünk ? Már nincs ki szétválasszon ... Hallom Deborát is rendbe tette valaki Jack pedig nem érdekel ! - Csak nagy szemekkel bámulom őket ... Basszus ! Az a csaj mindjárt lesmárolja ... Könny szökik a szemembe, de nem engedhetem meg magamnak, hogy sírjak ... Most nem ! Lisa egyre közelebb és közelebb megy Castielhez aki még mindig döbbenten bámul maga elé ... Behunyom a szemem és lehajtom a fejem, hogy ne lássam ami történni fog ...Most már sírok ... Csendben ... Észrevehetetlenül ...  De meghallom Castiel hangját ...
-Lisa ... Ne haragudj, de nekem van barátnőm és nem tenném ezt vele ! Szeretem ! - Mikor ezt kimondja közelebb húz magához ... Megfogja az állam és felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek ...
-Yuki ... Kérlek ... Ne sírj ! - mondja, majd letörli a könnyeimet ...
-Én ... Én ... Sajnálom ... - hajtja le a fejét Lisa ... Biztosan ő is annyira szereti Castielt mint én ... Megértem ...
-Castiel ... - mondom remegő hangon ...
-Mi a baj ? - kérdezi... A hangja tele van aggodalommal ...
-Még mindig szereted, igaz ? - még mindig potyognak a könnyeim ...
-Yuki... Én ... - itt elhallgat ... Nem akar válaszolni ...
-Sejtettem ... - Könnyes szemmel Castielre, majd Lisára mosolygok és kiszabadítom magam a karjai közül és villámgyorsan futni kezdek ... Nem megyek haza ... Csak kifaggatnának ... Futottam és a strandra mentem ... Ahol Castiellel először csókolóztunk ... Leülök a homokba és a térdemet magamhoz húzva lehajtott fejjel sírok ... Hallom, hogy valaki közeledik felém, de nem törődök vele ... Csak sírok ...
-Yuki ...
-Hagyj békén ! - kiabálok Castielre ...
-Yuki, kérlek ! Hallgass meg !
-Hagyj ! - kiabálom sírva ... - ekkor Castiel leül mellém és tovább könyörög ...
-Kérlek ...
-Rendben ... - mondom, és lassan felemelem a fejem, hogy Castielre nézhessek ... Ő letörli a könnyeimet ...
-Lisa a múlté ... Nem választhat szét minket ... Yuki ... Én szeretlek ...
-De őt jobban ... Emlékszem amikor először beszéltél róla ... Annyira ... Annyira szeretted ... De még nem felejtetted el ... Igaz ?
-Nem ! Egyáltalán nem ! Yuki én szeretlek ! Igaz Lisát is szerettem ... De ő már a múlt ... Te pedig a jelen ... És remélem a jövő is ...
-Castiel ... - zokogok ő pedig az ölébe húz ... A mellkasának dőlök és a pólójánál fogva húztam magamhoz és tovább sírtam ...
-Ne sírj ... Nem szeretem, ha sírsz ...
-De majdnem megcsókolt ... És ...
-De nem tette meg ! Nem hagytam ... Hallottad ... Neki is megmondtam, hogy szeretlek ...
-Tudom, de ...
-Nincs de ! Kérlek ... Semmi de ... Mikor fogod fel végre, hogy szeretlek ? - kérdezi, mikor két kezével az arcomat fogja, hogy a szemébe nézzek ...
-Sajnálom ! Hülyén viselkedtem ... Csak ... Féltékeny voltam ...
-Innen tudom, hogy te is szeretsz ... - vágja rá Castiel, majd megcsókol...
-Deja vu, nem ? - kezdek nevetni ...
-De ...- nevet Castiel is ... - Minden itt kezdődött ...
-Fáradt vagyok ... Menjünk haza ... Fárasztó nap volt ... - ekkor Castiellel felálltunk, ő megfogta a kezem és így sétáltunk hazáig ... A házunk előtt el kellett köszönnünk, mert Castielnek még dolga volt ... Meg amúgy is ha Lena most adná oda a dolgokat oda lenne az álca ... Bementem és egyenesen Lena szobájába mentem ...
-Na ? Sikerült beszerezni a dolgokat ? - nevetek rá, mintha valami áprilisi tréfára készülnék ...
-Persze ... Ott van a táska ... - mondja és a sarokba mutat ...
-Köszönöm ! - mondom neki és megölelem ...
-De ... A ruhákat megértem ... De szőke akarsz lenni ?
-Nem akarok ... A munkám miatt kell ...
-Munkád ? - most jut eszembe, hogy még Lena se tudja ...
-Hááát ... - és elmeséltem neki az egészet ...
-Mi ? Mióta ? Hova ? Mi van ???? - Lena teljesen kiakadt ...
-Nyugi ... Az igazolásom intézik a többieknek meg azt mondom, hogy Castielékkel megyek ...
-És Castielnek mit mondasz ?
-Semmit ... Ő megy el ...
-De ha megtudja, hogy nem vagy itt ?
-Nem tudja meg ...
-Te tudod ... Sok sikert ! - mondja Lena én pedig kimegyek a szobájából ....
Végre ... Minden sínen lesz ... Remélem nem fog nagyon rosszul állni a szőke ... Majd kiderül ... Vettem egy fürdőt, majd mentem aludni ...Reggel szinte zombiként keltem ... Semmi kedvem nem volt a mai naphoz és a fejem is fájt, de magamraerőszakoltam egy mosolyt ma is ... Bementünk a suliba és mindenkinek olyan jó kedve volt ... Ettől nekem csak még rosszabb kedvem lett ...
-Hé ... Mi a baj ? - bők meg oldalról Dia ...
-Semmi ... Miért lenne bármi baj ?
-Ne játszd, a hülyét ... Látom, hogy valami baj van ...
-Csak fáj egy kicsit a fejem ... Semmi komoly ...
-Biztos ?
-Persze ... Semmi baj - mosolyogtam a barátnőmre ...
-Akkor jó - mosolygott vissza rám én pedig leültem a helyemre ...  Az óra rettenetesen unalmas volt és irtó lassan telt el ... Alig vártam, hogy végre kicsengessenek és egész órán a padomon feküdtem az iszonyatos fejfájástól ... A szünetekben pedig kikászálódtam egy kicsit a levegőre és a falnak dőlve szédelegtem ... Egyre rosszabbul lettem ... Arra gondoltam, inkább visszamegyek az osztályba, de útközben Shu állított meg ...
-Hé ... Mi a baj ? - kérdi aggódva ...
-Csak kicsit szédülök ... Ez minden ... - mondom neki egyértelműen és ekkor már nem tudok megállni a lábamon és elájulok ... Szerencsére Shu elkap ... Amikor észhez térek az orvosiban fekszem ... Utálom az ilyen helyeket... Úgy érzem van elég erőm, hogy visszamehessek az órámra ... Felkelek, de ez az érzés eltűnik és a fejem lüktetni kezd ... Inkább visszafekszek ... Csak fekszek az ágyon és lassan teljesen elmúlik a fejfájásom ... Úgy érzem már tényleg fel tudok kelni ...Felülök és különös módon jól vagyok .... Nyílik az ajtó és Castiel lép be rajta ...
-Jobban vagy ? - kérdezi és a hangjában hallom az aggodalmat ...
-Sokkal ... - mondom és így is gondolom ... Végre megszűnt az a rémes fejfájás ...
-De azért még pihenj kicsit ... - mondja és leül az ágy szélére ...
-Castiel ... Jól vagyok ... Szeretnék órára menni ...
-Így ? - lepődik meg Castiel ... Én csak értetlenül nézek rá ... Persze hamar rájövök, hogy miről is beszél ... Hát persze !!! A fogaim ...
-Sebaj ... A helyzet orvosolható ... - mosolyodik el Castiel, majd megcsókol ... Én csak közelebb húzom magamhoz ... Ennek az egésznek a csengő vet véget ... Szerencsére már csak az utolsó órát kell kibírnom itt ... Amint belépünk a terembe mindenki csak nagy szemekkel bámul ránk ... Leülök a helyemre és mindenki körém gyűlik és folyamatosan ostromoz a kérdéseivel én pedig mintha mi se történt volna felteszem a lában az asztalra és a falnak dőlök a székkel ...
-Mi történt veled azalatt a pár óra alatt ? Olyan lettél mint Castiel ... -mondjak valaki a tömegből utálkozó hangsúllyal ...
-És ha olyan akarok lenni ? Valami bajod van vele ? - szólok oda neki ... - Gyere ide és a szemembe mondd ne a tömegen keresztül ... - Ekkor mindenki oldalra áll és csak egy ember nem mozdul ... Nataniel ? Na épp rá nem gondoltam volna ...
Castiel elindul Nataniel felé de én elkapom a pólóját ... Tudom, ha hagyom akkor vér fog folyni ...
-Hagyd rám ... - mondom neki ... Felkelek és elindulok Nataniel felé ...
-Szóval mi a gond, DÖK elnök ?
-Olyan kezdesz lenni, mint Castiel ...
-Talán bajod van vele? - kérdezem és ekkor tudatosul bennem, hogy tényleg olyan arrogáns lettem mint Castiel ...
-Nincs ... - mondja gúnyos hangsúllyal, majd sóhajt egy nagyot ...
-Gondoltam ! - Mosolygok rá és visszamegyek a padomhoz Castiel mellé és a többiek meglepett tekintetét figyelem ... Castielre nézek aki elismerő tekintettel végigmér ... Deborah pedig Castielt figyeli és elszomorodik ... Igen, Castiel az enyém ... Ezt el kell fogadnod ... Magamban mosolygok a gondolatán, hogy Deborah komolyan azt hiszi, hogy elveheti tőlem Castielt ... Bejön a tanár és egyből támadni kezd ...
-Kisasszony ... Maga meg mit képzel magáról ? Azonnal vegye le a lábát az asztalról !
-Mert ha nem ? Mi lesz ? - vágok vissza a tanárnak ...
-Kiküldöm az óráról és igazolatlant kap !
-Csak tessék ! - mondom és a tanár az ajtóra mutat ... Én lassan összeszedem a cuccaim és felállok a helyemről és az ajtó felé megyek ... Közben mosolyogva intek az osztálynak ... A szekrényemhez megyek és bepakolom a cuccaimat ... Gondoltam elmegyek kicsit sétálni ... Alig egy perc és nyílik az osztály ajtaja ... Castiel lép ki rajta mosolyogva ...
-Hát te ? - kérdem meglepve ...
-Nem hagyhattam, hogy lekörözz ... Meg amúgy is ... Egyedül lógnál ? - mosolyog Castiel ...
-Nem  ...  - mosolygok Castielre ...
-Akkor hova megyünk ?
-Gondoltam sétálok egyet ...
-Akkor menjünk ... - monda Castiel majd átkarolt ... Elindultunk és sétáltunk egy kicsit a parkban ... Hirtelen megcsörrent a telefonom és elmosolyodtam amikor megláttam Ren nevét a kijelzőn ... Munka ... Persze ... Szép is lett volna ...
-Ki az ? - kérdezi Castiel és észreveszem, hogy féltékeny ...
-Senki ... - mondom ...
-Hadd nézzem... - nyújtja  a kezét Castiel, hogy a kezébe adjam a telefont erre én csak magamhoz szorítom a készüléket ...
-Nem ! - mondom mosolyogva erre ő elenged és mogorván rám néz ... Pajkosan kiöltöm rá a nyelvem és futni kezdek a még mindig csörgő telefonommal ... Castiel mosolyogva utánam ered és olyanok vagyunk mint a kisgyerekek ... Castiel elkap és kiveszi a telefont a kezemből ... Meglátja a számára teljesen ismeretlen nevet és felveszi ...
-Igen ? - mondja hatalmas vigyorral az arcán erre csak durcásan nézek rá és a kezem nyújtom a telefonomért ...
-Ő ... Te ki vagy ? És Yuki merre van ?
-A barátja vagyok ... És az ágyban van velem ... Ha vetted a célzást ... - viccelődik Castiel és egyre nagyobb a vigyora ...
-Hé !!! Add vissza a telefonom !!!
-Nyughass ! - csitítgat Castiel ...
-Add már oda a telefonom ! - ordítok rá nevetve erre ő futni kezd vele ...
-Azt te csak hiszed ! - vigyorog Castiel ...
-Ő ... Akkor én nem zavarnék ... - hallom Ren hangját a vonal túlsó felén ... És amint kimondta bontotta a vonalat ... Még mindig Castiel után futok aki hátranéz és megbotlik én pedig hegyé esek ... Mind a ketten felnevetünk ...
-Megkapom végre a telefonomat ?
-Tessék ! - mondja mosolyogva és odaadja a telefonomat ... Én hálából gyorsan megcsókolom majd visszahívom Ren-t ...
-Szia ne haragudj ... Csak szokása szívatni ... Munka van ?
-Nem csak izé ... Ő ... Gondoltam megihatnánk valamit és megbeszélhetnénk a munkát ... De amint hallom nem alkalmas ...
-De ... Ne haragudj ... Nem tudhatta, hogy munkaügyben hívsz ... És persze megyek ...
-Akkor fél óra múlva a kávézóban ?
-Persze ... Ott leszek ... - mondom majd elköszönök és leteszem ...
-Ne haragudj ... Én nem akartam rosszat ... Nem tudtam, hogy munka ügyben keres ... Remélem nem okoztam bajt ...
-Nem ... Csak a munkatársam volt ... Akkor lett volna baj ha a főnököm ... De ő nem szokott hívni ... Többnyire Ren-en keresztül kapom az infót ...
-Megtudhatom mégis mit dolgozol ?  - kérdezi és látom rajta, hogy tényleg kíváncsi rá ...
-Ne haragudj Castiel de nem szeretném ha tudnád ... Majd a turné után megtudod ... - mondom neki majd gyorsan megcsókolom ...
-Meddig akarsz még titkolózni ? - kérdezi kissé bosszankodva Castiel ...
-Ne haragudj, de nem szeretném hogy tudd ... Legalábbis nem a turné előtt ...
-De miért ?
- Mert tudom, hogy elleneznéd ...
-Yuki ... Ugye nem ? - nézett rosszallón Castiel és tudom mire gondol ...
-Nem ! Mit képzelsz ? - ordítottam rá és pofon vágtam ...
-Hé ... Megértettem volna akkor is ha csak mondod ...
-Nem érdekel ! Mit képzelsz te rólam ? Ugye ezt nem gondoltad komolyan ? - mondom és a gondolatra, hogy Casteil képes ilyeneket gondolni rólam egy könnycsepp gurul végig az arcomon ...
-Yuki én ... Borzasztóan sajnálom ... Ne haragudj ... - Mikor ezt mondja csak a földet bámulom és már potyognak a könnyeim ...
-Yuki ... - Castiel az államnál fogva felemeli a fejem, hogy ránézzek ... - Kérlek ...Bocsáss meg ... Szeretlek ...-mondja Castiel majd lehajol és megcsókol ... Én a könnyeimmel küszködöm ... - Ne sírj kérlek ! - mondja és letörli a könnyeimet ...
-Castiel ... - zokogok ...
-Nyugodj meg ... - mondja Castiel és magához szorít ...
-Szeretlek Castiel ...

THE END ?

17.rész - Turné ...

-Vigyázz magadra...

-Ne aggódj ... Nem lesz gond ...  

-Remélem is ... - mondja Shu, majd megölel ... - Nem is tudom mit tennék, ha valami bajod esne ...

-De nem fog ... - jelentem ki magabiztosan ... És végszóra befutott Castiel is ...A bejárati ajtót persze nem zártam be mivel csak most érkeztem meg ... Remélem nem érti félre a helyzetet ...

-Bocsi... Rosszkor jöttem ? - mondta Castiel és láttam rajta, hogy féltékeny ... 

-Castiel ! - sikoltottam és egyből futottam is hozzá ... Nem tudom, miért teszek úgy mintha évek óta először látnám ... Egy csókkal köszöntöttem amitől a féltékenysége eltűnt ... Vagy csak jól leplezi ...

-Hát beléd meg mi ütött ? Miért teszel úgy mintha olyan rég találkoztunk volna ? - értetlenkedett Castiel ...

-Nem tudom ... Talán csak ennyire hiányoztál ...

-Te is nekem ! - Mondta Castiel és újra megcsókolt ... Shu még mindig a folyosón állt és minket nézett ... Jaja ne ... Talán nem kéne előtte, ha tényleg úgy érez ahogy mondja ... Nem aggódtam sokat emiatt mivel ekkor Shu fogta magát és bement a szobájába ...

-Nos ... Egész nap az ajtóban állunk majd, vagy fel is jössz ? - nevetek Castielre ...

-Csak rajtad áll ... - mosolyodik el Castiel ... Megfogtam a kezét és egyenesen a szobámba húztam ... Az ajtó becsukódik, én a falnál állok ... Castiel odaáll velem szembe és kezét a falnak támasztja ... Hevesen megcsókol engem pedig a falnak nyom ... Megfogja a fenekem és felemel és pedig a lábaimmal kapaszkodok Castielbe, közben kezeimet a nyaka köré fonom  ... Így folytattuk egy darabig majd Castiel az ágy felé vitt... Ledöntött az ágyra én pedig megmarkoltam a pólóját és magamhoz húztam ...

-Yuki ... - lihegi Castiel ... 

-Igen ? - kérdezem értetlenül ...

-Valamit el kell mondanom ... - jaj ne ... Amikor ezt mondja tuti nem következik jó dolog ...

-Mi lenne az ? - mikor ezt kimondtam mind a ketten felültünk az ágyamon ...

-Lenne egy turném a bandával és meg szerettem volna veled beszélni ... - mikor ezt kimondta teljesen megnyugodtam, hogy nincs semmi gond ...

-Castiel ez nagyszerű ! - ugrok a nyakába boldogan ...

-De ... Egy elég hosszú turné lesz és nem szeretnék addig távol lenni tőled ... 

-Emiatt ne aggódj ... Tartjuk majd a kapcsolatot akkor is ...Ez egy nagy lehetőség ... És én végig támogatni foglak ... Még ha nem is lehetek melletted ... - mikor ezt kimondtam szorosabban kezdett ölelni ... 

-Köszönöm ... 

-És mikor indultok ? - érdeklődtem ... Tudni szerettem volna mennyi időt tölthetek vele mielőtt elmegy ...

-Pénteken ... 

-Akkor minden időt ki szeretnék használni, hogy veled legyek ... - súgtam neki, majd egy gyors mozdulattal eldöntöttem az ágyamon és a kezemen támaszkodva fölé kerültem ...

-Nem szép dolog csak így letámadni ! - nevet Castiel ... - Ezt nem hagyhatom ... - mikor ezt kimondta hirtelen megfogta a derekamat és fordított az álláson ... Már én voltam csapdában a karjai közt ... 

-Szóval te is mindig eléred amit akarsz nincs igazam ? - nevetek rá ...

-Csak ha az a valaki hagyja - ekkor megcsókol ...

-Téged visszautasítani ? Lehetetlen !

-Csakugyan így gondolod ? - mosolyodik el Castiel ...

-Persze ... - ekkor jutott eszembe, hogy én is beszélni akartam vele ... Kicsit gondolkodtam el e mondjam neki ...

-Valami gond van ?

-Nem ... Nincs semmi gond csak elgondolkodtam ...

-És min ?

-Á ... Semmin ... Jelentéktelen apróság ... - úgy döntöttem nem mondom el neki ... Nem lenne jó ha aggódna miattam ... 

Ezután gyorsan eltelt a nap és Castiel haza akart menni, de rávettem, hogy maradjon ... Castiellel fekszünk az ágyban és egymást nézzük ... Csak bámulok a szürke szemeibe amik gyönyörűen csillognak ... Káprázatos látvány ... Castiel közelebb csusszan hozzám és átkarol ... Hirtelen nyílik a szobám ajtaja ...

-Yuki megjö... tünk ? - tört be anya a szobába ... Lehetne ez még ennél is cikisebb ?

-Anya ! - Ugrok ki az ágyból és anya nyakába ugrok ... Hallom a megkönnyebbült sóhaját ... Ej, ej, anya ... A sikoltásomra Shu is felfigyelt és a folyosóról benézett a szobámba ... Végignéz anyán, rajtam és az ágyon ülő Castielt is végigméri ... Végül úgy dönt visszamegy a szobájába ...

-Kicsim ... Beszélhetnénk ? - nevet rám anya ... Kihúz a folyosóra és becsukja az ajtót ...

-Nem értelek ... - mondja egyértelműen ...

-Mit nem értesz rajtam ? - értetlenkedek ... 

-Te és Shu nem ... ? - be sem fejezi mert közbevágok ...

-Anya ... Én Castiellel vagyok ... És Shu egyébként is azt mondta jobb lesz így ... 

-Á ... Értem ... És Castiel meg te ... - mikor eddig kimondja a mondandóját teljesen elvörösödik ... 

-Nem ! - Vágom rá ... El sem hiszem ... Anyám kifaggat ... Pont erről ??? Istenem ... De kínos ...

-Jól van ! Jól van ! Csak érdeklődtem ... - nevet fel anya - na de nem is rabollak el tőle tovább ... - ekkor Castiel hozta a formáját ... Kinyílt az ajtó és Castiel felemel, anyámra mosolyog egy amolyan "köszönöm" mosollyal ... Felkap és halkan a fülembe súgja :

-Most velem jössz hercegnő ! - erre anya csak nevet én pedig kapálózni és sikítani kezdek ... 

-Castiel tegyél le ! - amikor Castiel bevisz a szobába még hallom anya halk hangját ... "Fiatalok..." hallom a hangján, hogy mosolyog ... Anya a dolgozószoba felé veszi sz irányt és kedves mosollyal kettesben hagy Castiellel ... Castiel a lábával óvatosan becsukja az ajtót és letesz ... Megfordít, hogy a szemébe nézzek ...

-Ne harapdáld a szád ... - mondja halkan ... Észre sem vettem, hogy harapdálnám ...

-Ugyan miért ne ? - kérdezem Castielt ...

-Mert én akarom harapdálni ... - suttogja a fülembe ...

-Ugyan mi tart vissza ? - erre Castiel már nem válaszolt csak megcsókolt ... Finoman beleharap az alsó ajkamba ... Ismét az ágyra kerülünk és folytatjuk a csókcsatánkat ... Sokáig fent voltunk de az álom egyszer csak elnyomott bennünket ...

Másnap reggel nagyon korán keltem, de nem tudtam visszaaludni ... Egy darabig Castielt néztem, majd a szekrényemhez mentem és azon gondolkodtam mit is vehetnék fel ... Eszembe is jutott, hogy nemrégiben vettem pár új cuccot és azokat szeretném felvenni ... Fel is vettem a sötét szaggatott farmerom, a hosszú piros felsőm meg a magassarkú bőrcsizmám és feldobtam egy kis sminket is, aztán kimentem a konyhába és készítettem reggelit ... Én gyorsan bekaptam a sajátom ... Amikor a szobába érek a reggelivel Castiel éppen ébredezik ...

-Jó reggelt ! - mosolygok rá kedvesen ...

-Jó reggelt ! - mosolyog vissza és le nem veszi rólam a szemét ... - Jól nézel ki ... - teszi hozzá, én pedig elpirulok... Felül az ágyon én pedig elé rakom a tálcát és ismét rámosolygok ...

-Köszönöm ... - Castiel megeszi a reggelijét és gyorsan elkészül ... Én felkapom az új fekete bőrdzsekim és indulásra kész vagyok... Bemegyünk a suliba és egy tapottat se mozdulok Castiel mellől egész nap ... Amíg meg nem csörren a mobilom ... A munkából hívnak ... Castiel nem tudhatja meg ... Intek neki, hogy egy perc és jövök és arrébb vonulok a mobilommal ...

-Igen ?... Merre ? ... Azonnal ! ... Öt perc és ott vagyok !

-Hová mész ? - kérdi Castiel ... Basszus ... Észre se vettem, hogy követ ...

-Ő ... Én ... - nem akarom elmondani de nem tudok neki hazudni ...

-Megbeszéltük, hogy mindent elmondunk egymásnak ! - vágja a fejemhez Castiel ...

-Háát ... Munkába ... szia Castiel ! - mondom és puszit nyomok a homlokára és futok is ... Ez egy fegyveres rablás volt de gyorsan végeztem  szóval a következő órára vissza is értem és csengetés előtt bepattantam Castiel mellé a padba ...

-Beszélnünk kell ! - jelenti ki határozottan Castiel ...

-Lehetne óra után ? - kérdezem mert érzem, hogy nem lesz épp rövid elszámolás ...

-Legyen ... - egyezik bele Castiel ... Az óra lassan és unalmasan el is telik ... Én pedig még mindig nem akarok hazudni Castielnek de az igazat se mondhatom el ... Azt hinné, hogy nem tudok vigyázni magamra ...

-Szóval munka, mi ? 

-Igen ...

-Miféle munka ? 

-Apró semmiség Castiel ne törődj vele ...

-Yuki ... Tudni szeretném ...

-Semmiség az egész ... Gyorsan visszaértem nem ?

-Látom nem akarod elmondani ... Nem foglak rákényszeríteni, hogy elmondd ... Most nem ...

-Köszönöm ... Csak ... Feledkezz meg róla jó ? - mikor ezt kimondom Castiel csak zavartan néz rám, de bólint ... A telefonban értesítettek a délutáni megbeszélésről is ... Az iskola után egyből oda megyek és megkönnyebbülök, amikor látom, hogy nem én értem be utolsónak ... Helyet foglalok és amint mindenki megjött el is kezdtük megvitatni az új munkákat ... Kiderült, hogy Castielék olyan híresek, hogy testőreik is vannak minden turnén ... Persze pont én, aki nem akarta, hogy megtudja, hogy hol dolgozom lettem beosztva a bandához ...Persze nem egyedül ... Kaptam egy munkatársat ... Ren-t ... Elgondolkodtam és ha külsőt váltok Castiel talán nem ismer fel ... Hmmm ... Még egy kamu személyiség akár csak Miku ... Mondták, hogy senki nem tudhatja, hogy rendőrök vagyunk... Még a banda sem tudhatja, hogy vigyáznak rájuk, mivel helytelenítenék a menedzserük ötletét... És a munkatársammal egy párként kell viselkednünk ... Ne már ! Ez olyan ... Furcsa ... Na de ha ez a munka meg kell csinálni ... Azért örülök, hogy végig Castiel közelében lehetek és vigyázhatok rá  ... A megbeszélés után mindenki indul haza ... én is felállok a székemből és elindulok az ajtó felé, de valaki elkapja a kezem...

-Várj ... Beszélhetnénk ? - mondja Ren ...

-Ne haragudj, de én sietek ...- megpróbálom lerázni mert nem nagyon van kedvem most beszélgetni erről ...

-Egy perc az egész ... Kérlek ... - könyörög ... Nem tudok nemet mondani ...

-Rendben ... Mit szeretnél ?

-Hát ... Láttam, eléggé elsápadtál amikor kiosztották ránk azt a munkát ... Mi a baj ?

-Hát ... 

-Mondd csak el ... Nem szeretnél velem dolgozni ? Ez az oka ?

-Nem ! Dehogy ! Csak ...

-Csak ?

-Semmi ...  Csak ennyit szerettél volna ?

-Nem ... Szerettem volna segítséget kérni ... 

-Miben kéne segítség ? 

-Az egyik bandatag, Lysander ismer, ezért kicsit változtatnom kell, hogy ne ismerjen fel ...

-Lysander mindenkit ismer - motyogom alig hallhatón, de meghallja ...

-Ezt hogy érted ? 

-Ja ... Hát ide jár suliba, így elég sok embert ismer errefelé ...

-Ó... szóval te is ismered ? 

-Az osztálytársam ... Emellett ... Egyszer ő mentett meg egy seggfejtől ...

-Értem ... Minden tag ide jár suliba ? - amikor ezt kimondta rögtön Castielre gondoltam ... Hogy mi lenne ha rájönne erre az egész munkára ...

-Nem ... Nem mindenki ... - én is csak két tagot ismerek ... De most meg fogom őket ismerni ... 

-Szóval segítesz majd nekem valami kis átalakításban ? - kérdezi Ren és olyan izgatott, mint egy kisgyerek a szülinapi ajándékával ...

-Persze ... Nekem is sokat kell alakítanom magamon ... Lehetne nálunk ... Besegíthet Lena is ! - mosolygok rá ...

-Lena ? A nővéred ? - értetlenkedik Ren ...

-Ikrem ... - mondom egyszerűen és megrántom a vállam ...

-Vagy úgy ! Akkor itt a telefonszámom... Majd megbeszéljük a részleteket... Nem is tartalak fel tovább... -a kezembe nyom egy cetlit a számával ...

-Rendben ... Köszönöm ... Később ... - intek és kiviharzok az ajtón és észreveszem, hogy Shu az ajtó előtt áll ... 

-Sejtettem, hogy itt leszel ... Miért nem szólsz ha nem érsz haza időben ? - jaj ne ! megint olyan anyáskodó ... Ren lép ki az ajtón... Meglát és azonnal odajön hozzánk ... Shu folytatja ...

-Sejtelmed nincs arról, hogy mennyire aggódok érted a munkád miatt ...

-Á ... Szóval ő a pasid ? - kérdi Ren ...

-Nem ... Vagyis ... Volt ... Ez ... Zavaros ...

-Értem ... Mindenesetre ... A hölgyért nem kell aggódni ... Mint a társa, kötelességem megvédeni ! - mondja Shunak ...

-Remélem is ! Gyere Yuki ... Menjünk haza ...

-Csak nem együtt laktok ? - néz értetlenül Ren ...

-Az úgy van, hogy pár éve elköltöztek a családjával és most jött vissza és nálunk lakik ... - magyarázom ... De miért ? Nem tartozom neki elszámolással ! 

-Értem ... - dehogy érti ! Semmit nem ért ! Az egész életem nagy káosz ! És csak egy társ hiányzott ... Nem intézhetek semmit a fogaimmal mert nem garantált, hogy titokban tartja ... Ezáltal a legfőbb képességeimet kizárhatjuk ... Hát ez jó lesz ... 

-Menjünk már Yuki ! Késő van ! - a telefonomra pillantok ... Ennyire elszállt az idő ? Mit szólnak majd otthon ? Nem is tudnak a munkámról ! Vagy talán Shu elmondta nekik ?

-Megyek már ! Megyek már ! Viszlát Ren ! 

-Szia Yuki ...- mosolyog rám Ren és lassan elkezdünk sétálni egymás mellet Shuval ... Úgy sétálok mellette, mit egy kisgyerek aki rosszat tett ... Lehajtom a fejem és egyenesen az utat fürkészem ... Kínos csend uralkodik el rajtunk ... Amikor már félúton járunk hazafelé Shu megtöri a kínos csendet ...

-Keresett Castiel ... Tudni akarta miért tűntél el olyan hamar ...

-Ugye nem mondtad el neki ? 

-Nem tudtam, tudja-e és ...

-Ugye nem ...

-Nem Yuki nem mondtam el ... Azt mondtam, én sem tudom, hol lehetsz ... Képzeld el ő is mennyire aggódhat miattad ...

-Többet nem fordul elő ... Máskor szólok ...

-Azt remélem ...

-Egyébként ... Hogy állna nekem a szőke ? - próbálom kerülni az "aggódom miattad" témát ...

-Csak nem akarsz szőke lenni ? - mosolyodik el Shu ...

-Megvan hozzá a kellő eszem  ... - viccelődök kicsit, hátha sikerül megnevettetnem ...

-Biztosan ... - kezd el kuncogni Shu ... Amikor hazaértem egyből az ágyam felé vettem az irányt ... Levetkőztem, beültem a kádba és vettem egy jó forró fürdőt ... Nemsokára csörgött a telefonom ...

-Igen ? - szólok bele kábultan ...

-Yuki ... Hová tűntél suli után ? - hallom Castiel hangján, hogy aggódik ... 

-Csak volt egy kis elintéznivalóm Castiel ...

-Ma már másodszorra ... Minden nap így lesz ?

-Igyekszem elkerülni, hogy minden nap így legyen ...

-Egyébként is te mondtad, hogy minél több időt szeretnél velem tölteni mielőtt elmennék ...

-Szeretnék is ! Ne aggódj Castiel, megoldom ...

-Remélem is ... Na de nem zavarlak tovább ... Holnap találkozunk ... Szia ... Szeretlek ...

-Szia Castiel ... Szeretlek ! - mikor kimondtam le is tette a telefont én pedig újra élvezhettem a finom meleg habfürdőmet ... Mikor végeztem felveszek egy selyem hálóinget és lefekszem ... Hosszú hetem lesz ...

THE END ?

16.rész - Munkaajánlat ? O.o

Megint hétfő ... Nem a kedvenc napom, de nem is utálom annyira ... Amint belépünk az iskola kapuján Lysander jön oda hozzánk ...
-Sziasztok ! Bocs a zavarásért de Castielt kölcsön kéne vennem, ha nem nagy gond ...
-Menjetek csak - mosolygok rájuk biztatóan ...
-Köszi - mondták szinkronban és Lysander már rángatta is magával Castielt ...
Bementem az osztályba és megpillantottam Shu-t... A csajok mind körülötte állnak és isszák minden szavát ...Na ne! Pont az én osztályomba kellett kerülnie ? De ... Hogy ért ide hamarabb mint mi ?
-Szia Yuki ! - mosolyog a lányok tömege mögül rám Shu ...
-Szia ... Ö ... Mikor indultál el ? Mikor felkeltem már nem voltál otthon ... - az utolsó mondatot csak suttogom neki nehogy a lányok félreértsék a dolgot ...
-Azt hiszem én voltam az első aki ideért ...- mosolyog rám Shu ...
-ISMERITEK EGYMÁST ??? - zengi a barátomat körülvevő lánycsoport ...
-Persze ! - nevet fel Shu ! - Nál... - itt fogtam be a száját ... tudtam, hogy el akarja mondani, hogy nálunk lakik ...
-SHUUUUU !!! Tartsd a szád !!! - férkőzök a gondolataiba ...
-Hé !!! - sikolt fel Shu ... Minden lány őt nézi ... Nem értik ... Túl hangos voltam ...
-Bocsi - nevetek fel ... - Megszokhattad volna, hogy ha nem fogod be a szád én fogom be !
-Tutira járnak !- hallom a suttogást  a hátam mögül ...
-NEM !!! NEM JÁRUNK ! - szólok rá kissé túl hangosan a lányokra ...
-N-Ne-Nem úgy értettük ... M-Mi ... - dadognak ...
-Csak ne találgassatok ! Csak egy újabb pletyka hiányozna ... Most békültünk ki Castiellel ... Ne rontsátok el !
-Tátva marad a szájuk, de nem szólalnak meg többet én pedig leülök a hátsó padsorba ... Várom, hogy Castiel megérkezzen, de nem jön ... Csak várok és várok ... A telefonom jelez, hogy üzenetem jött ...

Remélem nincs semmi baj ... Gyorsan összepakoltam a cuccaimat és bedobtam a szekrényembe majd bezártam és futottam a kapuig ... Castiel a kapunak támaszkodva hatalmas vigyorral várt ... Várjunk csak ! Ez nem Castiel !!! Jack !

-Hol van ? - támadom le egyből Jack-et ...

-Okos vagy ! Honnan tudtad, hogy nem én vagyok ?

-Csak megismerem a pasimat nem ? - na meg a gondolatai ... Castiel soha nem gondolna olyasmire, mint amire Jack gondolt az előbb ...

-Gyere velem ... - fogta meg a kezem Jack és már húzott is maga után egészen egy kocsiig ami az út szélénél parkolt ...

-Szállj be ! - utasít és lassan bizonytalanul beülök ... Elöl egy sötét ruhás férfi ül napszemüvegben ... Elindulunk ...  Egy darabig megyünk, majd egy elhagyatott épülethez érünk ... Már a látvány is hátborzongató ... Kiszállunk és elindulunk az épület felé ... Bemegyünk az ajtón egyenesen le a pincébe ... Jack a folyosó végén lévő ajtóra mutat majd eltűnik egy hatalmas mosollyal ... Nem tetszik ez nekem ... Elindulok a folyosón és mikor odaérek és beállok a résnyire nyitott ajtóba és figyelek ... Castiel sarokba szorítva áll és a földet bámulja ... Mellette áll még valaki... Fegyvert szegez rá és beszél hozzá ... Ismerős a hangja ... Megfordul és engem néz ... Francba !!! Viktor !!!

-Mi van cica ? Miért állsz ott ? Gyere beljebb ... Vagy csak néznéd a játékunkat ? - mikor ezt kimondja Castiel felkapja a fejét és engem néz ...

-Neeeee !!! - ordítok oda Viktornak, majd elindulnék Castiel felé ... 

-Menekülj amíg teheted !!! - ordít Castiel ...

-Nem megyek nélküled sehova ! - ordítok, majd odafutok és Castiel nyakába borulok, aki rögtön megölel ... 

-Mi ez az egész ? - zokogom Castielnek ...

-A cicus nem is tudja ? - nevet fel Viktor ... Kicsit eltolom magamtól Castielt, majd megtörlöm a szemem ...

-Még egy cicusozás és kiverem belőled a szart is ! - ordít rá Castiel ... 

-Azt hiszem nem tudod kivel beszélsz te kis szemét !!! - szegezi egyenesen Castielre a fegyvert ... Castiel elé állok ...

-Ne bántsd ! Kérlek ! - zokogok Viktornak ...

-Miért is ne bántsam ? - kérdezi Viktor ... Érezni a hangján a zaklatottságot ...

-Miért lenne okod rá ? - Kérdezem ... Ekkor Viktor elmeséli, hogy árva volt és régebben ezért Castiel és a csapata sokat piszkálta ... Emellett a barátnőjét is elvették tőle akit mindennél jobban szeretett ...

-Mit szeretnél azért, hogy elengedd ? - mondom lemondóan ... 

-Nem szeretném a drága barátod előtt megvitatni ! - vigyorog Viktor ... -Gyere ide ! - utasít és elindulok ...

-Yuki !!! - ordít Castiel ...

-Ki fogsz jutni Castiel ... Elintézem ! - mosolygok rá miközben az arcomon könnycseppek gurulnak végig ...

Oda megyek Viktorhoz aki elkap és az egyik kezével szorít, hogy el ne tudjak szökni ... 

-Nézd csak Castiel ! A barátnőd önszántából ajánlotta fel magát nekem ... 

-Szemét... - mondja Castiel elfojtott hangon ...

-Nézd Castiel ! - kezd el vigyorogni Viktor, majd megcsókol ... Eltolom magamtól, majd köpök egyet, jelezve, hogy undorodok tőle ... Ezért kapok egy elég nagy pofont ... Kihasználva  a lehetőséget kiverem Viktor kezéből a fegyvert, majd elrúgom ... Castielnek nem is kellett több ... Azonnal nekiiramodott Viktornak és egy kézzel a falnak nyomta ...

-Az én barátnőmmel szórakoznál, szarházi ? - morog Castiel ...

-Castiel ne bántsd ! - ordítok neki ...

-Látod ! A barátnőd is engem választ ...- mondja Viktor ... Bár a hangján is hallani, hogy alig kap már levegőt ...

-Y-Yuki ... - néz rám nagy szemekkel Castiel ...

-Be szeretném fejezni amit elkezdtem ... Hadd csináljam én !!! Kérlek ... -Ekkor Castiel elengedi Viktrot és az ajtóhoz áll ... 

-A barátnődre hagyod a bunyót ? Szánalmas ! - nevet fel Viktor !!!

-Ki beszélt bunyóról ? - nevet vissza gonosz vigyorral Castiel ... Csak hagyom szórakozni ...

-Szórakozni ? - néz értetlenül Viktor, de a gondolataiból ítélve félre is érette ... Castiel a gondolatait hallva még hangosabban nevet, majd bólint ... Jó tervem van ... Villámgyorsan Viktor mögött termek ... A nyakához teszem a szám ... Arra számít, hogy neki is tetszeni fog a szórakozásom ... Kieresztem a fogaimat és belemélyesztem a nyakába ... Soha nem ittam még ennyit, de végül uralkodok magamon és otthagyom az eszméletlen Viktort és lassan Castielhez sétálok aki letörli a szám széléről Viktor vérét ... 

-Jól csináltad kicsim ! - mondja elismerően, majd megcsókol ... Utána persze hívtuk a rendőrséget ... Tudni illik Viktor és a csapata egy titkos bűnbanda volt akit már régóta köröznek és mivel nekem sikerült kiteríteni azt mondták délután menjek a rendőrségre mert beszélni szeretnének velem ... Castiellel ezután visszaértünk a suliba és egyből az igazgatóiba hívtak és mindent elmeséltünk ... Az szórakozásomon kívül ... Arról senki nem tudhat ... Az ötödik órára pont szabadultunk ... Mindenki minket nézett amikor beléptünk a terembe ...

-Lógtatok ? Castieltől már megszoktuk, de te Yuki ... Ez nem rád vall ... - mondja Kentin és le sem veszi rólam a szemét ...  Ránézek Castielre ... Nem tudom, mit mondjunk nekik ...

-Nem volt kedvünk bejönni ... - rántja meg a vállát Castiel ... Ránézek, majd lehajol és a fülembe súgja : A pólód ... 

Véres a pólóm ... Azt mondtam kimegyek a mosdóba és gyorsan villámgyorsan hazaszaladtam és átvettem a felsőmet ... Amikor visszaértem azt mondtam, lefröcsköltek és volt váltás felsőm ... 

Amint vége lett az iskolának egyből a rendőrségre mentem ... Elmondták, hogy arról szerettek volna beszélni, hogy hogyan sikerült kiterítenem Viktort, mivel már a rendőrök is próbálták, de mindig elszökött ... Persze nem mondhattam el az igazságot ezért azt mondtam, hogy jártam önvédelmi órákra és az apukám katona volt és megtanított a fegyverrel is bánni ... Ezzel nem is hazudtam, mivel tényleg jártam és tudok verekedni és a fegyver használat sem áll tőlem távol, de jobban szeretem a fogaimat használni ... A rendőrök felajánlották, hogy lehetnék álruhás rendőr, mivel rólam senki nem gondolná, hogy rendőr vagyok és egyébként is szükségük volt még egy emberre ... Fontolóra veszem az ajánlatot ... Végül is nekem csak alkalmanként kéne beállnom ... És csak a közvetlen környezetemet kellene figyelnem ha nem vagyok rendesen szolgálatban ... 

-Elvállalom ! - jelentem ki magabiztosan ... Olyan izgatott vagyok ... Fontos ember leszek ... Azt mondták munkába is állhatok, kaptam jelvényt és fegyvert is, amit gondosan elrejtettem ... Amint hazaértem Shu fogadott az ajtóban ... 

-Hol voltál ? - kérdezi és egy pillanatra olyan mintha az egyik szülőm lenne ...

-A rendőrségen ... - mondom könnyen mintha teljesen egyértelmű és megszokott lenne ...

-Mit kerestél te a rendőrségen ? - ijed meg Shu ... Nem tudom mit tegyek ... Előveszem a fegyvert és Shu teljesen ledermed ...

-Ez ... Ez ... - dadogja ... Gyorsan előkapom a jelvényemet is ...

-Ezért voltam a rendőrségen - mosolygok rá ...

-Hogyan ? 

-Tudod ez első négy órán nem voltunk bent Castiellel ... Jack üzent Castiel telefonjáról, hogy nem lesz itt az első három órán, mert tudta, hogy nem hagyom, hogy Castiel egyedül menjen el ... Castiellt elrabolták és aztán együtt vertük le Viktort, aztán a rendőrség elfogta a "bűnbanda" többi tagját is ... És mivel kellett nekik a segítség én elvállaltam és álruhás rendőr lettem ...

-Ez ilyen könnyen megy ? 

-Nekem igen ... Ezek szerint ...

-Hát ... Akkor sok sikert a "munkádhoz" ... Vigyázz magadra ...

-Ne aggódj ... Nem lesz gond ...  

-Remélem is ... - mondja Shu, majd megölel ... - Nem is tudom mit tennék, ha valami bajod esne ...

-De nem fog ...

THE END ?

15.rész - DUBLE AWKWARD ...

Mikor felébredek nyújtózkodom az ágyamon ... Megdörgölöm a szemem ...

-Jó reggelt ! - hallom a szobám sarkában lévő fotel felől ... 

-Jó ... reggelt ... - pillantok fel a fotelben ülő emberre de semmit nem látok ... Tipikus reggel ... Mikor már a szemem hozzászokott a fényhez alaposan szem ügyre veszem a fotelben ülő Kaitot ...

 -Te meg ... Hogy kerültél ide ? És hány óra van ? - nézek rá zavartan ... 

-Délután egy óra van ... És egy srác engedett be ...

-Megölööööööm !!!! - keltem ki az ágyból mérgesen ... 

-Shuuuuuuuuuu !!!! - ordítottam amíg a szobája felé száguldottam ... Kaito szorosan a nyomomban ... Berontok a szobájába de nincs ott ... Elhaladok a konyha mellett és látom, hogy Shu ... Főz ??? Na ne !!! Totál leblokkoltam ... Csak álltam a konyha ajtóban és bámultam Shu-t aki éppen főzött ... Nagyot nyeltem ... Jaj ne !!! Észre sem vettem, hogy egy felsőben vagyok...  SO AWKWARD ... (aki nem érti azt jelenti : nagyon kínos) A padlóra szegezem a tekintetem és minél jobban próbálom lehúzni a pólót ami rajtam van ...

-Shu ... Beszélhetnénk ? - mondom a lehető legnyugodtabb hangomon ... 

-Persze ! - mosolyog rám melegen és kicsit oldalra biccenti a fejét ... Kimegyünk a konyhából és otthagyjuk Kaitot ... 

-Először is ... Ha jól emlékszem ... Én ruhában aludtam el nemde ? 

-De ... csak ... Lena jött és átöltöztetett ... ez minden ...

-Jó ... Ezt megúsztad ... És ki engedte be Kaitot ? 

-Én voltam ... 

-Nem kellett volna inkább felébresztened ? 

-Nem akartalak felzavarni ... Pláne amilyen állapotban voltál tegnap ...

-És szerinted most jó ? Látott idegbajosként aki egy szál felsőben mászkál két volt barátja előtt is ?

-Nem ... De ... Jól áll ... - mosolyodik el Shu ... Úr isten ... Miért az ő felsője van rajtam ? Lenaaaaaa ! Bár ... Valljuk be ... Elég kényelmes ...

-Ezzel nem vitatkozom ...- jön oda hozzánk mosolyogva Kaito ... Ez ... Olyan ... Kínos ... A földre rogyok és a kezembe temetem az arcom ... 

-Kaito ... Nem lehetne ezt a találkozót elhalasztani ? - sziszegem alig hallhatóan ... 

-Persze ... Eszem ágában sincs zavarni ... - mikor ezt kimondta sarkon fordult és elment ...

-Ugye tudod ... Mennyire kínos ez nekem ? - sziszegek ...

-Sajnálom ... Az egész az én hibám ... Nem szabadott volna ...

-Nem a te hibád ... - szakítom félbe ... Mit is gondoltam ? Hogy jobb más lesz mint legutóbb ? Fogadjuk el a tényt ... Én nem bírom az italt ... Szólnom kellett volna ...

-Ne hibáztasd magad ... Én hibáztam ... Soha nem akartalak szándékosan ártani neked ... - ekkor leguggolt hozzám és megölelt ... Pont ahogyan ...

-Castiel ??? - nyitja ki az ajtót Lena meglepetten ... Jaj ne !!! Ebből meg hogyan mászok ki ?

-Castiel ... - nézek fel rá könnyes szemmel ...

-Istenem Yuki ... Mi a baj ?- futott azonnal oda hozzám Castiel ...

-Sajnálom ... - kezdtem el sírni Castielnek ...

-Ugyan mit sajnálsz ? - lepődött meg Castiel ...

-Nem kellett volna aggódnotok ... Ha nem iszok annyit ...

-Nem az ő hibája ... Én tehetek róla ... - vállalta magára a  felelősséget Shu ... - Castiel felkapja a fejét és egy szúrós tekintettel szinte félrelöki Shu-t ... gyengéden felemel, bevisz a szobámba és lefektet az ágyamba ...

-Pihenj... Alig pihentél valamit... Később visszanézek... 

-Kérlek... Ne menj... 

-De neked pihenned kell... 

-De nem akarom hogy itt hagyj... -ekkor elkaptam a pólóját és lerántottam magam mellé az ágyra... 

-Mindig eléred amit akarsz igaz? -Mosolyodik el Castiel... 

-Természetesen - mosolygok rá vissza, majd megcsókolom ...
-Na jó ... Most te nyertél ... -mondja, feláll és leteszi a kabátját, majd befekszik mellém az ágyamba ... Átkarolom és a két ragyogó szemét nézem ... Örökké így tudnék maradni ... Castiel végigsimít az arcomon, majd megcsókol ... Lassacskán elálmosodom és álomba merülök ... Castielről álmodtam ... Álmomban Castiel áll a parkban a megbeszélt találkozónkra pont megérkezem... Mikor odamennék Castielhez, egy szőke lány csókolja meg őt ... Csak nem ... A szöszi volt akiről Jack beszélt ... Mikor meglátnak mind a ketten nevetni kezdenek, majd otthagynak ... A szöszi ... Olyan ismerős ... Jaj ne !!! Deborah ??? Tudom, hogy álmodom, mégis olyan valóságosnak tűnik... Álmomban egy hatalmasat sikítok ... Nagyon rosszul esik amit látok ... Hirtelen riadok fel ...
-Szia - mosolyog rám megnyugtató mosolyával Castiel ... Hatalmasat sóhajtok ...
-Szia - mosolyodok el én is, majd megcsókolom Castielt ...
-Hogy aludtál ?
-Jól ... - hazudom, mert nem akarok vitába szállni Castiellel Deborah miatt ... Hiszen ... Ez amúgy is csak egy álom ...
-Akkor jó ... Szeretem nézni ahogy alszol ... -Nem te vagy az egyetlen ... Miért szereti mindenki  azt nézni, ahogyan alszok ?
-Ezt hogy érted ? - kérdezi meglepetten Castiel ... Basszus ... Meg fogom valaha szokni, hogy belelát a fejembe ?
-Hagyjuk Castiel ... Nem fontos ...
-Nem akarsz beszélni róla igaz ?
-Nem ...
-Akkor én sem fogom erőltetni ... Nem vagy éhes ?
-Egy kicsit ...
-Akkor várj meg ... Egy perc ...
Felülök az ágyamon és csak bámulok magam elé ... Egy perc múlva meg is érkezik Castiel Kezében egy tálcával ...
-Egyél ... Kell az energia ... Jó étvágyat ! - mosolyog rám Castiel ...
-Köszönöm ... - mondom halkan ...
El is fogyasztom ami a tálcán van és teljesen tele vagyok ... Sokkal jobban vagyok ... A fejem sem fáj már annyira ... Felkelek és keresek valami ruhát a szekrényemben ... kezdek kicsit fázni és nem akarok egész nap ágyban lenni ... Castiel csak engem néz ... Kikapok a szekrényemből egy nadrágot és a meleg kapucnis felsőt aminek olyan cuki kapucnija van ... Jé, ezt már el is felejtettem ... Elfordultam Castieltől és felhúztam a nadrágot, majd levettem Shu felsőjét és felvettem a meleg kapucnis felsőmet ... Kimentem a fürdőszobába és megnéztem magam a tükörben ... Olyan kis cuki ez a felső ... Feltettem a fejemre a kapucnit és befontam a hajam ... Olyan kis szórakozott voltam ... Olyan gyerekes ... Megpillantottam a mosdó szélén Shu szemüvegét ... Felvettem, mert kíváncsi voltam, milyen ... Belenéztem a tükörbe és nem hittem a szememnek ... Mintha nem is én lennék, hanem valami aranyos kislány ... Bementem Lena szobájába és kihoztam onnan a fényképező gépét ...

Eléggé furcsa volt szemüveget viselni, de érdekes ... Egyre jobban tetszik ez a gyerekes felső ... Visszamentem a szobámba és Castiel tátott szájjal nézett ... Hát igen ... Ez nem az én stílusom ... De fura módon tetszik ...

-Jól nézel ki - mosolyodik el Castiel ... - De nem szeretném, hogy így mászkálj amíg itt van Shu ... - először nem értettem, de amikor a szekrényem előtt álltam a tükörben láttam, hogy kilátszik a melltartóm ... AWKWARD...AGAIN... Basszus, basszus, basszus !!! Gyorsan összehúzom magamon a felsőt és úgy teszek, mintha eddig is így lett volna ... Lesütöm a szemem ... Nem is tudnék ezek után Castiel szemébe nézni ... De muszáj ... Castiel az államnál fogva felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek ...
-Hé ... Ne aggódj ... - mondta, majd megcsókolt ... Hogy képes még ilyen kínos dolog után is ilyen gyengéd lenni ? Mindegy ... Felejtsük is el a kínos dolgokat ... Amíg ő itt van, boldog vagyok ...

THE END ?

14.rész - Hogy felejthettem el ?

Egy hely nagyon megtetszett Shu-nak és eldöntötte, hogy este itt akar bulizni ... Mivel annyira örültem, hogy visszajött szó nélkül beleegyeztem ... Elmentünk ebédelni és elmesélte, mennyi minden történt vele ... Miután ebédeltünk és az eddig történt dolgokat is megbeszéltük sétáltunk egy kicsit ... Sétáltunk a parkban is és összefutottunk Castiellel vagy Jack-kel - lehetetlen őket megkülönböztetni - és valami szőkével ... Ő lenne a szöszi akiről Jack beszélt ?
-Ne menjünk oda ... Sziszegem Shu-nak ...
-Miért ? - nem válaszoltam, csak bámultam a szöszit és a mellette álló vöröskét ...
-Csak nem ? - kérdezte Shu... tudja mire gondolok ...
-Nem tudom ...
-Hogy-hogy nem tudod ?
-Lehet, hogy ő az ... De lehet, hogy az ikertestvére ...
-Értem ... Van egy ötletem ... Mivel szeretnénk hazajutni valahogy és erre a legrövidebb ...
Ekkor felkapott a vállára, mint akit elraboltak én pedig nevetve ordítottam rá...
-Tegyél le !!!
-Majd ha otthon leszünk ...
-Most tegyél le !!! - ordítottam és ütöttem a hátát nevetve ... A szöszi és a vöröske végig bámultak minket ...
Mikor már biztosan nem láttak minket Shu letett, hogy a saját lábamon állhassak végre ...
-Ez mire volt jó ? - mondom még mindig nevetve, de próbálok mérgesnek tűnni ...
-Ha ő úgy játszik, akkor mi így ... -mosolyog rám elégedetten ...
-Mondtam, hogy nem biztos, hogy ő az !
-Ha nem ő az akkor meg nem kell paráznod ...
-Igazad van ... De attól még szemét húzás volt ...
-Miért lett volna az ?
-Mert megijesztettél amikor olyan hirtelen felkaptál ...
-Ne haragudj ... Nem akartalak megijeszteni ... Te is tudod ...
-Persze, hogy tudom ... - és megöleltem ... - Hiányoztál !
-Ha te tudnád, mennyire hiányoztál ... - ekkor szorosabban kezdett ölelni ... Persze ... Hogy is felejthettem el ???
-Te ... Még ...Mindig ? - nyögtem ki de tovább nem mertem mondani ...
-Butus ... Hát nem mondtam ? Mindig szeretni foglak ... - Nem volt elég Kaito és Castiel ? És most ő is ? Miért kell ennyire megnehezítenie ???
-Hé ... Ha te nem szeretsz nem gond ... Neked egyébként is ott van Castiel ... - mondta Shu ...
Most ugrott be ... A szöszit akit ma láttam ismerem ... Istenem !!! Az Ivi volt ... Nem Castiel szöszije ... Most aztán hülyén érzem magam ... De nem tudom, hogy az a vöröske az én vöröském-e ... Remélem Jack volt ... Mindegy ... Nem számít ... Majd kiderül ... Shu egészen estig úgy viselkedett, mint egy kisgyerek ... Mintha csak be akarná pótolni azt az időt, amíg nem volt velem ... Olyan jó volt megint vele lenni ... Hamar eltelt a nap és jött az este ... Gondoltuk ideje mennünk ... El is indultunk a szórakozóhelyre amit Shu kinézett, de amikor odaértünk és meghallottam a zenét ... Lysander hangját hallom ... Hogy felejthettem el Castielék koncertjét ? Sóhajtok ... Bemegyünk és egyből a színpadra szegezem a tekintetem ... Shu hoz nekünk italt ... Pechemre a legerősebbet ... Persze ... Ő nem tudja, mennyire nem bírom az italt ... De azért elfogyasztom az italomat és kapom is a következőt ... Hát mit is mondjak ... Nem ittunk keveset ... Hallgatom Castieléket és büszke vagyok rájuk ... Nagyon jók ... Castielre nézuek, és ő is kiszúrt engem ... Amikor rápillantok elmosolyodik ... Kapok még egy italt ... Az utolsót ... Felhajtom az utolsó italt is ... Kicsit szédülök, de nem érdekel ... Jól érzem magam és még állok a saját lábamon ... De nem sokáig ... Kicsit meginog a lábam és Shu elkap ...
-Hé jól vagy ?!?
-Persze, csak egy kicsit megszédültem ez minden ...
-Biztos ?
-Igen ... Biztos ... Nyugi ... Semmi bajom ...
Castiel még mindig engem néz ... De már nem mosolyog ... Féltő tekintete engem vizslat ... Nyugtatóan rámosolygok, jelezve, hogy minden rendben...
-Figyelj ... Egy perc és jövök ... Biztos egyedül hagyhatlak ?
-Ugyan már ... Nem vagyok gyerek ... Nem először ittam !!! - bár azt sem ártana elmondanom, hogy mi történt múltkor ... Bár ez nem fontos ... Míg Shu ne volt ott titokban ittam még egy kicsit ... Nem tehetek róla ... Egyszerűen ... Olyan jól esik ... Bár lehet nem volt olyan jó ötlet ... Szédülni kezdtem, majd elájultam ... A következő amire emlékszem, hogy az ágyamban fekszek és mellettem két fiú civakodik ... Castiel és Shu az ágyamnál áll és fel-alá sétálgat a szobámban az idegességtől ...
-Mit képzelsz ? Hogy visszajössz és leitatod ? Ki tudja milyen terveid voltak vele ...
-Nem tudtam, hogy ilyen rosszul reagál az italra !!!
-Én viszont tudtam és láttam, hogy nem lesz jó vége !!!
Megpróbáltam felülni és hirtelen megint rosszul éreztem magam ... Castiel gyengéden visszanyomott az ágyra ...
-Pihenj ! - utasít, majd fölém hajol és gyengéden megcsókol ... -Mi hagyunk pihenni és addig beszélgetünk ...
-Ne ... Kérlek ... Ne hagyjatok itt ... - próbálok hatni a fiúkra, pedig csak nem akarom, hogy veszekedjenek ...
-Rendben ... Ha ezt szeretnéd ... - sóhajt Castiel ...
-Castiel ... - hívom oda magamhoz ...
-Igen ? - hajol közelebb hozzám ...
-Nem lesz ennek jó vége ... - súgom halkan, hogy Shu ne hallja ...
-Csak nem ? Megint ? - ijed meg Castiel ...
-Yuki ... Eddig nem voltak titkaid előttem ... - szólal meg Shu ...
-Sajnálom, de ez nem csak az én titkom ... - és ahogyan ezt kimondtam bebújtam a takaróm alá ...
-Jobb ha most nem látod ... Kimennél kérlek ? - próbálja udvariasan kiküldeni őt a szobámból Castiel ...
-Nem ... Muszáj vele lennem ... Miattam van ilyen állapotban ... Nem hagyhatom itt ...
-Nem akarom, hogy így láss !!! - ordítom ki a takaró alól ...
-De én látni akarlak !!! És tudod, hogy nem hagyom annyiban ...
-Nem akarlak megijeszteni ... - ekkor hallom a lépteit ... Közelebb jön és lerántja a fejemről a takarót ... Összeszorítom a számat, hogy ne lássa a fogaimat ...
-Yuki ... Mit titkolsz ? - nem válaszolok csak a fejemet rázom ...
-Tudod, hogy nem szeretem, ha titkolóznak előttem !!! - ekkor eszembe jut,mit csinált régen amikor nem mondtam el neki valamit ... Jaj ne ...
-Hát ... Te akartad !!! - azzal rám vetette magát és csikizni kezdett ... Alig bírtam csukva tartani a szám ... Majd ... Megtörtem ...
-Yuki ! - Ordított fel Castiel ... - Te teljesen megőrültél ? - fogta be a számat ...
-Csak nem a fogakról van szó ?
-De ... - hajtom le bűnbánóan a fejemet ...
-Akkor semmi újat nem tudtam meg -nevet fel Shu ...
-MI VAN ?!? -ordítunk fel egyszerre Castiellel ...
-Megláttam ...
-MIKOR ?!? - ordítjuk még mindig szinkronban ...
-A reptéren ...
-Te ... Te ... - kezd rám morogni Castiel ... Megijedek ... Még csak egyszer láttam dühösnek de nem volt épp kedves ... - Butus kislány ... - nyugodtan fejezi be a mondatot, majd nyom egy puszit a homlokomra ...
-Észre sem vettem ... Sajnálom ... - mondom és már nem is érdekel, hogy még mindig ki vannak eresztve a fogaim ... De nem sokáig ... Castiel megcsókol a fogaim pedig visszahúzódnak ...
-Castiel ... - suttogom a szájába ...
-Nem bírtam nézni a kieresztett fogaidat ... Meg csak az hiányzott volna, hogy elveszd az eszed és megcsapold ezt a szerencsétlent ...
-Szóval ...
-Pontosan ... Azt hitted csak Kaito képes rá ? Ő csak tudta a titok nyitját ... Ez neked újdonság ...
-Értem ... Szóval ezért nem akartál soha magamra hagyni ? Vigyázni akartál a környezetemre, ne hogy megcsapoljak valakit ?
-Nem ezért ... Biztonságban akarlak tudni ... És magam mellett ...
-Szeretlek Castiel ! - ezúttal én csókoltam meg ...
-Nem akarok megzavarni senkit, de tudjátok, hogy hány óra van ? - az órára pillantok ...
-ÚR ISTEEEEEEN !!! Már ennyi az idő ? Mennem kell ! - kiált fel Castiel ...
-Castiel ... - kiáltok utána mikor kilépne a szobám ajtaján ... - Szeretlek !
-Én is téged ! - visszajött és egy búcsúcsók után felkapta a dzsekijét és el is tűnt ...
-Shu ...
-Igen ?
-Mondd ...
-Ugyan mit ?
-Valamit el akarsz mondani ... - ekkor sóhajt, majd belekezd ...
-Nem a reptéren láttam a fogaidat ...
-Tudtam !!! Észrevettem volna ... De akkor mikor ?
-Amikor hazahoztalak ... Mert elájultál ... Mikor a koncertnek vége lett Castiel is megérkezett ...
-Értem ... De már ott ?? Mindenki látta ? - gyorsan az ajkamhoz kapok ...
-Nem ... Csak itthon bukkantak elő amikor már aludtál ...
-Értem ... Várj ... Te figyeltél míg aludtam ???

FIGYELEM ! A KÖVETKEZŐ SOROKBAN CSÖPÖGŐS, ÉRZELGŐS JELENETEKET OLVASHATNAK, EZÉRT NEM ÁRT BEKÉSZÍTENI EGY CSOMAG ZSEBKENDŐT ! MEGÉRTÉSÜKET KÖSZÖNÖM !

-Igen ... Mert ... Olyan szép vagy ... És hiányoztál ... - ekkor két kezembe fogtam az arcát ...
-Shu ... Megbeszéltük ... Azt mondtad ennyi volt ... Én elfogadtam ...
-De hülye voltam ... És elcsesztem !!! - mikor ezt kimondta egy könnycseppet pillantok meg a szeme sarkában, majd végigcsorog az arcán ...
-Ugyan ... Ne sírj - törlöm le a könnyeit ... Magamhoz szorítom ... Szorosan ölelem ...
-Ugyan ... Buta gyerekek voltunk ... Régen volt már ... - próbálom nyugtatni ...
-De te ezt nem értheted ... Én akkor beléd szerettem ... Azóta minden nap üres volt nélküled ...
-Sajnálom ...
-Ugyan mit ?
-Biztos nem esett jól látni minket Castiellel ...
-Természetesen nem haragudhatok, hogy boldog vagy ... De magamra eléggé haragszom, hogy nem velem ...

THE END ?