Egy hely nagyon megtetszett Shu-nak és eldöntötte, hogy este itt akar bulizni ... Mivel annyira örültem, hogy visszajött szó nélkül beleegyeztem ... Elmentünk ebédelni és elmesélte, mennyi minden történt vele ... Miután ebédeltünk és az eddig történt dolgokat is megbeszéltük sétáltunk egy kicsit ... Sétáltunk a parkban is és összefutottunk Castiellel vagy Jack-kel - lehetetlen őket megkülönböztetni - és valami szőkével ... Ő lenne a szöszi akiről Jack beszélt ?
-Ne menjünk oda ... Sziszegem Shu-nak ...
-Miért ? - nem válaszoltam, csak bámultam a szöszit és a mellette álló vöröskét ...
-Csak nem ? - kérdezte Shu... tudja mire gondolok ...
-Nem tudom ...
-Hogy-hogy nem tudod ?
-Lehet, hogy ő az ... De lehet, hogy az ikertestvére ...
-Értem ... Van egy ötletem ... Mivel szeretnénk hazajutni valahogy és erre a legrövidebb ...
Ekkor felkapott a vállára, mint akit elraboltak én pedig nevetve ordítottam rá...
-Tegyél le !!!
-Majd ha otthon leszünk ...
-Most tegyél le !!! - ordítottam és ütöttem a hátát nevetve ... A szöszi és a vöröske végig bámultak minket ...
Mikor már biztosan nem láttak minket Shu letett, hogy a saját lábamon állhassak végre ...
-Ez mire volt jó ? - mondom még mindig nevetve, de próbálok mérgesnek tűnni ...
-Ha ő úgy játszik, akkor mi így ... -mosolyog rám elégedetten ...
-Mondtam, hogy nem biztos, hogy ő az !
-Ha nem ő az akkor meg nem kell paráznod ...
-Igazad van ... De attól még szemét húzás volt ...
-Miért lett volna az ?
-Mert megijesztettél amikor olyan hirtelen felkaptál ...
-Ne haragudj ... Nem akartalak megijeszteni ... Te is tudod ...
-Persze, hogy tudom ... - és megöleltem ... - Hiányoztál !
-Ha te tudnád, mennyire hiányoztál ... - ekkor szorosabban kezdett ölelni ... Persze ... Hogy is felejthettem el ???
-Te ... Még ...Mindig ? - nyögtem ki de tovább nem mertem mondani ...
-Butus ... Hát nem mondtam ? Mindig szeretni foglak ... - Nem volt elég Kaito és Castiel ? És most ő is ? Miért kell ennyire megnehezítenie ???
-Hé ... Ha te nem szeretsz nem gond ... Neked egyébként is ott van Castiel ... - mondta Shu ...
Most ugrott be ... A szöszit akit ma láttam ismerem ... Istenem !!! Az Ivi volt ... Nem Castiel szöszije ... Most aztán hülyén érzem magam ... De nem tudom, hogy az a vöröske az én vöröském-e ... Remélem Jack volt ... Mindegy ... Nem számít ... Majd kiderül ... Shu egészen estig úgy viselkedett, mint egy kisgyerek ... Mintha csak be akarná pótolni azt az időt, amíg nem volt velem ... Olyan jó volt megint vele lenni ... Hamar eltelt a nap és jött az este ... Gondoltuk ideje mennünk ... El is indultunk a szórakozóhelyre amit Shu kinézett, de amikor odaértünk és meghallottam a zenét ... Lysander hangját hallom ... Hogy felejthettem el Castielék koncertjét ? Sóhajtok ... Bemegyünk és egyből a színpadra szegezem a tekintetem ... Shu hoz nekünk italt ... Pechemre a legerősebbet ... Persze ... Ő nem tudja, mennyire nem bírom az italt ... De azért elfogyasztom az italomat és kapom is a következőt ... Hát mit is mondjak ... Nem ittunk keveset ... Hallgatom Castieléket és büszke vagyok rájuk ... Nagyon jók ... Castielre nézuek, és ő is kiszúrt engem ... Amikor rápillantok elmosolyodik ... Kapok még egy italt ... Az utolsót ... Felhajtom az utolsó italt is ... Kicsit szédülök, de nem érdekel ... Jól érzem magam és még állok a saját lábamon ... De nem sokáig ... Kicsit meginog a lábam és Shu elkap ...
-Hé jól vagy ?!?
-Persze, csak egy kicsit megszédültem ez minden ...
-Biztos ?
-Igen ... Biztos ... Nyugi ... Semmi bajom ...
Castiel még mindig engem néz ... De már nem mosolyog ... Féltő tekintete engem vizslat ... Nyugtatóan rámosolygok, jelezve, hogy minden rendben...
-Figyelj ... Egy perc és jövök ... Biztos egyedül hagyhatlak ?
-Ugyan már ... Nem vagyok gyerek ... Nem először ittam !!! - bár azt sem ártana elmondanom, hogy mi történt múltkor ... Bár ez nem fontos ... Míg Shu ne volt ott titokban ittam még egy kicsit ... Nem tehetek róla ... Egyszerűen ... Olyan jól esik ... Bár lehet nem volt olyan jó ötlet ... Szédülni kezdtem, majd elájultam ... A következő amire emlékszem, hogy az ágyamban fekszek és mellettem két fiú civakodik ... Castiel és Shu az ágyamnál áll és fel-alá sétálgat a szobámban az idegességtől ...
-Mit képzelsz ? Hogy visszajössz és leitatod ? Ki tudja milyen terveid voltak vele ...
-Nem tudtam, hogy ilyen rosszul reagál az italra !!!
-Én viszont tudtam és láttam, hogy nem lesz jó vége !!!
Megpróbáltam felülni és hirtelen megint rosszul éreztem magam ... Castiel gyengéden visszanyomott az ágyra ...
-Pihenj ! - utasít, majd fölém hajol és gyengéden megcsókol ... -Mi hagyunk pihenni és addig beszélgetünk ...
-Ne ... Kérlek ... Ne hagyjatok itt ... - próbálok hatni a fiúkra, pedig csak nem akarom, hogy veszekedjenek ...
-Rendben ... Ha ezt szeretnéd ... - sóhajt Castiel ...
-Castiel ... - hívom oda magamhoz ...
-Igen ? - hajol közelebb hozzám ...
-Nem lesz ennek jó vége ... - súgom halkan, hogy Shu ne hallja ...
-Csak nem ? Megint ? - ijed meg Castiel ...
-Yuki ... Eddig nem voltak titkaid előttem ... - szólal meg Shu ...
-Sajnálom, de ez nem csak az én titkom ... - és ahogyan ezt kimondtam bebújtam a takaróm alá ...
-Jobb ha most nem látod ... Kimennél kérlek ? - próbálja udvariasan kiküldeni őt a szobámból Castiel ...
-Nem ... Muszáj vele lennem ... Miattam van ilyen állapotban ... Nem hagyhatom itt ...
-Nem akarom, hogy így láss !!! - ordítom ki a takaró alól ...
-De én látni akarlak !!! És tudod, hogy nem hagyom annyiban ...
-Nem akarlak megijeszteni ... - ekkor hallom a lépteit ... Közelebb jön és lerántja a fejemről a takarót ... Összeszorítom a számat, hogy ne lássa a fogaimat ...
-Yuki ... Mit titkolsz ? - nem válaszolok csak a fejemet rázom ...
-Tudod, hogy nem szeretem, ha titkolóznak előttem !!! - ekkor eszembe jut,mit csinált régen amikor nem mondtam el neki valamit ... Jaj ne ...
-Hát ... Te akartad !!! - azzal rám vetette magát és csikizni kezdett ... Alig bírtam csukva tartani a szám ... Majd ... Megtörtem ...
-Yuki ! - Ordított fel Castiel ... - Te teljesen megőrültél ? - fogta be a számat ...
-Csak nem a fogakról van szó ?
-De ... - hajtom le bűnbánóan a fejemet ...
-Akkor semmi újat nem tudtam meg -nevet fel Shu ...
-MI VAN ?!? -ordítunk fel egyszerre Castiellel ...
-Megláttam ...
-MIKOR ?!? - ordítjuk még mindig szinkronban ...
-A reptéren ...
-Te ... Te ... - kezd rám morogni Castiel ... Megijedek ... Még csak egyszer láttam dühösnek de nem volt épp kedves ... - Butus kislány ... - nyugodtan fejezi be a mondatot, majd nyom egy puszit a homlokomra ...
-Észre sem vettem ... Sajnálom ... - mondom és már nem is érdekel, hogy még mindig ki vannak eresztve a fogaim ... De nem sokáig ... Castiel megcsókol a fogaim pedig visszahúzódnak ...
-Castiel ... - suttogom a szájába ...
-Nem bírtam nézni a kieresztett fogaidat ... Meg csak az hiányzott volna, hogy elveszd az eszed és megcsapold ezt a szerencsétlent ...
-Szóval ...
-Pontosan ... Azt hitted csak Kaito képes rá ? Ő csak tudta a titok nyitját ... Ez neked újdonság ...
-Értem ... Szóval ezért nem akartál soha magamra hagyni ? Vigyázni akartál a környezetemre, ne hogy megcsapoljak valakit ?
-Nem ezért ... Biztonságban akarlak tudni ... És magam mellett ...
-Szeretlek Castiel ! - ezúttal én csókoltam meg ...
-Nem akarok megzavarni senkit, de tudjátok, hogy hány óra van ? - az órára pillantok ...
-ÚR ISTEEEEEEN !!! Már ennyi az idő ? Mennem kell ! - kiált fel Castiel ...
-Castiel ... - kiáltok utána mikor kilépne a szobám ajtaján ... - Szeretlek !
-Én is téged ! - visszajött és egy búcsúcsók után felkapta a dzsekijét és el is tűnt ...
-Shu ...
-Igen ?
-Mondd ...
-Ugyan mit ?
-Valamit el akarsz mondani ... - ekkor sóhajt, majd belekezd ...
-Nem a reptéren láttam a fogaidat ...
-Tudtam !!! Észrevettem volna ... De akkor mikor ?
-Amikor hazahoztalak ... Mert elájultál ... Mikor a koncertnek vége lett Castiel is megérkezett ...
-Értem ... De már ott ?? Mindenki látta ? - gyorsan az ajkamhoz kapok ...
-Nem ... Csak itthon bukkantak elő amikor már aludtál ...
-Értem ... Várj ... Te figyeltél míg aludtam ???
FIGYELEM ! A KÖVETKEZŐ SOROKBAN CSÖPÖGŐS, ÉRZELGŐS JELENETEKET OLVASHATNAK, EZÉRT NEM ÁRT BEKÉSZÍTENI EGY CSOMAG ZSEBKENDŐT ! MEGÉRTÉSÜKET KÖSZÖNÖM !
-Igen ... Mert ... Olyan szép vagy ... És hiányoztál ... - ekkor két kezembe fogtam az arcát ...-Shu ... Megbeszéltük ... Azt mondtad ennyi volt ... Én elfogadtam ...
-De hülye voltam ... És elcsesztem !!! - mikor ezt kimondta egy könnycseppet pillantok meg a szeme sarkában, majd végigcsorog az arcán ...
-Ugyan ... Ne sírj - törlöm le a könnyeit ... Magamhoz szorítom ... Szorosan ölelem ...
-Ugyan ... Buta gyerekek voltunk ... Régen volt már ... - próbálom nyugtatni ...
-De te ezt nem értheted ... Én akkor beléd szerettem ... Azóta minden nap üres volt nélküled ...
-Sajnálom ...
-Ugyan mit ?
-Biztos nem esett jól látni minket Castiellel ...
-Természetesen nem haragudhatok, hogy boldog vagy ... De magamra eléggé haragszom, hogy nem velem ...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése