6.rész - Az igazság és az áruló ...

Mikor már a saját elképzelt kis világunkban jártunk Castiellel valaki odakiáltott :
-Yuki ! - hallottam a hátam mögül ... Dia volt az :) - Mi történt ? Miért léptél le olyan hamar a buliból ? - kérdezősködött ...
-Csak kicsit megszédültem, de semmi komoly ... - Azért neki nem akartam elmondani a titkot ... féltem őt ... nem akarom elveszíteni és nem tudom, hogy reagálna erre ...
-Akkor jó - mosolygott rám - de máskor ha rosszul érzed magad szólj rendben ? Aggódom érted  !
-Hát még én ... - hallottam Castiel hangját a fejemben ... Mi ez ?
-Nem is tudtad ? mi ezt is tudjuk ... Szóval, te végig tudtad, mire gondolok, te szemét ? - mosolyodtam el Casielre nézve :)
-Yuki, min töröd ennyire a fejed ? - hangzott el a mondat Dia szájából ...
-Á semmin ... - mosolyogtam rá ...
-Akkor jó ! Viszont én sietek ! Sziasztok ! - és már futott is el ...
-A kérdésre visszatérve ... - kezdett bele Castiel ... - igen ... végig tudtam, mire gondolsz éppen ...
-Te szemét ! - öltöttem ki rá a nyelvem - De mégis ... eddig miért nem hallottam senkinek sem a gondolatait ?
-Mert csak az első átváltozás után kapsz erőt te kis buta ! -nevetett fel- Sokat kell még tanulnod !
-Akkor taníts ! - mondtam elszántan Castielnek ...
-Rendben, de nem most ! Most szeretném élvezni ezt a sétát veled ... Bár melletted csak is jó dolgok történnek velem ...
Ekkor elpirultam ...  Ő csak közelebb húzott magához ...  Az egész hétvégét együtt töltöttük, életem legjobb hétvégéje volt, mivel vele tölthettem ... Sokkal nyugodtabb vagyok, mikor mellettem van ...
Nagyon meglepődtem, amikor hétfőn az iskolánál leszálltunk a motorról Castiellel én más irányba vettem az irányt mondván még van egy kis dolgom ... De amikor elindultam megállított egy lány ... Nagyon meglepődtem, mikor láttam, hogy teljesen ugyan úgy néz ki mint én ... Kiderült, hogy ő a suli új diákja és a tanárit keresi ... Persze megmutattam neki majd mentem a dolgomra ... A dolgom elvégezte után elindultam megkeresni Castielt ... Teljesen ledöbbentem mikor megláttam, hogy az új lánnyal (Lenával) beszélget, majd egyre közelebb megy hozzá ... Jaj ne ! Meg akarja csókolni ? Ezt nem hagyhatom !!!
-Castiel ! - kiáltottam oda neki ...
-Yu-Yu-Yuki ? - dadogta ...
-Ki más ? Mondd, mégis mit képzelsz ? Máris megcsókolnád az új lányt ?
-De hát ... Én nem tudtam ...
-És kicsit sem volt fura, hogy amikor JÖTTÜNK - hangsúlyoztam ki hogy együtt - észre sem vetted, hogy teljesen más ruhában voltam ?
-Most hogy mondod ... - nézett az új lányra Castiel ...
-Meg ne lássam még egyszer ! És te Lena ! Te ezt hogy képzelted ?
-Te ismered ? - nézett rám tágra nyílt szemekkel Castiel ...
-Megkérdezte merre van a tanári ... És nem a pasimat kereste ... Nem igaz Lena ?
-Én ... Én ... sajnálom ... Nem tudtam, hogy a barátod ... - dadogta Lena ...
-Ugyan ... Nem tudhattad ... De most kérlek hagyj minket magunkra Castiellel ...
-Rendben ! - bólintott- Sziasztok ! És még egyszer bocsánat ...
Mikor már kettesben voltunk Castiel meg akart csókolni, de én eltoltam magamtól ...
-Nem igaz !!! Nem igaz, hogy nem lehetett észre venni, hogy az nem én vagyok !!! - zokogtam ...
-Ne haragudj ... Máskor figyelni fogok ... És egy percre sem hagylak magadra... Így ez nem fordulhat többé elő ...
-Nem kértem, hogy csak velem foglalkozz csak azt, hogy tanulj meg megkülönböztetni tőle ...
-Sajnálom ... Nem tudtam, hogy lesz egy új lány ...
-Én viszont tudtam, hogy két új lány érkezik ...
-Kettő ? O.o
-Állítólag a másikuk nem új... Ő már régebben is ide járt csak valamiért elment és most ismét vissza tért ... - ekkor Castiel sejtelmes nézése a frászt hozta rám ...
-Mi a baj Castiel ?
-Semmi ... Csak elgondolkodtam ...
Mikor beléptünk a terembe egy fura csaj Castiel nevét ordította majd ...

-Hé ! - ragadtam meg a lányt a vállánál fogva és elhúztam Castieltől ... 

-Mit akarsz ? Nem látod, hogy a pasimmal vagyok ?

-Nem ... Éppen ellenkezőleg ... Ha most nem mászol le a pasimról én nem állok jót magamért !!! - ordítottam rá  ...

-Castiel, bébi mond meg neki , hogy te velem vagy ... - nézett rá kiskutya szemekkel Castielre ...

-Deborah ... - Nézett rá Castiel a fura lányra ... -Ezt komolyan kérdezed ?

-Ha nem mondod azt, hogy a pasim vagy... Soha nem látod többet a csajt ... - suttogta Castiel fülébe ... Pechje, hogy a vámpíroknak jó a hallásuk ... 

-Yuki ! Én Deborát szeretem !-jelentette ki magabiztosan ...

-Hallottam ! - jelentettem ki gondolatban ... Amit persze Castiel is hallott ...

-Ne haragudj ... Féltelek ... - visszhangzott a fülemben Castiel hangja ... majd Deborah magával húzta valahova ... Mindenki engem figyelt a teremben ... A lányt aki az osztályterem közepén zokog ... 

-Jól vagy ? - Kérdezte Lena ...

-Nem igazán ... - pityeregtem ...

-Ne aggódj ... Nem gondolta komolyan ...

-Honnan tudod ???

-Hallottam ... Azt mondta őt szereti, de arra gondolt, hogy meg akar téged védeni tőle ... - suttogta a fülembe ...

-Hát te is hallottad ? - néztem rá meglepetten ...

-Te is ? - lepődött meg ő is ...

-Beszélnünk kell ! Négy szem közt ! - mondtuk ki teljesen egyszerre mire az egész osztály eltátotta a száját ...

-Mintha csak ikrek lennétek ... - tátotta a száját Kentin ...

Lenával kimentünk a folyosóra beszélgetni ...

-Hát te is vámpír vagy ... - nézett  rám ...

-Ez azért elég fura ... - nevettem fel - mi teljesen egyformák vagyunk - mondtam ...

-Igen ... Ezért is jöttem ... 

-Hogy érted, hogy ezért jöttél ?

-Téged kerestelek ... Fel kellet hívnom magamra a figyelmedet de gondoltam te csak a barátodra figyelsz ... Ezért csináltam ezt az egészet ... nyugi nem kaptam volna le a fiúdat ;)

-Azt remélem is mert nem lett volna jó vége ... Szóval ... Miért is kerestél ?

-Anya küldött, hogy minden áron keresselek meg ... Meg persze... Hiányoztál ...

-Várj !!! - nekem ez túl gyors ... Akivel én élek ... az nem az én anyám... igaz ?

-Nem ...

-De akivel te élsz ... Az a mi anyukánk ... nemde ?

-De ... 

-És én hiányzom a vér szerinti anyukámnak ...

-És az ikrednek is ... - borult a nyakamba és egyszerre sírni kezdtünk ... 

Mikor visszatértünk az osztályba mindenki a két egyforma kisírt szemű White lányt nézte ... Ránéztem Castielre és még jobban elkapott a sírás ... Mikor végre haza mehettem vagyis mehettünk (Lenával) odaálltunk "anya" elé és egyszerre köszöntünk kísértetiesen begyakorolt szövegünkkel :

-Szia anya !- az anyát gúnyos hangsújjal kiemeltük ... - Nem akarsz elmondani nekünk valamit ? -Anya ránk nézett és nem szólt semmit ... 

-Úgy döntöttem - kezdtem bele ... - visszamegyek az igazi szüleimhez ... -Anya úgy tett mint ha nem is hallotta volna ... Fel is mentem pakolni ... 

Lenával éppen összepakoltuk az összes cuccomat, majd indultunk az ajtó felé ... Pont mikor odaértünk csengetett valaki ... Mikor kinyitottam az ajtót teljesen ledöbbentem ... 

-Mit keresel itt ? - mondtam, majd könnybe lábadt  szemem ...

-Téged ! - mondta Castiel és letörölte a könnyeim ...

-Hagyj békén !!! - ordítottam Castielre ...

-Mondtam ... Nem hagyom, hogy elmenj ... Te hozzám tartozol ! - nézett mélyen a szemembe ... 

-Nem ! Neked ott van Deborah !!! Szaladj vissza hozzá mert a végén még ... - nem hagyta, hogy befejezzem ...

-De én nem őt szeretem, hanem téged !!! - vágott a szavamba ...

-Akkor mi volt az a jelenet a suliban ???

-Megfenyegetett... Azt mondta, ha nem leszek vele elintézi, hogy soha többé ne lássalak ...

-Hát nem vetted észre ? 

-Ugyan mit ? 

-Ha vele látlak ... Sokkal rosszabb érzés, mint ha soha többé nem látnálak ... - törtem ki ekkor hatalmas sírásban ...

-Tényleg ? 

-Hmm ? - néztem fel rá ...

-Tényleg ennyire fontos vagyok neked ? 

-N... - már jött volna kapásból a nem de a szívem megálljt parancsolt az agyamnak és kimondtam amit éreztem ... - Te el sem tudod képzelni, milyen téged mással látnom ... Akár hányszor vele látlak ... Még egy okot ad nekem arra, hogy elhiggyem ... Soha többé nem leszek boldog ... Nélküled nem !!!

-És ... Ez a bőrönd ? Hová mész ? - nézett rám meglepődve Castiel ...

-Haza ... 

-De te itt laksz ...

-Csak laktam ... Nem maradok valakivel aki egész életemen át csak hazudik nekem ... Haza megyek a saját szüleimhez a testvéremmel ...

-Testvéreddel ? O.o

-Lena az én ikertestvérem ... 

-Mehetünk ? - jött meg Lena ...

-Persze! - szipogtam ... 

-Ne sírj Yuki !!! - ölelt meg szorosan Lena ...

-Te !!! - ordított Castielre - Mivel ríkattad meg ennyire ? 

-Én csak meg akartam védeni ...

-Mivel ? Hogy darabokra töröd a szívét ?

-Nem ... Én sze...

-Szerinted nem hallottam amit akkor mondtál ... Tudom ...Mindent tudok ... Viszont ha tényleg meg akarnád védeni ... Akkor vele maradnál és Deborát akarnád eltávolítani ... És most eressz minket ... A szüleink dühösek lesznek ... 

-De akkor ti most hol ... - kezdte el Castiel ...

-Ahhoz neked semmi közöd !!! - vágott Castiel szavába ... Van egy sanda gyanúm, hogy Yuki amúgy sem akar téged látni a nyáron ... Vagy tovább ... Nincs igazam ?

-Tűnj el !!! - mondtam zokogva Castielnek majd Lenával elindultunk haza ...

-Ne sírj Yuki ! Egyszer rájőn, hogy mekkora hibát követne el, ha elveszítene téged, és bárhogyan is de megoldja ...

-Igazad van ... -szipogtam- az igaz szerelem mindent legyőz nem igaz ?

-Látom megértetted - nézett rám elismerő mosollyal ...

-Majd mikor haza értünk ... - olyan furcsa kimondani, hogy haza ... eddig ott volt az otthonom ... - a szüleim egyből a nyakamba ugrottak ...

-Jaj kicsim úgy hiányoztál !!! - mondta anyu ...

-Te is nekem anyu !!! - majd belélegeztem az új légkört ... 

-Gyere ! Megmutatom a szobád ! Apu segítené a csomagokkal ? 

-Hát itt maradsz, kislányom ?

-Igen :)

-De ugye nem Lena vett rá erre ?

-Nem ... Magamtól döntöttem így ...

-Akkor isten hozott itthon kicsim !

Mikor megmutatták a szobámat csak úgy ámultam ... Mekkora szoba !!! És milyen szép !!! Ez az enyém lenne? Egy valóra vált álom ... 

-Már csak egy dolog hiányzik ... - ajjajj túl hangosan gondolkodtam ...

-Mi lenne az ? - kérdezte anyu ... 

-Semmi anyu ...

-Cstiel igaz ? - hajolt oda hozzám Lena ...

-Igen ... 

-Ne búsulj Yuki ... Ha szeret ... Visszajön ...

Nemsokára mentünk is aludni ... Mivel nem szerettem volna már az első nap egyedül aludni egy új házban Lena velem aludt ... 

THE END ?