16.rész - Munkaajánlat ? O.o

Megint hétfő ... Nem a kedvenc napom, de nem is utálom annyira ... Amint belépünk az iskola kapuján Lysander jön oda hozzánk ...
-Sziasztok ! Bocs a zavarásért de Castielt kölcsön kéne vennem, ha nem nagy gond ...
-Menjetek csak - mosolygok rájuk biztatóan ...
-Köszi - mondták szinkronban és Lysander már rángatta is magával Castielt ...
Bementem az osztályba és megpillantottam Shu-t... A csajok mind körülötte állnak és isszák minden szavát ...Na ne! Pont az én osztályomba kellett kerülnie ? De ... Hogy ért ide hamarabb mint mi ?
-Szia Yuki ! - mosolyog a lányok tömege mögül rám Shu ...
-Szia ... Ö ... Mikor indultál el ? Mikor felkeltem már nem voltál otthon ... - az utolsó mondatot csak suttogom neki nehogy a lányok félreértsék a dolgot ...
-Azt hiszem én voltam az első aki ideért ...- mosolyog rám Shu ...
-ISMERITEK EGYMÁST ??? - zengi a barátomat körülvevő lánycsoport ...
-Persze ! - nevet fel Shu ! - Nál... - itt fogtam be a száját ... tudtam, hogy el akarja mondani, hogy nálunk lakik ...
-SHUUUUU !!! Tartsd a szád !!! - férkőzök a gondolataiba ...
-Hé !!! - sikolt fel Shu ... Minden lány őt nézi ... Nem értik ... Túl hangos voltam ...
-Bocsi - nevetek fel ... - Megszokhattad volna, hogy ha nem fogod be a szád én fogom be !
-Tutira járnak !- hallom a suttogást  a hátam mögül ...
-NEM !!! NEM JÁRUNK ! - szólok rá kissé túl hangosan a lányokra ...
-N-Ne-Nem úgy értettük ... M-Mi ... - dadognak ...
-Csak ne találgassatok ! Csak egy újabb pletyka hiányozna ... Most békültünk ki Castiellel ... Ne rontsátok el !
-Tátva marad a szájuk, de nem szólalnak meg többet én pedig leülök a hátsó padsorba ... Várom, hogy Castiel megérkezzen, de nem jön ... Csak várok és várok ... A telefonom jelez, hogy üzenetem jött ...

Remélem nincs semmi baj ... Gyorsan összepakoltam a cuccaimat és bedobtam a szekrényembe majd bezártam és futottam a kapuig ... Castiel a kapunak támaszkodva hatalmas vigyorral várt ... Várjunk csak ! Ez nem Castiel !!! Jack !

-Hol van ? - támadom le egyből Jack-et ...

-Okos vagy ! Honnan tudtad, hogy nem én vagyok ?

-Csak megismerem a pasimat nem ? - na meg a gondolatai ... Castiel soha nem gondolna olyasmire, mint amire Jack gondolt az előbb ...

-Gyere velem ... - fogta meg a kezem Jack és már húzott is maga után egészen egy kocsiig ami az út szélénél parkolt ...

-Szállj be ! - utasít és lassan bizonytalanul beülök ... Elöl egy sötét ruhás férfi ül napszemüvegben ... Elindulunk ...  Egy darabig megyünk, majd egy elhagyatott épülethez érünk ... Már a látvány is hátborzongató ... Kiszállunk és elindulunk az épület felé ... Bemegyünk az ajtón egyenesen le a pincébe ... Jack a folyosó végén lévő ajtóra mutat majd eltűnik egy hatalmas mosollyal ... Nem tetszik ez nekem ... Elindulok a folyosón és mikor odaérek és beállok a résnyire nyitott ajtóba és figyelek ... Castiel sarokba szorítva áll és a földet bámulja ... Mellette áll még valaki... Fegyvert szegez rá és beszél hozzá ... Ismerős a hangja ... Megfordul és engem néz ... Francba !!! Viktor !!!

-Mi van cica ? Miért állsz ott ? Gyere beljebb ... Vagy csak néznéd a játékunkat ? - mikor ezt kimondja Castiel felkapja a fejét és engem néz ...

-Neeeee !!! - ordítok oda Viktornak, majd elindulnék Castiel felé ... 

-Menekülj amíg teheted !!! - ordít Castiel ...

-Nem megyek nélküled sehova ! - ordítok, majd odafutok és Castiel nyakába borulok, aki rögtön megölel ... 

-Mi ez az egész ? - zokogom Castielnek ...

-A cicus nem is tudja ? - nevet fel Viktor ... Kicsit eltolom magamtól Castielt, majd megtörlöm a szemem ...

-Még egy cicusozás és kiverem belőled a szart is ! - ordít rá Castiel ... 

-Azt hiszem nem tudod kivel beszélsz te kis szemét !!! - szegezi egyenesen Castielre a fegyvert ... Castiel elé állok ...

-Ne bántsd ! Kérlek ! - zokogok Viktornak ...

-Miért is ne bántsam ? - kérdezi Viktor ... Érezni a hangján a zaklatottságot ...

-Miért lenne okod rá ? - Kérdezem ... Ekkor Viktor elmeséli, hogy árva volt és régebben ezért Castiel és a csapata sokat piszkálta ... Emellett a barátnőjét is elvették tőle akit mindennél jobban szeretett ...

-Mit szeretnél azért, hogy elengedd ? - mondom lemondóan ... 

-Nem szeretném a drága barátod előtt megvitatni ! - vigyorog Viktor ... -Gyere ide ! - utasít és elindulok ...

-Yuki !!! - ordít Castiel ...

-Ki fogsz jutni Castiel ... Elintézem ! - mosolygok rá miközben az arcomon könnycseppek gurulnak végig ...

Oda megyek Viktorhoz aki elkap és az egyik kezével szorít, hogy el ne tudjak szökni ... 

-Nézd csak Castiel ! A barátnőd önszántából ajánlotta fel magát nekem ... 

-Szemét... - mondja Castiel elfojtott hangon ...

-Nézd Castiel ! - kezd el vigyorogni Viktor, majd megcsókol ... Eltolom magamtól, majd köpök egyet, jelezve, hogy undorodok tőle ... Ezért kapok egy elég nagy pofont ... Kihasználva  a lehetőséget kiverem Viktor kezéből a fegyvert, majd elrúgom ... Castielnek nem is kellett több ... Azonnal nekiiramodott Viktornak és egy kézzel a falnak nyomta ...

-Az én barátnőmmel szórakoznál, szarházi ? - morog Castiel ...

-Castiel ne bántsd ! - ordítok neki ...

-Látod ! A barátnőd is engem választ ...- mondja Viktor ... Bár a hangján is hallani, hogy alig kap már levegőt ...

-Y-Yuki ... - néz rám nagy szemekkel Castiel ...

-Be szeretném fejezni amit elkezdtem ... Hadd csináljam én !!! Kérlek ... -Ekkor Castiel elengedi Viktrot és az ajtóhoz áll ... 

-A barátnődre hagyod a bunyót ? Szánalmas ! - nevet fel Viktor !!!

-Ki beszélt bunyóról ? - nevet vissza gonosz vigyorral Castiel ... Csak hagyom szórakozni ...

-Szórakozni ? - néz értetlenül Viktor, de a gondolataiból ítélve félre is érette ... Castiel a gondolatait hallva még hangosabban nevet, majd bólint ... Jó tervem van ... Villámgyorsan Viktor mögött termek ... A nyakához teszem a szám ... Arra számít, hogy neki is tetszeni fog a szórakozásom ... Kieresztem a fogaimat és belemélyesztem a nyakába ... Soha nem ittam még ennyit, de végül uralkodok magamon és otthagyom az eszméletlen Viktort és lassan Castielhez sétálok aki letörli a szám széléről Viktor vérét ... 

-Jól csináltad kicsim ! - mondja elismerően, majd megcsókol ... Utána persze hívtuk a rendőrséget ... Tudni illik Viktor és a csapata egy titkos bűnbanda volt akit már régóta köröznek és mivel nekem sikerült kiteríteni azt mondták délután menjek a rendőrségre mert beszélni szeretnének velem ... Castiellel ezután visszaértünk a suliba és egyből az igazgatóiba hívtak és mindent elmeséltünk ... Az szórakozásomon kívül ... Arról senki nem tudhat ... Az ötödik órára pont szabadultunk ... Mindenki minket nézett amikor beléptünk a terembe ...

-Lógtatok ? Castieltől már megszoktuk, de te Yuki ... Ez nem rád vall ... - mondja Kentin és le sem veszi rólam a szemét ...  Ránézek Castielre ... Nem tudom, mit mondjunk nekik ...

-Nem volt kedvünk bejönni ... - rántja meg a vállát Castiel ... Ránézek, majd lehajol és a fülembe súgja : A pólód ... 

Véres a pólóm ... Azt mondtam kimegyek a mosdóba és gyorsan villámgyorsan hazaszaladtam és átvettem a felsőmet ... Amikor visszaértem azt mondtam, lefröcsköltek és volt váltás felsőm ... 

Amint vége lett az iskolának egyből a rendőrségre mentem ... Elmondták, hogy arról szerettek volna beszélni, hogy hogyan sikerült kiterítenem Viktort, mivel már a rendőrök is próbálták, de mindig elszökött ... Persze nem mondhattam el az igazságot ezért azt mondtam, hogy jártam önvédelmi órákra és az apukám katona volt és megtanított a fegyverrel is bánni ... Ezzel nem is hazudtam, mivel tényleg jártam és tudok verekedni és a fegyver használat sem áll tőlem távol, de jobban szeretem a fogaimat használni ... A rendőrök felajánlották, hogy lehetnék álruhás rendőr, mivel rólam senki nem gondolná, hogy rendőr vagyok és egyébként is szükségük volt még egy emberre ... Fontolóra veszem az ajánlatot ... Végül is nekem csak alkalmanként kéne beállnom ... És csak a közvetlen környezetemet kellene figyelnem ha nem vagyok rendesen szolgálatban ... 

-Elvállalom ! - jelentem ki magabiztosan ... Olyan izgatott vagyok ... Fontos ember leszek ... Azt mondták munkába is állhatok, kaptam jelvényt és fegyvert is, amit gondosan elrejtettem ... Amint hazaértem Shu fogadott az ajtóban ... 

-Hol voltál ? - kérdezi és egy pillanatra olyan mintha az egyik szülőm lenne ...

-A rendőrségen ... - mondom könnyen mintha teljesen egyértelmű és megszokott lenne ...

-Mit kerestél te a rendőrségen ? - ijed meg Shu ... Nem tudom mit tegyek ... Előveszem a fegyvert és Shu teljesen ledermed ...

-Ez ... Ez ... - dadogja ... Gyorsan előkapom a jelvényemet is ...

-Ezért voltam a rendőrségen - mosolygok rá ...

-Hogyan ? 

-Tudod ez első négy órán nem voltunk bent Castiellel ... Jack üzent Castiel telefonjáról, hogy nem lesz itt az első három órán, mert tudta, hogy nem hagyom, hogy Castiel egyedül menjen el ... Castiellt elrabolták és aztán együtt vertük le Viktort, aztán a rendőrség elfogta a "bűnbanda" többi tagját is ... És mivel kellett nekik a segítség én elvállaltam és álruhás rendőr lettem ...

-Ez ilyen könnyen megy ? 

-Nekem igen ... Ezek szerint ...

-Hát ... Akkor sok sikert a "munkádhoz" ... Vigyázz magadra ...

-Ne aggódj ... Nem lesz gond ...  

-Remélem is ... - mondja Shu, majd megölel ... - Nem is tudom mit tennék, ha valami bajod esne ...

-De nem fog ...

THE END ?

15.rész - DUBLE AWKWARD ...

Mikor felébredek nyújtózkodom az ágyamon ... Megdörgölöm a szemem ...

-Jó reggelt ! - hallom a szobám sarkában lévő fotel felől ... 

-Jó ... reggelt ... - pillantok fel a fotelben ülő emberre de semmit nem látok ... Tipikus reggel ... Mikor már a szemem hozzászokott a fényhez alaposan szem ügyre veszem a fotelben ülő Kaitot ...

 -Te meg ... Hogy kerültél ide ? És hány óra van ? - nézek rá zavartan ... 

-Délután egy óra van ... És egy srác engedett be ...

-Megölööööööm !!!! - keltem ki az ágyból mérgesen ... 

-Shuuuuuuuuuu !!!! - ordítottam amíg a szobája felé száguldottam ... Kaito szorosan a nyomomban ... Berontok a szobájába de nincs ott ... Elhaladok a konyha mellett és látom, hogy Shu ... Főz ??? Na ne !!! Totál leblokkoltam ... Csak álltam a konyha ajtóban és bámultam Shu-t aki éppen főzött ... Nagyot nyeltem ... Jaj ne !!! Észre sem vettem, hogy egy felsőben vagyok...  SO AWKWARD ... (aki nem érti azt jelenti : nagyon kínos) A padlóra szegezem a tekintetem és minél jobban próbálom lehúzni a pólót ami rajtam van ...

-Shu ... Beszélhetnénk ? - mondom a lehető legnyugodtabb hangomon ... 

-Persze ! - mosolyog rám melegen és kicsit oldalra biccenti a fejét ... Kimegyünk a konyhából és otthagyjuk Kaitot ... 

-Először is ... Ha jól emlékszem ... Én ruhában aludtam el nemde ? 

-De ... csak ... Lena jött és átöltöztetett ... ez minden ...

-Jó ... Ezt megúsztad ... És ki engedte be Kaitot ? 

-Én voltam ... 

-Nem kellett volna inkább felébresztened ? 

-Nem akartalak felzavarni ... Pláne amilyen állapotban voltál tegnap ...

-És szerinted most jó ? Látott idegbajosként aki egy szál felsőben mászkál két volt barátja előtt is ?

-Nem ... De ... Jól áll ... - mosolyodik el Shu ... Úr isten ... Miért az ő felsője van rajtam ? Lenaaaaaa ! Bár ... Valljuk be ... Elég kényelmes ...

-Ezzel nem vitatkozom ...- jön oda hozzánk mosolyogva Kaito ... Ez ... Olyan ... Kínos ... A földre rogyok és a kezembe temetem az arcom ... 

-Kaito ... Nem lehetne ezt a találkozót elhalasztani ? - sziszegem alig hallhatóan ... 

-Persze ... Eszem ágában sincs zavarni ... - mikor ezt kimondta sarkon fordult és elment ...

-Ugye tudod ... Mennyire kínos ez nekem ? - sziszegek ...

-Sajnálom ... Az egész az én hibám ... Nem szabadott volna ...

-Nem a te hibád ... - szakítom félbe ... Mit is gondoltam ? Hogy jobb más lesz mint legutóbb ? Fogadjuk el a tényt ... Én nem bírom az italt ... Szólnom kellett volna ...

-Ne hibáztasd magad ... Én hibáztam ... Soha nem akartalak szándékosan ártani neked ... - ekkor leguggolt hozzám és megölelt ... Pont ahogyan ...

-Castiel ??? - nyitja ki az ajtót Lena meglepetten ... Jaj ne !!! Ebből meg hogyan mászok ki ?

-Castiel ... - nézek fel rá könnyes szemmel ...

-Istenem Yuki ... Mi a baj ?- futott azonnal oda hozzám Castiel ...

-Sajnálom ... - kezdtem el sírni Castielnek ...

-Ugyan mit sajnálsz ? - lepődött meg Castiel ...

-Nem kellett volna aggódnotok ... Ha nem iszok annyit ...

-Nem az ő hibája ... Én tehetek róla ... - vállalta magára a  felelősséget Shu ... - Castiel felkapja a fejét és egy szúrós tekintettel szinte félrelöki Shu-t ... gyengéden felemel, bevisz a szobámba és lefektet az ágyamba ...

-Pihenj... Alig pihentél valamit... Később visszanézek... 

-Kérlek... Ne menj... 

-De neked pihenned kell... 

-De nem akarom hogy itt hagyj... -ekkor elkaptam a pólóját és lerántottam magam mellé az ágyra... 

-Mindig eléred amit akarsz igaz? -Mosolyodik el Castiel... 

-Természetesen - mosolygok rá vissza, majd megcsókolom ...
-Na jó ... Most te nyertél ... -mondja, feláll és leteszi a kabátját, majd befekszik mellém az ágyamba ... Átkarolom és a két ragyogó szemét nézem ... Örökké így tudnék maradni ... Castiel végigsimít az arcomon, majd megcsókol ... Lassacskán elálmosodom és álomba merülök ... Castielről álmodtam ... Álmomban Castiel áll a parkban a megbeszélt találkozónkra pont megérkezem... Mikor odamennék Castielhez, egy szőke lány csókolja meg őt ... Csak nem ... A szöszi volt akiről Jack beszélt ... Mikor meglátnak mind a ketten nevetni kezdenek, majd otthagynak ... A szöszi ... Olyan ismerős ... Jaj ne !!! Deborah ??? Tudom, hogy álmodom, mégis olyan valóságosnak tűnik... Álmomban egy hatalmasat sikítok ... Nagyon rosszul esik amit látok ... Hirtelen riadok fel ...
-Szia - mosolyog rám megnyugtató mosolyával Castiel ... Hatalmasat sóhajtok ...
-Szia - mosolyodok el én is, majd megcsókolom Castielt ...
-Hogy aludtál ?
-Jól ... - hazudom, mert nem akarok vitába szállni Castiellel Deborah miatt ... Hiszen ... Ez amúgy is csak egy álom ...
-Akkor jó ... Szeretem nézni ahogy alszol ... -Nem te vagy az egyetlen ... Miért szereti mindenki  azt nézni, ahogyan alszok ?
-Ezt hogy érted ? - kérdezi meglepetten Castiel ... Basszus ... Meg fogom valaha szokni, hogy belelát a fejembe ?
-Hagyjuk Castiel ... Nem fontos ...
-Nem akarsz beszélni róla igaz ?
-Nem ...
-Akkor én sem fogom erőltetni ... Nem vagy éhes ?
-Egy kicsit ...
-Akkor várj meg ... Egy perc ...
Felülök az ágyamon és csak bámulok magam elé ... Egy perc múlva meg is érkezik Castiel Kezében egy tálcával ...
-Egyél ... Kell az energia ... Jó étvágyat ! - mosolyog rám Castiel ...
-Köszönöm ... - mondom halkan ...
El is fogyasztom ami a tálcán van és teljesen tele vagyok ... Sokkal jobban vagyok ... A fejem sem fáj már annyira ... Felkelek és keresek valami ruhát a szekrényemben ... kezdek kicsit fázni és nem akarok egész nap ágyban lenni ... Castiel csak engem néz ... Kikapok a szekrényemből egy nadrágot és a meleg kapucnis felsőt aminek olyan cuki kapucnija van ... Jé, ezt már el is felejtettem ... Elfordultam Castieltől és felhúztam a nadrágot, majd levettem Shu felsőjét és felvettem a meleg kapucnis felsőmet ... Kimentem a fürdőszobába és megnéztem magam a tükörben ... Olyan kis cuki ez a felső ... Feltettem a fejemre a kapucnit és befontam a hajam ... Olyan kis szórakozott voltam ... Olyan gyerekes ... Megpillantottam a mosdó szélén Shu szemüvegét ... Felvettem, mert kíváncsi voltam, milyen ... Belenéztem a tükörbe és nem hittem a szememnek ... Mintha nem is én lennék, hanem valami aranyos kislány ... Bementem Lena szobájába és kihoztam onnan a fényképező gépét ...

Eléggé furcsa volt szemüveget viselni, de érdekes ... Egyre jobban tetszik ez a gyerekes felső ... Visszamentem a szobámba és Castiel tátott szájjal nézett ... Hát igen ... Ez nem az én stílusom ... De fura módon tetszik ...

-Jól nézel ki - mosolyodik el Castiel ... - De nem szeretném, hogy így mászkálj amíg itt van Shu ... - először nem értettem, de amikor a szekrényem előtt álltam a tükörben láttam, hogy kilátszik a melltartóm ... AWKWARD...AGAIN... Basszus, basszus, basszus !!! Gyorsan összehúzom magamon a felsőt és úgy teszek, mintha eddig is így lett volna ... Lesütöm a szemem ... Nem is tudnék ezek után Castiel szemébe nézni ... De muszáj ... Castiel az államnál fogva felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek ...
-Hé ... Ne aggódj ... - mondta, majd megcsókolt ... Hogy képes még ilyen kínos dolog után is ilyen gyengéd lenni ? Mindegy ... Felejtsük is el a kínos dolgokat ... Amíg ő itt van, boldog vagyok ...

THE END ?

14.rész - Hogy felejthettem el ?

Egy hely nagyon megtetszett Shu-nak és eldöntötte, hogy este itt akar bulizni ... Mivel annyira örültem, hogy visszajött szó nélkül beleegyeztem ... Elmentünk ebédelni és elmesélte, mennyi minden történt vele ... Miután ebédeltünk és az eddig történt dolgokat is megbeszéltük sétáltunk egy kicsit ... Sétáltunk a parkban is és összefutottunk Castiellel vagy Jack-kel - lehetetlen őket megkülönböztetni - és valami szőkével ... Ő lenne a szöszi akiről Jack beszélt ?
-Ne menjünk oda ... Sziszegem Shu-nak ...
-Miért ? - nem válaszoltam, csak bámultam a szöszit és a mellette álló vöröskét ...
-Csak nem ? - kérdezte Shu... tudja mire gondolok ...
-Nem tudom ...
-Hogy-hogy nem tudod ?
-Lehet, hogy ő az ... De lehet, hogy az ikertestvére ...
-Értem ... Van egy ötletem ... Mivel szeretnénk hazajutni valahogy és erre a legrövidebb ...
Ekkor felkapott a vállára, mint akit elraboltak én pedig nevetve ordítottam rá...
-Tegyél le !!!
-Majd ha otthon leszünk ...
-Most tegyél le !!! - ordítottam és ütöttem a hátát nevetve ... A szöszi és a vöröske végig bámultak minket ...
Mikor már biztosan nem láttak minket Shu letett, hogy a saját lábamon állhassak végre ...
-Ez mire volt jó ? - mondom még mindig nevetve, de próbálok mérgesnek tűnni ...
-Ha ő úgy játszik, akkor mi így ... -mosolyog rám elégedetten ...
-Mondtam, hogy nem biztos, hogy ő az !
-Ha nem ő az akkor meg nem kell paráznod ...
-Igazad van ... De attól még szemét húzás volt ...
-Miért lett volna az ?
-Mert megijesztettél amikor olyan hirtelen felkaptál ...
-Ne haragudj ... Nem akartalak megijeszteni ... Te is tudod ...
-Persze, hogy tudom ... - és megöleltem ... - Hiányoztál !
-Ha te tudnád, mennyire hiányoztál ... - ekkor szorosabban kezdett ölelni ... Persze ... Hogy is felejthettem el ???
-Te ... Még ...Mindig ? - nyögtem ki de tovább nem mertem mondani ...
-Butus ... Hát nem mondtam ? Mindig szeretni foglak ... - Nem volt elég Kaito és Castiel ? És most ő is ? Miért kell ennyire megnehezítenie ???
-Hé ... Ha te nem szeretsz nem gond ... Neked egyébként is ott van Castiel ... - mondta Shu ...
Most ugrott be ... A szöszit akit ma láttam ismerem ... Istenem !!! Az Ivi volt ... Nem Castiel szöszije ... Most aztán hülyén érzem magam ... De nem tudom, hogy az a vöröske az én vöröském-e ... Remélem Jack volt ... Mindegy ... Nem számít ... Majd kiderül ... Shu egészen estig úgy viselkedett, mint egy kisgyerek ... Mintha csak be akarná pótolni azt az időt, amíg nem volt velem ... Olyan jó volt megint vele lenni ... Hamar eltelt a nap és jött az este ... Gondoltuk ideje mennünk ... El is indultunk a szórakozóhelyre amit Shu kinézett, de amikor odaértünk és meghallottam a zenét ... Lysander hangját hallom ... Hogy felejthettem el Castielék koncertjét ? Sóhajtok ... Bemegyünk és egyből a színpadra szegezem a tekintetem ... Shu hoz nekünk italt ... Pechemre a legerősebbet ... Persze ... Ő nem tudja, mennyire nem bírom az italt ... De azért elfogyasztom az italomat és kapom is a következőt ... Hát mit is mondjak ... Nem ittunk keveset ... Hallgatom Castieléket és büszke vagyok rájuk ... Nagyon jók ... Castielre nézuek, és ő is kiszúrt engem ... Amikor rápillantok elmosolyodik ... Kapok még egy italt ... Az utolsót ... Felhajtom az utolsó italt is ... Kicsit szédülök, de nem érdekel ... Jól érzem magam és még állok a saját lábamon ... De nem sokáig ... Kicsit meginog a lábam és Shu elkap ...
-Hé jól vagy ?!?
-Persze, csak egy kicsit megszédültem ez minden ...
-Biztos ?
-Igen ... Biztos ... Nyugi ... Semmi bajom ...
Castiel még mindig engem néz ... De már nem mosolyog ... Féltő tekintete engem vizslat ... Nyugtatóan rámosolygok, jelezve, hogy minden rendben...
-Figyelj ... Egy perc és jövök ... Biztos egyedül hagyhatlak ?
-Ugyan már ... Nem vagyok gyerek ... Nem először ittam !!! - bár azt sem ártana elmondanom, hogy mi történt múltkor ... Bár ez nem fontos ... Míg Shu ne volt ott titokban ittam még egy kicsit ... Nem tehetek róla ... Egyszerűen ... Olyan jól esik ... Bár lehet nem volt olyan jó ötlet ... Szédülni kezdtem, majd elájultam ... A következő amire emlékszem, hogy az ágyamban fekszek és mellettem két fiú civakodik ... Castiel és Shu az ágyamnál áll és fel-alá sétálgat a szobámban az idegességtől ...
-Mit képzelsz ? Hogy visszajössz és leitatod ? Ki tudja milyen terveid voltak vele ...
-Nem tudtam, hogy ilyen rosszul reagál az italra !!!
-Én viszont tudtam és láttam, hogy nem lesz jó vége !!!
Megpróbáltam felülni és hirtelen megint rosszul éreztem magam ... Castiel gyengéden visszanyomott az ágyra ...
-Pihenj ! - utasít, majd fölém hajol és gyengéden megcsókol ... -Mi hagyunk pihenni és addig beszélgetünk ...
-Ne ... Kérlek ... Ne hagyjatok itt ... - próbálok hatni a fiúkra, pedig csak nem akarom, hogy veszekedjenek ...
-Rendben ... Ha ezt szeretnéd ... - sóhajt Castiel ...
-Castiel ... - hívom oda magamhoz ...
-Igen ? - hajol közelebb hozzám ...
-Nem lesz ennek jó vége ... - súgom halkan, hogy Shu ne hallja ...
-Csak nem ? Megint ? - ijed meg Castiel ...
-Yuki ... Eddig nem voltak titkaid előttem ... - szólal meg Shu ...
-Sajnálom, de ez nem csak az én titkom ... - és ahogyan ezt kimondtam bebújtam a takaróm alá ...
-Jobb ha most nem látod ... Kimennél kérlek ? - próbálja udvariasan kiküldeni őt a szobámból Castiel ...
-Nem ... Muszáj vele lennem ... Miattam van ilyen állapotban ... Nem hagyhatom itt ...
-Nem akarom, hogy így láss !!! - ordítom ki a takaró alól ...
-De én látni akarlak !!! És tudod, hogy nem hagyom annyiban ...
-Nem akarlak megijeszteni ... - ekkor hallom a lépteit ... Közelebb jön és lerántja a fejemről a takarót ... Összeszorítom a számat, hogy ne lássa a fogaimat ...
-Yuki ... Mit titkolsz ? - nem válaszolok csak a fejemet rázom ...
-Tudod, hogy nem szeretem, ha titkolóznak előttem !!! - ekkor eszembe jut,mit csinált régen amikor nem mondtam el neki valamit ... Jaj ne ...
-Hát ... Te akartad !!! - azzal rám vetette magát és csikizni kezdett ... Alig bírtam csukva tartani a szám ... Majd ... Megtörtem ...
-Yuki ! - Ordított fel Castiel ... - Te teljesen megőrültél ? - fogta be a számat ...
-Csak nem a fogakról van szó ?
-De ... - hajtom le bűnbánóan a fejemet ...
-Akkor semmi újat nem tudtam meg -nevet fel Shu ...
-MI VAN ?!? -ordítunk fel egyszerre Castiellel ...
-Megláttam ...
-MIKOR ?!? - ordítjuk még mindig szinkronban ...
-A reptéren ...
-Te ... Te ... - kezd rám morogni Castiel ... Megijedek ... Még csak egyszer láttam dühösnek de nem volt épp kedves ... - Butus kislány ... - nyugodtan fejezi be a mondatot, majd nyom egy puszit a homlokomra ...
-Észre sem vettem ... Sajnálom ... - mondom és már nem is érdekel, hogy még mindig ki vannak eresztve a fogaim ... De nem sokáig ... Castiel megcsókol a fogaim pedig visszahúzódnak ...
-Castiel ... - suttogom a szájába ...
-Nem bírtam nézni a kieresztett fogaidat ... Meg csak az hiányzott volna, hogy elveszd az eszed és megcsapold ezt a szerencsétlent ...
-Szóval ...
-Pontosan ... Azt hitted csak Kaito képes rá ? Ő csak tudta a titok nyitját ... Ez neked újdonság ...
-Értem ... Szóval ezért nem akartál soha magamra hagyni ? Vigyázni akartál a környezetemre, ne hogy megcsapoljak valakit ?
-Nem ezért ... Biztonságban akarlak tudni ... És magam mellett ...
-Szeretlek Castiel ! - ezúttal én csókoltam meg ...
-Nem akarok megzavarni senkit, de tudjátok, hogy hány óra van ? - az órára pillantok ...
-ÚR ISTEEEEEEN !!! Már ennyi az idő ? Mennem kell ! - kiált fel Castiel ...
-Castiel ... - kiáltok utána mikor kilépne a szobám ajtaján ... - Szeretlek !
-Én is téged ! - visszajött és egy búcsúcsók után felkapta a dzsekijét és el is tűnt ...
-Shu ...
-Igen ?
-Mondd ...
-Ugyan mit ?
-Valamit el akarsz mondani ... - ekkor sóhajt, majd belekezd ...
-Nem a reptéren láttam a fogaidat ...
-Tudtam !!! Észrevettem volna ... De akkor mikor ?
-Amikor hazahoztalak ... Mert elájultál ... Mikor a koncertnek vége lett Castiel is megérkezett ...
-Értem ... De már ott ?? Mindenki látta ? - gyorsan az ajkamhoz kapok ...
-Nem ... Csak itthon bukkantak elő amikor már aludtál ...
-Értem ... Várj ... Te figyeltél míg aludtam ???

FIGYELEM ! A KÖVETKEZŐ SOROKBAN CSÖPÖGŐS, ÉRZELGŐS JELENETEKET OLVASHATNAK, EZÉRT NEM ÁRT BEKÉSZÍTENI EGY CSOMAG ZSEBKENDŐT ! MEGÉRTÉSÜKET KÖSZÖNÖM !

-Igen ... Mert ... Olyan szép vagy ... És hiányoztál ... - ekkor két kezembe fogtam az arcát ...
-Shu ... Megbeszéltük ... Azt mondtad ennyi volt ... Én elfogadtam ...
-De hülye voltam ... És elcsesztem !!! - mikor ezt kimondta egy könnycseppet pillantok meg a szeme sarkában, majd végigcsorog az arcán ...
-Ugyan ... Ne sírj - törlöm le a könnyeit ... Magamhoz szorítom ... Szorosan ölelem ...
-Ugyan ... Buta gyerekek voltunk ... Régen volt már ... - próbálom nyugtatni ...
-De te ezt nem értheted ... Én akkor beléd szerettem ... Azóta minden nap üres volt nélküled ...
-Sajnálom ...
-Ugyan mit ?
-Biztos nem esett jól látni minket Castiellel ...
-Természetesen nem haragudhatok, hogy boldog vagy ... De magamra eléggé haragszom, hogy nem velem ...

THE END ?

13.rész - A nyughatatlan család és a régi barát

Megszorítottam Castiel kezét és csak arra tudtam gondolni, hogy bírnám nélküle ? Szeretem ... Ugyanakkor nem tudom, hihetek e neki ... Ikertestvér ... Találkoznom kell az ikertestvérével ... És Kikával is kéne beszélnem ... Ez az egész olyan zavaros ...

-Valami baj van ? - suttogja halkan Castiel ... Megrázom  a fejem, majd kinyögöm a választ ...

-Nem nincs, csak ...

-Csak ? Akkor valami mégis van ... Kérlek ... Mondd el ... 

-Találkozni szeretnék Jack-kel ... Meg szeretném ismerni ...

-Azt már nem !!! - egy pillanat alatt a tekintete védelmezőből fegyelmezőre váltott ...

-Miért nem ?

-Mert nem akarlak még egyszer elveszíteni ... Ami azt illeti ... Egyszer is túl sok volt ... - mikor ezt kimondta, még jobban szorítani kezdtem a kezét ...

-Nem fogsz soha elveszíteni Castiel ... Hát nem bízol bennem ?

-Bízok benned ... Benne nem bízok ...

-Ugyan már ... Nem óhajtok kettesben lenni vele ... Kizárólag a te társaságodban ...

-Rendben ... De csak mert látom mennyire akarod ... Csak tudnám miért ...

Suli után Castielékhez mentünk, hogy minél hamarabb túlessünk a beszélgetésen Jack-kel ... Mikor megérkeztünk egyből beigazolódott Castiel állítása ...
-Á Castiel ... És ki ez a helyes kis pipi ? - nyalta meg a száját Jack ...
-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, darabokra cibállak - morgott rá Castiel ...
-Húha Castiel ... A kis szöszi óta nem voltál ilyen ideges ... - húzta gonosz mosolyra a száját Jack ...
-Ha nem fogod be azt a nagy szádat ...
-ELÉG LEGYEN !!! -ordítottam rájuk ...- Nem azért jöttem, hogy veszekedjetek ... - mikor ezt kimondtam mindkettejüknek elkerekedett a szeme ...
-Na jó ... Nem olyan mint a szöszi ... - mondta Jack elismerően ... - Jobb - és megint megnyalta a száját ...
-Na jó én ezt nem hallgatom tovább !!! Gyere Yuki menjünk !!! - azzal megfogta a karomat és a szobájáig húzott ... Bementünk a szobájába és bezárta az ajtót ...
-Ne haragudj Yuki de ma ez nem megy ... Ha tudnád ... Ha tudnád mi járt annak a mocsoknak a fejében ...
-Nem igazán érdekel ... De ... A bizonyos "szöszi" érdekelne ... - amikor kiejtem a szöszit a számon Castiel hatalmas mély lélegzetet vesz ... mintha pont erre számított volna ... Leült az ágyára és mesélni kezdett ...
-Tudod ... Két éve ...Volt egy barátnőm Lisa ... Jack csak szöszinek hívta ... Egy nap rajtakaptam őket Jack-kel ...
-Sajnálom Castiel ... - ekkor odabújtam hozzá és szorosan magamhoz húztam ... - Nem akartam feltépni egy sebet ...
-Ne sajnáld ... Nem a te hibád ... Örülök, hogy te itt vagy nekem ... - még szorosabban ölelt ... Hirtelen megcsörrent a telefonom ... Legjobbkor ... Kaito neve villogott a kijelzőn ... Castiel csak bólintott, hogy vegyem fel ...
-Igen ?
-Szia ... Figyelj ... Én ... Sajnálom, csak annyira rossz volt hallani, hogy őt szereted... Elvégre ő ... Ki sem mondom inkább ...
-Kaito ... Sajnálom ... De ő nem tett semmi rosszat ... Nem ő csalt meg engem ... Hanem én őt ...
-De ... Kérlek magyarázd már el ... Én semmit nem értek ... Ráérsz ma ? Átjöhetnél ...
-Ne haragudj, de nem vagyok otthon ... Majd ha hazaértem átmegyek  ...
-Á ... Értem ... Akkor várlak ...
-Rendben ...Szia ...
*leteszi a telefont*
-Elmész ? - kérdez rá Castiel amint leteszem a telefont ...
-Nem ... Nem akarok elmenni ...
-Ő miért akarja, hogy menj ?
-Nem érti ... Ezt az egész helyzetet ... Csak meg szeretné tudni, mi is történt valójában ...
-Mi köze van hozzá ?
-Joga van tudni ...
-Miért is ?
-Mert mindenki megérdemli, hogy tudja miért szakítottak vele ...
-Szóval ti... Komolyan ?
-Mit hittél ?
-Azt hittem csak féltékennyé akartál tenni ...
-Annyira elkeseredett voltam ... És ő ott állt mellettem akkor ... És ez elvakított ... Azt hittem szerelem, de nem volt az ... Rájöttem, hogy még mindig téged szeretlek ... És szerettelek volna akkor is ha azt tetted volna amit hittem ... -ekkor magára rántott az ágyon és megcsókolt ... És megint megcsörrent a telefonom ...
-Hagyd ... Biztos nem fontos ... - suttogja a számba két csók között Castiel ...
-Fel kell vennem ... Egy perc ... Ígérem ...
Ismeretlen szám ...
-Igen ?
-Yuki ... Úr isten de rég hallottam a hangodat !!! Hiányoztál !!!
-Shu ? Te meg .. Hogyan ? Honnan tudod a számom ?
-Tudod Kitti megadta a telefonszámát mikor eljöttem, hogy tudjuk beszélgetni ...  Ő adta meg a számodat ...
-Á ... Értem ... És miért hívtál ?
-Visszaköltözöm ... Gondoltam megünnepelhetnénk páran ...
-Hisz ez csodálatos !!! Mikor érkezel ?
-Holnap reggel . Remélem számíthatok rád, hogy megünnepled ezt velem ...
-Persze !!! Alig várom !!!
-Remek ! A gépem nyolckor érkezik ... Várom a találkozást Yuki !
-Én is ... Szia Shu ...
-Szia !
*leteszi a telefont*
Castiel hátulról átkarolt ...
-Hol is tartottunk ? - suttogja a fülembe ...
-Nem tudom ... Attól tartok emlékeztetned kell rá ...
-Szíves örömest - nevetett, majd megcsókolt ...
Végre nem zavar senki és semmi ... Végre kettesben vagyunk ... De nem sokáig ... Castiel húga rontott be a szobába ...
-Castiel !!! Mit képzelsz te magadról ? Csak úgy elveszed a ...
-Ma senki nem hagy minket kettesben ? - mordul fel Catiel ...
-Én ... Sajnálom ... Nem tudtam ...
-Legközelebb nem hagyom szó nélkül ! És most menj ! -ki is ment a szobából ...
-Ha engem kérdezel ... Szinte biztos vagyok benne, hogy ma már nem lesz nyugtunk ... Nem lehetne ezt áttenni más időpontra ?
-De persze ... Amikor neked jó ...
-Akkor majd hívlak ... Szia ... -adott egy búcsúcsókot -
-Szia ...- akkor később ...
Amikor hazafelé tartottam egy nem kívánatos személybe botlottam ...
-Mizu cica ?
-Hagyj békén Viktor !
-Ugyan, ne rontsd el a kedvemet, csak szórakozni akarok ...
-Játszhatsz ... De nem velem ... Hagyj békén !!!
-Miért vagy ilyen kis harapós ?
-Te váltod ki belőlem ...
-A kis barátod hagyja, hogy csak úgy egyedül mászkálgass ilyen későn ?
-Nincs szükségem kíséretre ... És most ha megbocsátasz ... Szeretnék hazajutni végre ...
-Ne olyan sietősen kishölgy ... Valamit valamiért ...
-Mondjuk te elmész az utamból, cserébe én nem öllek meg ...
-Ugyan mit árthatnál te nekem ?
-Jó ... Nyertél ... Ugye most senki nem lát minket ?
-Nem hát ...
-Remek ... - gonosz vigyorra húztam a szám majd villámgyorsan Viktor mögé rohantam és elkaptam a nyakát ...
-Ez meg mi a f...
-Csendet! Kedves vagyok veled ... Így hát választhatsz ... A gyors halál ami kevésbé fájdalmas ... Vagy a lassú kínzó halál mi nekem tetszik ???
-Mit jelentsen ez ?
-Emlékszel amikor Deborah egy jó darabig nem volt iskolában ugye ? - nem válaszol ... csak bólint ...
-Ha nincs ott Castiel ... Nos ... Debi is arra a sorsra jutott volna amire te fogsz ...
-Te voltál ? - lepődött meg ...
-Ki más utálná annyira ? Simán megöltem volna ... Ha Castiel nem lenne erősebb nálam ő már halott lenne ... De te ... Nincs ki megvédjen ... Mi az utolsó kívánságod ?
-Fordulj meg ! - húzta gonosz vigyorra a száját ... - amikor megfordultam Kaitot pillantottam meg ...
-Csak nem akarsz a barátod szeme láttára megölni ? - kezd el vigyorogni Viktor ...
-Ó dehogynem ... Kaito ! - ordítottam neki és azonnal itt termett ... Segítenél ?
-Féltem meg sem kérsz rá Yuki - mosolyodott el ... Belement a játékomba ... Megijesztjük egy kicsit ...
-Ha elveszti az önuralmát ... Fogd le ... - úgy mondtam, mintha Viktorra gondoltam volna ... Pedig magamra értettem ...
-Természetesen ... - helyesel Kaito ... - ekkor belemélyesztem a fogaim Viktor nyakába ... Ez más ... Ez most más mint Deboráé ... Kihúzom a fogam a nyakából és kiköpöm a vérét ...
-Aljas drogos !!! Nem érdemled meg, hogy végezzek veled !!! Végzel te magaddal is ... És az fájdalmasabb lesz ...
Otthagytuk a "sebesült" Viktort és elmentünk mielőtt valaki meglát ...
-Mi volt ez a jelenet ?
-A szokásos Viktor ...
-Á értem ... Holnap ráérsz ?
-Bocsi de holnap jön meg Shu és szeretnék vele tölteni egy napot ...
-Shu ? Az ki ?
-Egy barátom általánosból ... Még ötödikben elköltöztek és most végre visszajön ...
-Értem ... Holnapután ?
-Vasárnap ?
-Persze ... - mire ezt kimondta már a kapunk előtt álltunk ...
-Rendben ... Akkor vasárnap - mosolygok Kaitora majd bemegyek a házba ...
Amikor bementem a házba kaptam egy alapos letolást Lenától ... De akkor is jókedvűen baktattam be a szobámba ...  Gyorsan elaludtam, mert csak a holnapi napot vártam és háromnegyed nyolckor már a reptéren vártam Shu-t ... Pontban nyolckor befutott a gép én pedig rögtön odasiettem és Shu nyakába ugrottam, aki felkapott és megpörgetett akárcsak a filmekben ...
-Annyira hiányoztál !!! Olyan régen láttalak !!!
-Nem hiszek a szememnek Yuki !!! Szebb vagy mint valaha !!!
-Köszi - mosolyodtam el szégyenlősen ... - És ... Hol fogsz lakni ? - próbálom terelni a témát mielőtt még rákvörös lenne az arcom ...
-Nem tudom ... Csak az érdekelt, hogy visszajöjjek ...
-Nem baj ... Akkor egy darabig lakhatsz nálunk  - mosolygok rá ...
-De eléggé szűkösen lennénk nem ?
-Nem !!! Elég nagy a ház ... És bemutatlak a szüleimnek ...
-Hahó ... A szüleid már ismernek ...
-Nem ... Az igaziak nem ...
-Igaziak ???  - úton hazafelé elmeséltem neki az egész történetet ...
-Értem ...  És szerinted a szüleid megengednék, hogy pár napig nálatok lakjak ?
-Ez csak természetes ... Ők mindenkinek segítenek ... Nem is az ő reakciójuktól félek ...
-Lena ?
-Nem ... Ő is örülne ...
-Akkor ki ? Mondd el kérlek ...
-Castiel ...
-Ki az a Castiel ? - nem válaszoltam ... eszembe jutott a múlt ... mielőtt Shu elment volna ...
-A pasid igaz ? - csak bólintottam egyet ... - Értem ... Elmondod neki ?
-Nem akarom ... Félek, hogy reagálna ...
-Akkor egy ideig ne mondjuk el neki ...
-Szerintem is így lenne a legjobb...
Bementünk a lakásba és körbevezettem Shu-t és közben bemutattam a szüleimnek és Lenának ... Lepakoltuk a cuccait és már ott sem voltunk ... Megmutattam neki a sulit és még néhány jó helyet a környéken ...

THE END ?

12.rész - Kiderül az igazság ...

Miku szemszög :

Kaito aztán tudja, hogyan kell engem lenyugtatni ... Egyből visszatért a higgadt énem és visszacsókoltam ... Castel csak  nagy szemekkel nézett rám ... Majd lesütötte a szemét, mintha fájna neki amit lát ... De ez nem érdekel ... Elvégre ő volt aki a legjobb barátnőmmel nyalakodott a szemem láttára ... Jó ... Nem szándékosan úgy csinálta, hogy lássam, de akkor s rosszul esett ... De most ... Nem szabad bánkódnom miatta ... Nekem itt van Kaito, akit szeretek ...  De Castielt sem felejtettem még el ... Castielt is szeretem ... Mit tegyek ? Meg kéne beszélnem a dolgokat Castiellel ... Addig is nem tehetek semmi meggondolatlant ... 
-Hé ... Jól vagy ? - tolt el magától Kaito ...
-Igen... Csak elgondolkodtam valamin ...
-Értem ...  Gyere menjünk mert még lekéssük az órát ... - ekkor megfogta a kezem és húzott maga után ... Én visszapillantottam és olyat láttam amit soha nem hittem volna, hogy látni fogok valaha is ... Castiel ... Sírt ... Láttam ahogy a folyosó közepén térdre rogy és sír ... Ez nem lehet ... Castiel sírt ... És még csak eltakarni sem próbálta ...

Castiel szemszög :

Miért ? Miért pont én ? És ... Még élvezte is ahogy kínoz ... Hát tényleg nem szeret ? Tényleg őt szereti ? Bárhogy is legyen ... Vissza fogom szerezni őt ! 

-Castiel ... Te sírsz ? - jött oda meglepetten Lena ...

-Mit érdekel az téged ?!? - ordítottam rá a könnyeimmel küszködve ...

-Castiel ... Kérlek ... Mondd el mi a baj ... Talán tudok segíteni ...

-Nem tudsz !!! 

-Csak nem Yukiról van szó ? - kérdezte halkan ... 

-De ...

-Ő azt mondta, hogy látott téged Kikával ...

-Az nem én voltam ... 

-Ezt meg hogy érted ? - nézett rám és oldalra döntötte a fejét ...

-Nem csak ti vagytok ikrek ... Nekem is van egy ikertestvérem ... Jack ...

-Értem ... Szóval ennyire sokat jelent neked ? - nézett le rám nagy szemekkel ...

-El sem tudod képzelni mennyire ... - mikor ezt kimondtam patakokban kezdtek folyni a könnyeim ... Sírtam és sírtam ... Nem érdekelt ki látja ... Bár már úgy is mindegy ... Az óra már elkezdődött ... Mikor már volt elég erőm lábra állni felálltam és csak bámultam Lenára ... Annyi érzés kavargott bennem ... Szeretet ... Bánat ... Szégyenérzet ... De ahogy Lenára néztem, mintha Yukit láttam volna ... És hirtelen megcsókoltam ...

-Castiel !!! Mi a fenét művelsz ? - lökött el magától Lena ...

-Sajnálom ... Csak ... Hiányzik Yuki ... És ... Te még olyan vagy mint ő ...És ... Elment az eszem ... Ne haragudj ... - majd megint sírni kezdtem ... Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie ?

-Tudom mit érzel ... Visszahozzuk Yukit ... Segítek neked ...

-Köszönöm ... 

Nemsokára ki is csöngettek az első óráról és sikerült összeszednem magam (Többé-kevésbé) ...

Miku szemszög :

Beszélnem kell Castiellel ... De Kaito ... Á ... KIt áltatok? Még mindig szeretem Castielt ... Nem érdekelt semmi ... Én is sírni kezdtem, és kirohantam az udvarra  ... 

Észre sem vettem, hogy valami csoda folytán a hajam színe is visszaváltozott ... 

Én ... Még mindig szeretem Castielt ...  Beszélnem kell vele ...  Meg kell nyugodnom és megbeszélnem vele a dolgot ... De ahogy csukott szemmel sírtam éreztem, hogy valaki magához húz és szorosan átölel ... Nem érdekelt, ki az én átkaroltam és sírtam tovább ... Amikor kezdtem megnyugodni könnyes szemmel pillantottam fel és láttam, hogy Castiel állt előttem ... Egy darabig csak bámultuk egymást majd a dzsekijénél fogva magamhoz rántottam és szorosan megöleltem ... Mikor már teljesen eszemnél voltam eltoltam magamtól ...

-Castiel ... Beszélnünk kell ...

-Igen ... Nekem is mondanom kell egyet s mást ...

-Akkor hallgatlak ...

-Van egy ikertestvérem Jack ... Nem akartam elmondani mert akkor meg akartad volna ismerni ő meg tutira rád mászott volna ... Úgy ahogyan Kikára is ...

-Úr isten !!! Komolyan ilyen bunkó voltam ? Ne haragudj rám ... - ekkor már megint a dzsekijénél fogva szorítottam magamhoz és sírtam ...

-Nem tudhattad ... - nyugtatott Castiel ...

-De akkor is megbeszélhettük volna ... Csak olyan makacs voltam és ... 

-Fejezd be ! Én nem mondtam el mindent ...

-Te nem tettél semmi rosszat ... - nyugtattam most én Castielt ...
-De ... Csináltam ... Sokkal rosszabbat, mint gondolnád ...

-Ezt ... Ezt meg hogy ... Hogy érted ? - dadogtam ...
-Én ... Nem is tudom, hogy mondjam el ... Csak ígérd meg, hogy nem hagysz itt és végighallgatsz ...
-Megígérem ...
-Megcsókoltam Lenát ...
-Hogy mi ??? - kérdeztem kétségbeesetten ...

-Gondolom ezek után hallani sem akarsz rólam, de azért hallgass meg kérlek ...
-Hallgatlak ... - mondtam, de a düh érezhető volt a hangomon ...
-Tudod, amikor te és Kaito ... - itt hatalmasat nyel ... - csókolóztatok ... Én teljesen összetörtem ... És a sírtam ... Mikor elkezdődött az óra Lena odajött hozzám, és megvigasztalt ... És hát ... Annyira hasonlít rád ... És ... Mintha csak te álltál volna előttem ... Szörnyen sajnálom ... És megértem, ha ezek után hallani sem akarsz rólam ...

-H-Hogy tehetted ? - dadogtam sírva ... A földre rogytam és csak sírtam ... Éreztem, ahogy Castiel átkarol ... Hirtelen zuhogni kezdett az eső, mintha csak az érzéseimet akarná tükrözni ... Csak sírtam és sírtam a zuhogó esőben Castiel karjai közt ... Nem telt el két perc sem és éreztem, ahogy Castiel felkap és bevisz a terembe ...
-Ugye nem hitted , hogy hagynálak megázni ?
-Castiel ... Én ... Nem tudom, mit higgyek ...
-Megértem ... Csak mondd, hogy nem akarsz látni és elmegyek ... - a szemében látom a bánatot ...
-Ne menj el !!! - kiáltottam utána, mikor már menni készült ...
-Miért ?
-Szükségem van rád ... Bárhogy is próbálom tagadni ... - amint ezt kimondtam Castiel hirtelen mellettem termett... Belenéztem a szép szürke szemébe és egy fura késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, de visszafogtam magam ... De szokás szerint tudja mi jár a fejemben, és megelőzött ... Annyira hiányzott ... Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam ... Soha nem akarom elengedni ... Nemsokára Kaitot pillantottam meg az ajtónál állva ... Egy ideig ideges voltam, de rájöttem ... Fel ismert egyáltalán ? Biztosan azt hiszi, hogy Lena vagyok ... Elvégre a nap elején még kék hajjal jöttem a suliba ... Kaito pislogott párat, majd közelebb jött hozzánk ... Ekkor eltoltam magamtól Castielt ...
-Lena ... Te és Castiel ... Együtt vagytok ?- Nem is válaszolhattam mivel megjelent Lena ...
-Már megbocsáss ... Itt vagyok ... - szólt az ajtóból Lena ...
-Szóval ő ... Y-Yu-Yuki ?!? - lepődött meg Kaito ...
-Ne haragudj Kaito ... - sütöttem le a szememet ...
-Én nem haragszom, de egyet árulj el nekem ... És kérlek, őszintén válaszolj ...
-Mondd ...
-Még mindig őt szereted igaz ? - mondta, és láttam a félelmet a szemében ...
-Én ... Még mindig Castielt szeretem ... - mondtam bűnbánóan, mintha valami rosszat tettem volna ...
-Értem ... - ebben az egy szóban több fájdalom volt, mint azt hittem volna ... - De ha egyszer érzel majd irántam valamit ... Ugye megkeresel majd ...
-Igen ... Feltétlenül ...
-Akkor hát ... Nem állok az utatokba ... - és ahogy ezt kimondta sarkon fordult és elment ... Ezután Lena jött oda ...
-Yuki ... Ez meg hogy ? És mikor ? - mutatott a hajamra ...
-Nem tudom ... Kirohantam az udvarra ... Sírni kezdtem, majd egyszer ...
-Akkor történt, amikor megérkeztem ... Vagyis ... Mikor megöleltem ... - mondta Castiel ...
-Értem már ... A vámpírakarat ... Ismét ... Csak ennyit akartam tudni ... Ekkor Lena is elvonult ...
-Hol is tartottunk ? - mosolyog rám Castiel a lehető legcukibb mosolyával ...
-Nem is tudom ... Talán itt ? - mondom kacéran majd ismét megcsókolom ... Ott állunk a terem közepén és nem érdekel ki jön be és ki lát meg minket ... Amíg ...
-Elnézést, de attól, hogy ez franciaóra még nem a francia csókot kellene gyakorolniuk ... - hú ... ez nagyon kínos ... Mégis mikor jött be a tanár ?
-Tanár úr ... - szólal fel Castiel - Ne aggódjon, nem vonjuk el a diákok figyelmét magáról... Mert amúgy sem figyeltek magára ... -  csak Castielt figyelte ...
-Rendben ... Akkor másképp fogalmazok ... Üljenek le ! Kezdődik az óra ... - ekkor Casteil elkapta a kezem és maga után húzott a leghátsó padba ... Úgy tűnik a tanár úr tudja, hogy Castiellel nem érdemes vitába szállni ... Ahogy végignéztem a leghátsó padsoron észrevettem, hogy nagyon kilógok a sorból ...
Ott volt Deborah, Viktor, Kim, és minden menő arc ... Csak én lógok ki a sorból ... Nem tetszik ez nekem ... Csak akkor hagyott alább a szorongásom, amikor Castiel megfogta a kezem és rámmosolygott ... Hogyan csinálod ezt Castiel ? Hogy csinálod, hogy bármikor, amikor csak rám nézel elolvadok ?

THE END ?