12.rész - Kiderül az igazság ...

Miku szemszög :

Kaito aztán tudja, hogyan kell engem lenyugtatni ... Egyből visszatért a higgadt énem és visszacsókoltam ... Castel csak  nagy szemekkel nézett rám ... Majd lesütötte a szemét, mintha fájna neki amit lát ... De ez nem érdekel ... Elvégre ő volt aki a legjobb barátnőmmel nyalakodott a szemem láttára ... Jó ... Nem szándékosan úgy csinálta, hogy lássam, de akkor s rosszul esett ... De most ... Nem szabad bánkódnom miatta ... Nekem itt van Kaito, akit szeretek ...  De Castielt sem felejtettem még el ... Castielt is szeretem ... Mit tegyek ? Meg kéne beszélnem a dolgokat Castiellel ... Addig is nem tehetek semmi meggondolatlant ... 
-Hé ... Jól vagy ? - tolt el magától Kaito ...
-Igen... Csak elgondolkodtam valamin ...
-Értem ...  Gyere menjünk mert még lekéssük az órát ... - ekkor megfogta a kezem és húzott maga után ... Én visszapillantottam és olyat láttam amit soha nem hittem volna, hogy látni fogok valaha is ... Castiel ... Sírt ... Láttam ahogy a folyosó közepén térdre rogy és sír ... Ez nem lehet ... Castiel sírt ... És még csak eltakarni sem próbálta ...

Castiel szemszög :

Miért ? Miért pont én ? És ... Még élvezte is ahogy kínoz ... Hát tényleg nem szeret ? Tényleg őt szereti ? Bárhogy is legyen ... Vissza fogom szerezni őt ! 

-Castiel ... Te sírsz ? - jött oda meglepetten Lena ...

-Mit érdekel az téged ?!? - ordítottam rá a könnyeimmel küszködve ...

-Castiel ... Kérlek ... Mondd el mi a baj ... Talán tudok segíteni ...

-Nem tudsz !!! 

-Csak nem Yukiról van szó ? - kérdezte halkan ... 

-De ...

-Ő azt mondta, hogy látott téged Kikával ...

-Az nem én voltam ... 

-Ezt meg hogy érted ? - nézett rám és oldalra döntötte a fejét ...

-Nem csak ti vagytok ikrek ... Nekem is van egy ikertestvérem ... Jack ...

-Értem ... Szóval ennyire sokat jelent neked ? - nézett le rám nagy szemekkel ...

-El sem tudod képzelni mennyire ... - mikor ezt kimondtam patakokban kezdtek folyni a könnyeim ... Sírtam és sírtam ... Nem érdekelt ki látja ... Bár már úgy is mindegy ... Az óra már elkezdődött ... Mikor már volt elég erőm lábra állni felálltam és csak bámultam Lenára ... Annyi érzés kavargott bennem ... Szeretet ... Bánat ... Szégyenérzet ... De ahogy Lenára néztem, mintha Yukit láttam volna ... És hirtelen megcsókoltam ...

-Castiel !!! Mi a fenét művelsz ? - lökött el magától Lena ...

-Sajnálom ... Csak ... Hiányzik Yuki ... És ... Te még olyan vagy mint ő ...És ... Elment az eszem ... Ne haragudj ... - majd megint sírni kezdtem ... Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie ?

-Tudom mit érzel ... Visszahozzuk Yukit ... Segítek neked ...

-Köszönöm ... 

Nemsokára ki is csöngettek az első óráról és sikerült összeszednem magam (Többé-kevésbé) ...

Miku szemszög :

Beszélnem kell Castiellel ... De Kaito ... Á ... KIt áltatok? Még mindig szeretem Castielt ... Nem érdekelt semmi ... Én is sírni kezdtem, és kirohantam az udvarra  ... 

Észre sem vettem, hogy valami csoda folytán a hajam színe is visszaváltozott ... 

Én ... Még mindig szeretem Castielt ...  Beszélnem kell vele ...  Meg kell nyugodnom és megbeszélnem vele a dolgot ... De ahogy csukott szemmel sírtam éreztem, hogy valaki magához húz és szorosan átölel ... Nem érdekelt, ki az én átkaroltam és sírtam tovább ... Amikor kezdtem megnyugodni könnyes szemmel pillantottam fel és láttam, hogy Castiel állt előttem ... Egy darabig csak bámultuk egymást majd a dzsekijénél fogva magamhoz rántottam és szorosan megöleltem ... Mikor már teljesen eszemnél voltam eltoltam magamtól ...

-Castiel ... Beszélnünk kell ...

-Igen ... Nekem is mondanom kell egyet s mást ...

-Akkor hallgatlak ...

-Van egy ikertestvérem Jack ... Nem akartam elmondani mert akkor meg akartad volna ismerni ő meg tutira rád mászott volna ... Úgy ahogyan Kikára is ...

-Úr isten !!! Komolyan ilyen bunkó voltam ? Ne haragudj rám ... - ekkor már megint a dzsekijénél fogva szorítottam magamhoz és sírtam ...

-Nem tudhattad ... - nyugtatott Castiel ...

-De akkor is megbeszélhettük volna ... Csak olyan makacs voltam és ... 

-Fejezd be ! Én nem mondtam el mindent ...

-Te nem tettél semmi rosszat ... - nyugtattam most én Castielt ...
-De ... Csináltam ... Sokkal rosszabbat, mint gondolnád ...

-Ezt ... Ezt meg hogy ... Hogy érted ? - dadogtam ...
-Én ... Nem is tudom, hogy mondjam el ... Csak ígérd meg, hogy nem hagysz itt és végighallgatsz ...
-Megígérem ...
-Megcsókoltam Lenát ...
-Hogy mi ??? - kérdeztem kétségbeesetten ...

-Gondolom ezek után hallani sem akarsz rólam, de azért hallgass meg kérlek ...
-Hallgatlak ... - mondtam, de a düh érezhető volt a hangomon ...
-Tudod, amikor te és Kaito ... - itt hatalmasat nyel ... - csókolóztatok ... Én teljesen összetörtem ... És a sírtam ... Mikor elkezdődött az óra Lena odajött hozzám, és megvigasztalt ... És hát ... Annyira hasonlít rád ... És ... Mintha csak te álltál volna előttem ... Szörnyen sajnálom ... És megértem, ha ezek után hallani sem akarsz rólam ...

-H-Hogy tehetted ? - dadogtam sírva ... A földre rogytam és csak sírtam ... Éreztem, ahogy Castiel átkarol ... Hirtelen zuhogni kezdett az eső, mintha csak az érzéseimet akarná tükrözni ... Csak sírtam és sírtam a zuhogó esőben Castiel karjai közt ... Nem telt el két perc sem és éreztem, ahogy Castiel felkap és bevisz a terembe ...
-Ugye nem hitted , hogy hagynálak megázni ?
-Castiel ... Én ... Nem tudom, mit higgyek ...
-Megértem ... Csak mondd, hogy nem akarsz látni és elmegyek ... - a szemében látom a bánatot ...
-Ne menj el !!! - kiáltottam utána, mikor már menni készült ...
-Miért ?
-Szükségem van rád ... Bárhogy is próbálom tagadni ... - amint ezt kimondtam Castiel hirtelen mellettem termett... Belenéztem a szép szürke szemébe és egy fura késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, de visszafogtam magam ... De szokás szerint tudja mi jár a fejemben, és megelőzött ... Annyira hiányzott ... Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam ... Soha nem akarom elengedni ... Nemsokára Kaitot pillantottam meg az ajtónál állva ... Egy ideig ideges voltam, de rájöttem ... Fel ismert egyáltalán ? Biztosan azt hiszi, hogy Lena vagyok ... Elvégre a nap elején még kék hajjal jöttem a suliba ... Kaito pislogott párat, majd közelebb jött hozzánk ... Ekkor eltoltam magamtól Castielt ...
-Lena ... Te és Castiel ... Együtt vagytok ?- Nem is válaszolhattam mivel megjelent Lena ...
-Már megbocsáss ... Itt vagyok ... - szólt az ajtóból Lena ...
-Szóval ő ... Y-Yu-Yuki ?!? - lepődött meg Kaito ...
-Ne haragudj Kaito ... - sütöttem le a szememet ...
-Én nem haragszom, de egyet árulj el nekem ... És kérlek, őszintén válaszolj ...
-Mondd ...
-Még mindig őt szereted igaz ? - mondta, és láttam a félelmet a szemében ...
-Én ... Még mindig Castielt szeretem ... - mondtam bűnbánóan, mintha valami rosszat tettem volna ...
-Értem ... - ebben az egy szóban több fájdalom volt, mint azt hittem volna ... - De ha egyszer érzel majd irántam valamit ... Ugye megkeresel majd ...
-Igen ... Feltétlenül ...
-Akkor hát ... Nem állok az utatokba ... - és ahogy ezt kimondta sarkon fordult és elment ... Ezután Lena jött oda ...
-Yuki ... Ez meg hogy ? És mikor ? - mutatott a hajamra ...
-Nem tudom ... Kirohantam az udvarra ... Sírni kezdtem, majd egyszer ...
-Akkor történt, amikor megérkeztem ... Vagyis ... Mikor megöleltem ... - mondta Castiel ...
-Értem már ... A vámpírakarat ... Ismét ... Csak ennyit akartam tudni ... Ekkor Lena is elvonult ...
-Hol is tartottunk ? - mosolyog rám Castiel a lehető legcukibb mosolyával ...
-Nem is tudom ... Talán itt ? - mondom kacéran majd ismét megcsókolom ... Ott állunk a terem közepén és nem érdekel ki jön be és ki lát meg minket ... Amíg ...
-Elnézést, de attól, hogy ez franciaóra még nem a francia csókot kellene gyakorolniuk ... - hú ... ez nagyon kínos ... Mégis mikor jött be a tanár ?
-Tanár úr ... - szólal fel Castiel - Ne aggódjon, nem vonjuk el a diákok figyelmét magáról... Mert amúgy sem figyeltek magára ... -  csak Castielt figyelte ...
-Rendben ... Akkor másképp fogalmazok ... Üljenek le ! Kezdődik az óra ... - ekkor Casteil elkapta a kezem és maga után húzott a leghátsó padba ... Úgy tűnik a tanár úr tudja, hogy Castiellel nem érdemes vitába szállni ... Ahogy végignéztem a leghátsó padsoron észrevettem, hogy nagyon kilógok a sorból ...
Ott volt Deborah, Viktor, Kim, és minden menő arc ... Csak én lógok ki a sorból ... Nem tetszik ez nekem ... Csak akkor hagyott alább a szorongásom, amikor Castiel megfogta a kezem és rámmosolygott ... Hogyan csinálod ezt Castiel ? Hogy csinálod, hogy bármikor, amikor csak rám nézel elolvadok ?

THE END ?