-Valami baj van ? - suttogja halkan Castiel ... Megrázom a fejem, majd kinyögöm a választ ...
-Nem nincs, csak ...
-Csak ? Akkor valami mégis van ... Kérlek ... Mondd el ...
-Találkozni szeretnék Jack-kel ... Meg szeretném ismerni ...
-Azt már nem !!! - egy pillanat alatt a tekintete védelmezőből fegyelmezőre váltott ...
-Miért nem ?
-Mert nem akarlak még egyszer elveszíteni ... Ami azt illeti ... Egyszer is túl sok volt ... - mikor ezt kimondta, még jobban szorítani kezdtem a kezét ...
-Nem fogsz soha elveszíteni Castiel ... Hát nem bízol bennem ?
-Bízok benned ... Benne nem bízok ...
-Ugyan már ... Nem óhajtok kettesben lenni vele ... Kizárólag a te társaságodban ...
-Rendben ... De csak mert látom mennyire akarod ... Csak tudnám miért ...
Suli után Castielékhez mentünk, hogy minél hamarabb túlessünk a beszélgetésen Jack-kel ... Mikor megérkeztünk egyből beigazolódott Castiel állítása ...
-Á Castiel ... És ki ez a helyes kis pipi ? - nyalta meg a száját Jack ...
-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, darabokra cibállak - morgott rá Castiel ...
-Húha Castiel ... A kis szöszi óta nem voltál ilyen ideges ... - húzta gonosz mosolyra a száját Jack ...
-Ha nem fogod be azt a nagy szádat ...
-ELÉG LEGYEN !!! -ordítottam rájuk ...- Nem azért jöttem, hogy veszekedjetek ... - mikor ezt kimondtam mindkettejüknek elkerekedett a szeme ...
-Na jó ... Nem olyan mint a szöszi ... - mondta Jack elismerően ... - Jobb - és megint megnyalta a száját ...
-Na jó én ezt nem hallgatom tovább !!! Gyere Yuki menjünk !!! - azzal megfogta a karomat és a szobájáig húzott ... Bementünk a szobájába és bezárta az ajtót ...
-Ne haragudj Yuki de ma ez nem megy ... Ha tudnád ... Ha tudnád mi járt annak a mocsoknak a fejében ...
-Nem igazán érdekel ... De ... A bizonyos "szöszi" érdekelne ... - amikor kiejtem a szöszit a számon Castiel hatalmas mély lélegzetet vesz ... mintha pont erre számított volna ... Leült az ágyára és mesélni kezdett ...
-Tudod ... Két éve ...Volt egy barátnőm Lisa ... Jack csak szöszinek hívta ... Egy nap rajtakaptam őket Jack-kel ...
-Sajnálom Castiel ... - ekkor odabújtam hozzá és szorosan magamhoz húztam ... - Nem akartam feltépni egy sebet ...
-Ne sajnáld ... Nem a te hibád ... Örülök, hogy te itt vagy nekem ... - még szorosabban ölelt ... Hirtelen megcsörrent a telefonom ... Legjobbkor ... Kaito neve villogott a kijelzőn ... Castiel csak bólintott, hogy vegyem fel ...
-Igen ?
-Szia ... Figyelj ... Én ... Sajnálom, csak annyira rossz volt hallani, hogy őt szereted... Elvégre ő ... Ki sem mondom inkább ...
-Kaito ... Sajnálom ... De ő nem tett semmi rosszat ... Nem ő csalt meg engem ... Hanem én őt ...
-De ... Kérlek magyarázd már el ... Én semmit nem értek ... Ráérsz ma ? Átjöhetnél ...
-Ne haragudj, de nem vagyok otthon ... Majd ha hazaértem átmegyek ...
-Á ... Értem ... Akkor várlak ...
-Rendben ...Szia ...
*leteszi a telefont*
-Elmész ? - kérdez rá Castiel amint leteszem a telefont ...
-Nem ... Nem akarok elmenni ...
-Ő miért akarja, hogy menj ?
-Nem érti ... Ezt az egész helyzetet ... Csak meg szeretné tudni, mi is történt valójában ...
-Mi köze van hozzá ?
-Joga van tudni ...
-Miért is ?
-Mert mindenki megérdemli, hogy tudja miért szakítottak vele ...
-Szóval ti... Komolyan ?
-Mit hittél ?
-Azt hittem csak féltékennyé akartál tenni ...
-Annyira elkeseredett voltam ... És ő ott állt mellettem akkor ... És ez elvakított ... Azt hittem szerelem, de nem volt az ... Rájöttem, hogy még mindig téged szeretlek ... És szerettelek volna akkor is ha azt tetted volna amit hittem ... -ekkor magára rántott az ágyon és megcsókolt ... És megint megcsörrent a telefonom ...
-Hagyd ... Biztos nem fontos ... - suttogja a számba két csók között Castiel ...
-Fel kell vennem ... Egy perc ... Ígérem ...
Ismeretlen szám ...
-Igen ?
-Yuki ... Úr isten de rég hallottam a hangodat !!! Hiányoztál !!!
-Shu ? Te meg .. Hogyan ? Honnan tudod a számom ?
-Tudod Kitti megadta a telefonszámát mikor eljöttem, hogy tudjuk beszélgetni ... Ő adta meg a számodat ...
-Á ... Értem ... És miért hívtál ?
-Visszaköltözöm ... Gondoltam megünnepelhetnénk páran ...
-Hisz ez csodálatos !!! Mikor érkezel ?
-Holnap reggel . Remélem számíthatok rád, hogy megünnepled ezt velem ...
-Persze !!! Alig várom !!!
-Remek ! A gépem nyolckor érkezik ... Várom a találkozást Yuki !
-Én is ... Szia Shu ...
-Szia !
*leteszi a telefont*
Castiel hátulról átkarolt ...
-Hol is tartottunk ? - suttogja a fülembe ...
-Nem tudom ... Attól tartok emlékeztetned kell rá ...
-Szíves örömest - nevetett, majd megcsókolt ...
Végre nem zavar senki és semmi ... Végre kettesben vagyunk ... De nem sokáig ... Castiel húga rontott be a szobába ...
-Castiel !!! Mit képzelsz te magadról ? Csak úgy elveszed a ...
-Ma senki nem hagy minket kettesben ? - mordul fel Catiel ...
-Én ... Sajnálom ... Nem tudtam ...
-Legközelebb nem hagyom szó nélkül ! És most menj ! -ki is ment a szobából ...
-Ha engem kérdezel ... Szinte biztos vagyok benne, hogy ma már nem lesz nyugtunk ... Nem lehetne ezt áttenni más időpontra ?
-De persze ... Amikor neked jó ...
-Akkor majd hívlak ... Szia ... -adott egy búcsúcsókot -
-Szia ...- akkor később ...
Amikor hazafelé tartottam egy nem kívánatos személybe botlottam ...
-Mizu cica ?
-Hagyj békén Viktor !
-Ugyan, ne rontsd el a kedvemet, csak szórakozni akarok ...
-Játszhatsz ... De nem velem ... Hagyj békén !!!
-Miért vagy ilyen kis harapós ?
-Te váltod ki belőlem ...
-A kis barátod hagyja, hogy csak úgy egyedül mászkálgass ilyen későn ?
-Nincs szükségem kíséretre ... És most ha megbocsátasz ... Szeretnék hazajutni végre ...
-Ne olyan sietősen kishölgy ... Valamit valamiért ...
-Mondjuk te elmész az utamból, cserébe én nem öllek meg ...
-Ugyan mit árthatnál te nekem ?
-Jó ... Nyertél ... Ugye most senki nem lát minket ?
-Nem hát ...
-Remek ... - gonosz vigyorra húztam a szám majd villámgyorsan Viktor mögé rohantam és elkaptam a nyakát ...
-Ez meg mi a f...
-Csendet! Kedves vagyok veled ... Így hát választhatsz ... A gyors halál ami kevésbé fájdalmas ... Vagy a lassú kínzó halál mi nekem tetszik ???
-Mit jelentsen ez ?
-Emlékszel amikor Deborah egy jó darabig nem volt iskolában ugye ? - nem válaszol ... csak bólint ...
-Ha nincs ott Castiel ... Nos ... Debi is arra a sorsra jutott volna amire te fogsz ...
-Te voltál ? - lepődött meg ...
-Ki más utálná annyira ? Simán megöltem volna ... Ha Castiel nem lenne erősebb nálam ő már halott lenne ... De te ... Nincs ki megvédjen ... Mi az utolsó kívánságod ?
-Fordulj meg ! - húzta gonosz vigyorra a száját ... - amikor megfordultam Kaitot pillantottam meg ...
-Csak nem akarsz a barátod szeme láttára megölni ? - kezd el vigyorogni Viktor ...
-Ó dehogynem ... Kaito ! - ordítottam neki és azonnal itt termett ... Segítenél ?
-Féltem meg sem kérsz rá Yuki - mosolyodott el ... Belement a játékomba ... Megijesztjük egy kicsit ...
-Ha elveszti az önuralmát ... Fogd le ... - úgy mondtam, mintha Viktorra gondoltam volna ... Pedig magamra értettem ...
-Természetesen ... - helyesel Kaito ... - ekkor belemélyesztem a fogaim Viktor nyakába ... Ez más ... Ez most más mint Deboráé ... Kihúzom a fogam a nyakából és kiköpöm a vérét ...
-Aljas drogos !!! Nem érdemled meg, hogy végezzek veled !!! Végzel te magaddal is ... És az fájdalmasabb lesz ...
Otthagytuk a "sebesült" Viktort és elmentünk mielőtt valaki meglát ...
-Mi volt ez a jelenet ?
-A szokásos Viktor ...
-Á értem ... Holnap ráérsz ?
-Bocsi de holnap jön meg Shu és szeretnék vele tölteni egy napot ...
-Shu ? Az ki ?
-Egy barátom általánosból ... Még ötödikben elköltöztek és most végre visszajön ...
-Értem ... Holnapután ?
-Vasárnap ?
-Persze ... - mire ezt kimondta már a kapunk előtt álltunk ...
-Rendben ... Akkor vasárnap - mosolygok Kaitora majd bemegyek a házba ...
Amikor bementem a házba kaptam egy alapos letolást Lenától ... De akkor is jókedvűen baktattam be a szobámba ... Gyorsan elaludtam, mert csak a holnapi napot vártam és háromnegyed nyolckor már a reptéren vártam Shu-t ... Pontban nyolckor befutott a gép én pedig rögtön odasiettem és Shu nyakába ugrottam, aki felkapott és megpörgetett akárcsak a filmekben ...
-Annyira hiányoztál !!! Olyan régen láttalak !!!
-Nem hiszek a szememnek Yuki !!! Szebb vagy mint valaha !!!
-Köszi - mosolyodtam el szégyenlősen ... - És ... Hol fogsz lakni ? - próbálom terelni a témát mielőtt még rákvörös lenne az arcom ...
-Nem tudom ... Csak az érdekelt, hogy visszajöjjek ...
-Nem baj ... Akkor egy darabig lakhatsz nálunk - mosolygok rá ...
-De eléggé szűkösen lennénk nem ?
-Nem !!! Elég nagy a ház ... És bemutatlak a szüleimnek ...
-Hahó ... A szüleid már ismernek ...
-Nem ... Az igaziak nem ...
-Igaziak ??? - úton hazafelé elmeséltem neki az egész történetet ...
-Értem ... És szerinted a szüleid megengednék, hogy pár napig nálatok lakjak ?
-Ez csak természetes ... Ők mindenkinek segítenek ... Nem is az ő reakciójuktól félek ...
-Lena ?
-Nem ... Ő is örülne ...
-Akkor ki ? Mondd el kérlek ...
-Castiel ...
-Ki az a Castiel ? - nem válaszoltam ... eszembe jutott a múlt ... mielőtt Shu elment volna ...
-A pasid igaz ? - csak bólintottam egyet ... - Értem ... Elmondod neki ?
-Nem akarom ... Félek, hogy reagálna ...
-Akkor egy ideig ne mondjuk el neki ...
-Szerintem is így lenne a legjobb...
Bementünk a lakásba és körbevezettem Shu-t és közben bemutattam a szüleimnek és Lenának ... Lepakoltuk a cuccait és már ott sem voltunk ... Megmutattam neki a sulit és még néhány jó helyet a környéken ...
-Á Castiel ... És ki ez a helyes kis pipi ? - nyalta meg a száját Jack ...
-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, darabokra cibállak - morgott rá Castiel ...
-Húha Castiel ... A kis szöszi óta nem voltál ilyen ideges ... - húzta gonosz mosolyra a száját Jack ...
-Ha nem fogod be azt a nagy szádat ...
-ELÉG LEGYEN !!! -ordítottam rájuk ...- Nem azért jöttem, hogy veszekedjetek ... - mikor ezt kimondtam mindkettejüknek elkerekedett a szeme ...
-Na jó ... Nem olyan mint a szöszi ... - mondta Jack elismerően ... - Jobb - és megint megnyalta a száját ...
-Na jó én ezt nem hallgatom tovább !!! Gyere Yuki menjünk !!! - azzal megfogta a karomat és a szobájáig húzott ... Bementünk a szobájába és bezárta az ajtót ...
-Ne haragudj Yuki de ma ez nem megy ... Ha tudnád ... Ha tudnád mi járt annak a mocsoknak a fejében ...
-Nem igazán érdekel ... De ... A bizonyos "szöszi" érdekelne ... - amikor kiejtem a szöszit a számon Castiel hatalmas mély lélegzetet vesz ... mintha pont erre számított volna ... Leült az ágyára és mesélni kezdett ...
-Tudod ... Két éve ...Volt egy barátnőm Lisa ... Jack csak szöszinek hívta ... Egy nap rajtakaptam őket Jack-kel ...
-Sajnálom Castiel ... - ekkor odabújtam hozzá és szorosan magamhoz húztam ... - Nem akartam feltépni egy sebet ...
-Ne sajnáld ... Nem a te hibád ... Örülök, hogy te itt vagy nekem ... - még szorosabban ölelt ... Hirtelen megcsörrent a telefonom ... Legjobbkor ... Kaito neve villogott a kijelzőn ... Castiel csak bólintott, hogy vegyem fel ...
-Igen ?
-Szia ... Figyelj ... Én ... Sajnálom, csak annyira rossz volt hallani, hogy őt szereted... Elvégre ő ... Ki sem mondom inkább ...
-Kaito ... Sajnálom ... De ő nem tett semmi rosszat ... Nem ő csalt meg engem ... Hanem én őt ...
-De ... Kérlek magyarázd már el ... Én semmit nem értek ... Ráérsz ma ? Átjöhetnél ...
-Ne haragudj, de nem vagyok otthon ... Majd ha hazaértem átmegyek ...
-Á ... Értem ... Akkor várlak ...
-Rendben ...Szia ...
*leteszi a telefont*
-Elmész ? - kérdez rá Castiel amint leteszem a telefont ...
-Nem ... Nem akarok elmenni ...
-Ő miért akarja, hogy menj ?
-Nem érti ... Ezt az egész helyzetet ... Csak meg szeretné tudni, mi is történt valójában ...
-Mi köze van hozzá ?
-Joga van tudni ...
-Miért is ?
-Mert mindenki megérdemli, hogy tudja miért szakítottak vele ...
-Szóval ti... Komolyan ?
-Mit hittél ?
-Azt hittem csak féltékennyé akartál tenni ...
-Annyira elkeseredett voltam ... És ő ott állt mellettem akkor ... És ez elvakított ... Azt hittem szerelem, de nem volt az ... Rájöttem, hogy még mindig téged szeretlek ... És szerettelek volna akkor is ha azt tetted volna amit hittem ... -ekkor magára rántott az ágyon és megcsókolt ... És megint megcsörrent a telefonom ...
-Hagyd ... Biztos nem fontos ... - suttogja a számba két csók között Castiel ...
-Fel kell vennem ... Egy perc ... Ígérem ...
Ismeretlen szám ...
-Igen ?
-Yuki ... Úr isten de rég hallottam a hangodat !!! Hiányoztál !!!
-Shu ? Te meg .. Hogyan ? Honnan tudod a számom ?
-Tudod Kitti megadta a telefonszámát mikor eljöttem, hogy tudjuk beszélgetni ... Ő adta meg a számodat ...
-Á ... Értem ... És miért hívtál ?
-Visszaköltözöm ... Gondoltam megünnepelhetnénk páran ...
-Hisz ez csodálatos !!! Mikor érkezel ?
-Holnap reggel . Remélem számíthatok rád, hogy megünnepled ezt velem ...
-Persze !!! Alig várom !!!
-Remek ! A gépem nyolckor érkezik ... Várom a találkozást Yuki !
-Én is ... Szia Shu ...
-Szia !
*leteszi a telefont*
Castiel hátulról átkarolt ...
-Hol is tartottunk ? - suttogja a fülembe ...
-Nem tudom ... Attól tartok emlékeztetned kell rá ...
-Szíves örömest - nevetett, majd megcsókolt ...
Végre nem zavar senki és semmi ... Végre kettesben vagyunk ... De nem sokáig ... Castiel húga rontott be a szobába ...
-Castiel !!! Mit képzelsz te magadról ? Csak úgy elveszed a ...
-Ma senki nem hagy minket kettesben ? - mordul fel Catiel ...
-Én ... Sajnálom ... Nem tudtam ...
-Legközelebb nem hagyom szó nélkül ! És most menj ! -ki is ment a szobából ...
-Ha engem kérdezel ... Szinte biztos vagyok benne, hogy ma már nem lesz nyugtunk ... Nem lehetne ezt áttenni más időpontra ?
-De persze ... Amikor neked jó ...
-Akkor majd hívlak ... Szia ... -adott egy búcsúcsókot -
-Szia ...- akkor később ...
Amikor hazafelé tartottam egy nem kívánatos személybe botlottam ...
-Mizu cica ?
-Hagyj békén Viktor !
-Ugyan, ne rontsd el a kedvemet, csak szórakozni akarok ...
-Játszhatsz ... De nem velem ... Hagyj békén !!!
-Miért vagy ilyen kis harapós ?
-Te váltod ki belőlem ...
-A kis barátod hagyja, hogy csak úgy egyedül mászkálgass ilyen későn ?
-Nincs szükségem kíséretre ... És most ha megbocsátasz ... Szeretnék hazajutni végre ...
-Ne olyan sietősen kishölgy ... Valamit valamiért ...
-Mondjuk te elmész az utamból, cserébe én nem öllek meg ...
-Ugyan mit árthatnál te nekem ?
-Jó ... Nyertél ... Ugye most senki nem lát minket ?
-Nem hát ...
-Remek ... - gonosz vigyorra húztam a szám majd villámgyorsan Viktor mögé rohantam és elkaptam a nyakát ...
-Ez meg mi a f...
-Csendet! Kedves vagyok veled ... Így hát választhatsz ... A gyors halál ami kevésbé fájdalmas ... Vagy a lassú kínzó halál mi nekem tetszik ???
-Mit jelentsen ez ?
-Emlékszel amikor Deborah egy jó darabig nem volt iskolában ugye ? - nem válaszol ... csak bólint ...
-Ha nincs ott Castiel ... Nos ... Debi is arra a sorsra jutott volna amire te fogsz ...
-Te voltál ? - lepődött meg ...
-Ki más utálná annyira ? Simán megöltem volna ... Ha Castiel nem lenne erősebb nálam ő már halott lenne ... De te ... Nincs ki megvédjen ... Mi az utolsó kívánságod ?
-Fordulj meg ! - húzta gonosz vigyorra a száját ... - amikor megfordultam Kaitot pillantottam meg ...
-Csak nem akarsz a barátod szeme láttára megölni ? - kezd el vigyorogni Viktor ...
-Ó dehogynem ... Kaito ! - ordítottam neki és azonnal itt termett ... Segítenél ?
-Féltem meg sem kérsz rá Yuki - mosolyodott el ... Belement a játékomba ... Megijesztjük egy kicsit ...
-Ha elveszti az önuralmát ... Fogd le ... - úgy mondtam, mintha Viktorra gondoltam volna ... Pedig magamra értettem ...
-Természetesen ... - helyesel Kaito ... - ekkor belemélyesztem a fogaim Viktor nyakába ... Ez más ... Ez most más mint Deboráé ... Kihúzom a fogam a nyakából és kiköpöm a vérét ...
-Aljas drogos !!! Nem érdemled meg, hogy végezzek veled !!! Végzel te magaddal is ... És az fájdalmasabb lesz ...
Otthagytuk a "sebesült" Viktort és elmentünk mielőtt valaki meglát ...
-Mi volt ez a jelenet ?
-A szokásos Viktor ...
-Á értem ... Holnap ráérsz ?
-Bocsi de holnap jön meg Shu és szeretnék vele tölteni egy napot ...
-Shu ? Az ki ?
-Egy barátom általánosból ... Még ötödikben elköltöztek és most végre visszajön ...
-Értem ... Holnapután ?
-Vasárnap ?
-Persze ... - mire ezt kimondta már a kapunk előtt álltunk ...
-Rendben ... Akkor vasárnap - mosolygok Kaitora majd bemegyek a házba ...
Amikor bementem a házba kaptam egy alapos letolást Lenától ... De akkor is jókedvűen baktattam be a szobámba ... Gyorsan elaludtam, mert csak a holnapi napot vártam és háromnegyed nyolckor már a reptéren vártam Shu-t ... Pontban nyolckor befutott a gép én pedig rögtön odasiettem és Shu nyakába ugrottam, aki felkapott és megpörgetett akárcsak a filmekben ...
-Annyira hiányoztál !!! Olyan régen láttalak !!!
-Nem hiszek a szememnek Yuki !!! Szebb vagy mint valaha !!!
-Köszi - mosolyodtam el szégyenlősen ... - És ... Hol fogsz lakni ? - próbálom terelni a témát mielőtt még rákvörös lenne az arcom ...
-Nem tudom ... Csak az érdekelt, hogy visszajöjjek ...
-Nem baj ... Akkor egy darabig lakhatsz nálunk - mosolygok rá ...
-De eléggé szűkösen lennénk nem ?
-Nem !!! Elég nagy a ház ... És bemutatlak a szüleimnek ...
-Hahó ... A szüleid már ismernek ...
-Nem ... Az igaziak nem ...
-Igaziak ??? - úton hazafelé elmeséltem neki az egész történetet ...
-Értem ... És szerinted a szüleid megengednék, hogy pár napig nálatok lakjak ?
-Ez csak természetes ... Ők mindenkinek segítenek ... Nem is az ő reakciójuktól félek ...
-Lena ?
-Nem ... Ő is örülne ...
-Akkor ki ? Mondd el kérlek ...
-Castiel ...
-Ki az a Castiel ? - nem válaszoltam ... eszembe jutott a múlt ... mielőtt Shu elment volna ...
-A pasid igaz ? - csak bólintottam egyet ... - Értem ... Elmondod neki ?
-Nem akarom ... Félek, hogy reagálna ...
-Akkor egy ideig ne mondjuk el neki ...
-Szerintem is így lenne a legjobb...
Bementünk a lakásba és körbevezettem Shu-t és közben bemutattam a szüleimnek és Lenának ... Lepakoltuk a cuccait és már ott sem voltunk ... Megmutattam neki a sulit és még néhány jó helyet a környéken ...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése