11.rész - A legjobb barát ???

Kaito szemszög :

-Kaito ... - suttogta Miku ...
-Igen ?
-Köszönöm ... Köszönöm, hogy mindig mellettem vagy ...
-Ez csak természetes ... - mosolyogtam Mikura ...
Bár tudná mit is érzek iránta ... De félek, ha megtudná elrontanám a barátságunkat ... Nem tudom, hogy reagálna rá, ha megmondanám neki... Hogy szeretem ... Na de mindegy ... Talán lesz egyszer bátorságom bevallani ...
-Hahó... Min gondolkozol ennyire ? - kérdezte Miku meglepetten ...
-Semmin ...
-Ha nem akarod elmondani nem muszáj elmondanod ... - mondta ...
-Hidd el ... Nagyon is el akarom mondani, de félek, hogy mi lenne a reakciód ... - gondoltam magamban ...

Miku szemszög :

Unalmasan telt tovább a nap, majd elindultunk hazafelé Kaitoval ... Mivel szeretett volna próbálni ma egy kicsit, de a többiek nem értek rá ... Végül is rám fér a próba ... Próbáltunk egy óráig majd beszélgetni kezdtünk ...
-Még egyszer köszönöm, hogy mellettem állsz ..
-Ugyan ... Természetes, hogy melletted állok ... Akármikor melletted állnék ...
-Te vagy az én legjobb barátom ... - ekkor megöleltem ...

-Miku ... El kell mondanom valamit ... - mondta ki nehezen Kaito ...
-I-Igen ?
-Mióta megláttalak nagyon tetszettél ... De amikor megismertelek ... Beléd szerettem ...Egészen eddig a percig attól féltem, hogy ha bevallom neked, hogy szeretlek elrontom a barátságunkat ... De most, hogy végre el mertem mondani ... És ha te nem így érzel remélem nem fog megromlani a kapcsolatunk, mert én nagyon szeretlek ... - én csak döbbenten hallgattam Kaito szavait ... És ekkor olyan dolgot tettem, amit soha nem hittem volna, hogy megteszem ... Megcsókoltam ...

Jó hosszan csókoltam, majd, mikor észbe kaptam teljesen elpirultam ...

-Szeretlek Miku !

-Én  is téged Kaito ... - ekkor jöttem rá, hogy az alatta a fél év alatt én is beleszerettem Kaitoba, csak magamnak sem mertem bevallani ... Akkor még belegondolni is rossz lett volna, hogy nem Castielt szeretem ... De most végre be mertem vallani magamnak és Kaitonak is ... Mikor ezt kimondtam Kaito ismét megcsókolt ... 

Másnap kézen fogva mentünk be a suliba, és mindenki csak bámult minket ... A folyosón szóltam Kaitonak, hogy megkeresem Kittit, mert beszélnem kell vele, de nem találtam, majd mikor visszaindultam a terembe Castiel megállított ... 

-Tegnap nem fejeztük be ... - ekkor a két kezemet elkapva odaszorított a falhoz ...

-De ! Nagyon is befejeztük  !!! - mondtam, miközben próbáltam kiszabadítani magam Castiel kezei közül ...

-Mit történt aznap ? Ha elmondod szabad vagy ...

-Láttalak ! Nálatok volt Kika is ... Te és Kika pedig ... Innentől csak kitalálod magad is ...

-Szóval csak ezért ? - nevetett fel Castiel ... - Akkor semmi rosszat nem tettem ! - jelentette ki magabiztosan, majd megcsókolt ... El sem tudtam volna lökni magamtól, mert mozdulni sem tudtam ... Ekkor Kaitot pillantottam meg ... 

-Most azonnal szállj le róla ! - rántotta el Kaito Castielt ...

-Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak !!! - Ordított rá Castiel ...

-Amennyiben Miku is érintett igenis van beleszólásom !!! Szóval melegen ajánlom, hogy szállj le róla !

-Miért tenném ? - nevetett Castiel ...

-Mert nem tűröm, hogy valaki az én barátnőmet csókolgassa ...

-A te barátnőd ? Ugye ez csak vicc ?

-Nem vicc ! Hagyd békén a barátnőmet !!!

-Yuki ... Ugye nem mond igazat ?

-Dehogynem ! És ne szólíts Yukinak ! Yuki halott ... Te ölted meg Castiel!!! - mordultam fel !!!
-Te meg miről beszélsz ?
-Ne add az ártatlant !!! Láttalak titeket Kikával ...
-Mondtam, hogy semmi rosszat nem tettem !!!
-Ha az nem rossz, hogy összetörted a szívem, akkor mi neked a rossz ? - ekkor sírni kezdtem és Kaito megvigasztalt ...
-Nyugodj meg életem ... Nem érdemes sírni ... Érte nem !
-Tudom Kaito ... Tudom ... - Mikor ezt kimondtam Kika jelent meg Castiel mellett ... 

-Mi a baj ? Miért sírsz ? - kérdezi Kika ...
-Tűnj a szemem elől !!! - mordulok fel és egyenesen ijesztővé válik a hangom ...
-De miért ? Mi a baj ? - néz rám ártatlanul Kika ...
-Tűnj el, különben ... - kezdtem el morogni rá ...
-Jobban teszitek, ha elmentek ... Nem akarjátok látni, amikor dühös ... - próbája kimenteni őket Kaito ...
-Én ugyan nem mozdulok ! - Jelentette ki Castiel ...
-Castiel ... Kérlek ... A te érdekedben ... - kérlelte Kaito , nehogy megtudja ...
-Hé ... Nyugi ... - eresztette ki szemfogát Castiel ...

Kaito szemszög :

Vajon Miku szándékosan mondta el neki, vagy ő is csak észrevette ?

-Tűnj el Castiel, mert nem állok jót magamért !!! Ne feledd debil Debit !!! - mordult fel Miku ...

-Nem megyek el !!! Megmondtam, hogy nem hagylak magadra !!!

-Nincs egyedül !!! Tudok rá vigyázni ... - mondtam a nagyképű Castielnek ...

-Nem tudsz vigyázni rá !!! 

-De tudok !!! - azzal kieresztettem én is a szemfogamat ... - Az a kérdés ... Te meg tudod e védeni magad ?

-Á ... Így már minden világos ! Szóval te fülig szerelmes vagy a barátnőmbe ...

-Nem vagyok a barátnőd !!! - indult szélsebesen Castiel felé Miku ... Le kellett fognom, mert olyan ideges volt, hogy ott helyben széttépte volna a srácot ...

-Eressz el !!! - ordít rám idegesen ...

- A te érdekedben nem tehetem Miku ...  Félek, hogy nem csak neki lenne baja belőle ...
-Nem érdekel !!! Eressz !!! - ordított rám Miku ... Én megpróbáltam lenyugtatni, de nem nyert semelyik ötletem sem ... De belegondoltam, mit is mondott ... Mellettem mindig nyugodt ... És ekkor magamhoz húztam, majd megcsókoltam ...  

THE END ?

10.rész - Fontos vagyok valakinek ??? O.o

Nem sokkal később Kaito hazament én  pedig lezuhanyoztam, és elmentem lefeküdni ... Másnap reggel gyorsan felöltöztem és már mentem volna ki a bejárati ajtón amikor kiabálást hallottam ...

Kaito szemszög :

Itt is vagyok ... 

-Hát te meg mi a fenét keresel itt ? - állt le mellettem Castiel a motorjával ...

-Te mit keresel itt ? És honnan tudtad, hogy visszajöttünk ?

-Jöttem a barátnőmért akivel minden nap együtt megyünk ... És Dia mondta ...

-Menj el !!! Nem akar látni !!!

-Na ide figyelj te kis...  - ekkor félbeszakították ...

-Castiel !!! Mit keresel te itt ?

-Jöttem érted, ahogy eddig is !!! De ez a tökfilkó azt mondta...

-Hogy menjen el mert nem akarod látni és, hogy ma velem jössz ... - szakítottam félbe Castielt ...

-Menj el Castiel !!! Igaza van !!! Nem akarlak látni !!! Gyere Kaito menjünk !!!

Azzal belém karolt és elindultunk ... Egész úton azon voltam, hogy felvidítsam mert Castiel sikeresen elrontotta a kedvét ... Mire a sulihoz értünk már annyira nevettünk, hogy hülyének néztek :D Persze nem maradhat ki az a rész, hogy ujjal mutogattak ... Miku elmagyarázta ... Ez már egyszer megtörtént vele ... És Castiellel ... Együtt jöttek és mindenki őket nézte mert Castiel akkoriban még új volt ... Majd nem sokkal később össze is jöttek ... Miku megmutatta az osztályt, és megmutatta, melyik a mi padunk ...

Miku szemszög :

Olyan jó volt fél év után viszont látni az osztálytársaimat ... Egy darabig beszélgettünk, majd kimentem egy kicsit levegőzni ... Persze Castiel egyből elkapta a karom és arrább húzott ... 

-Mi volt az reggel ? Ő kérte, hogy küldj el ? - kérdezte Castiel ....

-Nem !!! Nem érdekelsz !!! Átvertél !!! Átvertetek !!! - majd sírni kezdtem ...

-Nem értem miről beszélsz ...

-Jaj nem mondd már ... Te meg Kika ... Tudok róla ...

-Mi ?

-Jól hallottad !!! Tudom a titkodat !!!

-Ki mondta ezt neked ?

-Mi közöd van hozzá ? 

-Ki hazudta ezt ?

-Senki !!! Láttam !!! Tegnap  gondoltam megleplek, hogy hamarabb értünk haza, de te ... Meg Kika ...

Ekkor be sem fejeztem, csak elszaladtam ... Kaito meg rohant utánam, amíg el nem kapott ...
-Mi történt ? Hová mész ? - szegezte felém a kérdéseket Kaito ...
-Castiel történt ... És mindegy hova megyek csak el innen ...
-Miku ... Nyugi ... Ne foglalkozz Castiellel jó ? Ha megbántott nem érdemli meg, hogy miatta szenvedj ...

-Köszi! Igazad van! - öleltem meg Kaitot ...

-Miku ... Rám mindig számíthatsz !!! -mondta Kaito... olyan édes volt :3 ... Ő az én legjobb barátom, aki mindig mellettem áll ...

-Miku! - hallottam meg Ivi hangját ...

-Ivi ! - gyorsan eltávolodtam Kaitotól ne hogy félreértés legyen belőle ... - Hát te ? Mi járatban a Sweet Amorisban ?

-Gondoltam ha már egyszer ideköltöztünk akkor sulit is váltok ...  

-Ez szuper ! 

-És te Kaito ? - kérdezte Ivi ...

-Ő is ide fog járni! - szólaltam meg lelkesen ...

-Szóval nem lesz mindenki ismeretlen számomra ! Tökéletes ... - mosolyodott el Ivi ...

-Lányok ... Bocs, hogy megzavarom a csevejt de nem kéne indulni ? Kezdődik az óra ...

Azzal nekiiramodtunk és fél perc múlva a padunkban ültünk ... Már a hátsó sor a miénk volt ... Mi lettünk a menők és nem Deboráék ... Mielőtt elfelejtem ... Deborah kijött a kórházból, és azóta engedelmes pulikutyája Castielnek én meg ha csak ránézek hányok, hogy tudtam inni belőle ? Ennyire szomjaztam volna ? Engem azóta jobban utál ... Persze megértem ... Hiszen meg akartam ölni ... Kikával nem beszéltem még azóta ... Ha akar megkeres ... De abban nem lesz köszönet  ... Meg is szólalt a csengő ... Unalmas volt az óra ... De szünetben oda jött hozzám Deborah ... Elég elegánsan reagáltam :D 

-Neked meg mi bajod ? - kérdezte fulladozva a röhögéstől ... (Az egész osztály röhögött rajtam :D )

-Te vagy a bajom ... 

-Még hozzád se szóltam ...

-Nem is kellett ...

-Nem hozzád jöttem!!! Kopj le !!! Az új fiúhoz jöttem ...

-Hozzá ne merj szólni se mert megbánod ... Megint !!!- mosolyogtam rá gonosz mosollyal ...

-Á értem ... Szóval előbb Castiel aztán meg ő ... Te minden új fiúval kikezdesz !!!

-Tűnj a szemem elől, mert különben ... - Kaito ugye végig hallgatott de mikor ezt kimondtam lefogott ... Tudta, hogy mire készülök ...

-Hagyd Miku !!! Nem ér annyit az egész !!!! - mondta Kaito, mire lenyugodtam ...

-Miku ? Eltévedtél újoncka ? A neve Yuki ! És nem folyton vele lógnod, ha itt vagyok én is ...- amikor kiejtette a száján hogy Yuki ... Hirtelen síni kezdtem ... De csak halkan magamban ... Majd a földre rogytam ...

-Nézd meg mit tettél te ... -ordított Kaito debil Debire ...

-Kaito ... Hagyd !!! Igaza van ... Miért is lennél folyton mellettem ?  Nem sajátíthatlak ki ... - azzal Kaito leguggolt hozzám ...

-Nem sajátítasz ki ! Én akarok veled lenni ... És veled is leszek amíg el nem küldesz magad mellől, rendben ?

-Köszönöm !!! - ugrottam Kaito nyakába sírva ... 

Mindenki minket nézett, de Kaitot ez nem zavarta ... Olyan kedves velem ... De én nem érdemlem  meg, hogy kedves legyen velem ...

-Azt te csak hiszed !!!  - visszhangzott a fejemben Kaito hangja ... - Fontos vagy nekem !!!

Ekkor ledermedtem ... Kaito ... Komolyan ... Gondolta ... Valakinek fontos vagyok ??? Tényleg Kaito a legjobb barátom !!!

THE END ?

9.rész - Miért Castiel, miért ?

Már eltelt pár hónap mióta megalapítottuk a zenekart és volt is jó pár fellépésünk a menedzserünknek köszönhetően, aki most azt tervezi, hogy egy évre kimegyünk japánba a csapattal ... Még nem mondtam el Castielnek, de ma végre elmondom neki ... Átmegyek hozzá ... Castielénkél :

*Csönget*

-Nyitom ! - hallatszott Castiel anyukájának a hangja ...

-Jó napot ! - mosolyogtam rá ...

-Szia ! Te vagy Castiel barátnője igaz ? - mosolygott kedvesen ...

-I-igen én ...

-Menj csak fel hozzá ! - mondta majd kedvesen mosolygott ...

*Kopog, majd benyit*

-Szia ... Nem zavarok ? - kérdeztem halkan Castielt ...

-Te soha nem zavarsz ! 

-Beszélnem kell veled ...

-Ugye nem akarsz ...

-Mit ?

-Szak... - itt félbeszakítottam ...

-Dehogy !!! Csak gondoltam ... Kikérném a véleményed ...  

-Miről ? - 

-Hát ... Ki kéne mennünk japánba egy évre ...

-Te-tessék ? - hallottam  a hangján, hogy ideges ...

-Pont erre számítottam ... Most már biztos lehetek benne, hogy nem mehetek ...

-Kihagynád ezt a nagy lehetőséget miattam ? Nem hagyhatod ki !!! 

-Érted bármit !!!

-De ezt nem hagyhatom ...  Menj csak ...

-De ...

-Nincs semmi de !!! Menned kell !!! Ha másért nem is ... Az én kedvemért ...

-Hát legyen ... De csak azért mentem bele, mert te kérted ... 

-És mikor indultok ? - kérdezte letörve Castiel ...

-Holnap reggel ... De még nem pakoltam be mindent ... Szóval mennem kell ...

-De majd tartjuk a kapcsolatot ugye ? 

-Persze ! Ez természetes ! 

-Yuki ...

-Igen ? 

-Szeretlek ...

-Én is téged !!! - majd egy hosszú és forró búcsúcsókkal elköszöntünk egymástól ... Majd egyszerre mondtuk ki :

-Nagyon fogsz hiányozni ! 

De sajnos itt volt a búcsú ideje ... Mennem kellett ... Kaptam egy SMS-t ...

Szóval Kika nem jön ... De akkor ki jön ?  Nem értem már !!! Mindegy inkább csomagolok és lefekszem ... Holnap hosszú útra indulunk ... Bepakoltam, majd elmentem fürdeni ... Amint lefeküdtem az ágyamba aludtam, mint a bunda ... Korán reggel az ébresztő felriasztott, majd gyorsan elkészültem és mire kiléptem az ajtón a nagy csapat már ott várt egy új lánnyal ... 

-Szia ! Ivi vagyok ... Én helyettesítem Kikát ...

-Szia ! Én Yuki vagyok ! A csapatban Miku :)

Sietve kimentünk a reptérre és nemsokára indult is a gép ... Én Ivi mellett ültem és sok mindent megtudtam róla ... Mikor leszálltunk Japánban minden olyan más volt ... Elvittem minket egy ötcsillagos hotelbe és a szobánkban felkapcsoltam a gépemet és már hívtam is skype-on Castielt ... Egész nap sokat beszélgettünk ... Mikor leszálltunk a világ másik felén reggel volt ... Ezek szerint nálunk sete volt ... De Castiel azt mondta egy percet sem aludt ... Csak az én hívásomat várta ... Ez olyan édes ... De nem beszélhettünk sokat mert neki suli nekem meg a munka ... Mikor letettük Ivi kíváncsian jött oda hozzám ... 

-Ez a barátod volt ?

-Igen ... Sajnos most egy évig távol leszek tőle ...

-Én megértem ... - mondta szomorúan majd inkább terelte is a témát ... Nem is kellett sokat szenvednie mert nemsokára betört a szobába Kaito és Len, hogy menjünk át bulizni ... Persze miért is ne mennénk ... És tartottunk ilyen kis ünneplés szerűséget a banda sikerére ... Nagyon jól éreztük magunkat, de aztán belevágtunk a kőkemény munkába ... Egyik koncertről a másikra ... Már fél év el is telt, de a menedzserünk látta, hogy már nem bírjuk sokáig így azt mondta, elég ebből fél év is ... Így egy kis pihenés után mehettünk is haza ... Persze egész idő alatt nem beszéltem Castiellel és kíváncsi voltam mit szól majd, ha váratlanul hazamegyek ... Meglátjuk ... Amint hazaértünk egyből Castielékhez vettem az irányt ... Gondoltam meglepem, hogy a balkonon keresztül kopogok be hozzá, de ehelyett ezt látom : 

Ez nem lehet igaz !!! Castiel ... És Kika ... Én csak sírtam ... Az üveg túloldalán sírtam ... Nem lehet ... Pedig ... Azt mondta, hogy szeret ...  

Rohanni kezdtem ... Hazáig meg sem álltam ... Ekkor kaptam egy üzenetet ... Kaitótól ... Azt írja átjönne beszélgetni ... Hisz ez nagyszerű ! Legalább nem leszek egyedül ... Nemsokára meg is érkezett Kaito ... Könnyes szemekkel nyitottam neki ajtót ... 

-Mi a baj Yuki ??? - kérdezte ...

-Nem !!! Yuki halott ... Mától csak Miku létezik ... (vámpír akarat ... mindenhol minden adatban a nevem mostantól Miku ...)

-De mégis mi történt ???

-Castiel ... És Kika ...

Ekkor nem is szólt semmit csak magához húzott és megvigasztalt ...

Olyan kedves volt velem ... És a végén már nem is érdekelt annyira Castiel mert Kaito teljesen elterelte a gondolataimat ... Kaito végig mellettem maradt és összetartott ... Máskülönben az a törékeny lány már rég darabokra hullott volna ... 

-Kaito ... 

-Igen ?

-Köszönöm ...

-Ugyan mit ? 

-Hát ... Ha te nem állnál mellettem és nem vigyáznál arra, hogy ne törjek össze én már rég darabokban hevernék ...

-Ugyan ... Bármikor megteszem, ha szükséged van rám ! 

-Nem úgy mint Castiel ... Most lenne rá a legnagyobb szükségem és itt hagyott ...

-Jut szembe mennem kell ... - mondta Kaito, mintha valami titka lenne ...

-Kérlek... Maradj velem ... - kezdtem ismét sírni ... 

-Na jó ... - hallottam a gondolatait ... : uralkodj magadon !!! nem láthat meg !!! félne tőled !!!

-Mit titkolsz Kaito ? Tán nem bízol bennem ? 

-Yuki én ...

-Miku - Javítottam ki ...

-Miku ... Nem mondhatom meg ...

-Vigyázz magadra !!! - mondtam, mert éreztem, hogy nemsokára átalakulok ...

-Miku !!! Hát te ...

-Vámpír !!! Igen ... - ekkor már ő sem fogta vissza magát ...

-Tessék ! Ezt titkoltam én is ...

-Szóval te is ... 

Kaito közelebb jött hozzám ... Már ettől annyira megnyugodtam, hogy visszaváltoztam ... Kaito-t jobban érdeklem, mint Castielt valaha ... Pedig Kaitoval csak barátok vagyunk ... Még hülyéskedtünk egy darabig, majd Kaito leült az ágyamra és engem is magára húzott így az ölében ültem, és így beszélgettünk tovább  ...

-Holnap megyünk együtt suliba ? - kérdezte Kaito ...

-De te nem is ide jársz !!! 

-Most már igen ... Átiratkoztam ...  - mosolygott rám Kaito ... - Szóval jönnél velem holnap ?

-Persze ! - mosolyogtam vissza Kaitora ...

THE END ?

8.rész - A Con :D

Mikor Castiellel hazamentünk a kórházból megbeszéltük, hogy nem csinál ilyet többé, mert rájött, hogy meg tudom védeni magam ...  Talán túlságosan is megvédtem magam ... Castiel egész idő alatt szorosan ölelt és nem engedett el egy pillanatra sem ...
-Yuki ...
-Igen ?
-Sajnálom ... Azt hittem azzal megvédelek, ha megteszem amit Deborah kér de ezzel csak fájdalmat okoztam ...
-Castiel ... Megértem, hogy csak meg akartál védeni, de az egy pillanatra sem jutott az eszedbe, hogy én is meg tudom védeni magam ?
-Bevallom ... Nem ... És szégyellem is, de egész végig csak az járt a fejemben, hogy mindenképpen meg foglak védeni ...- Ekkor nem szóltam semmit csak komoly arccal néztem Castielre ...
Ekkor jutott el a tudatomig, hogy egész végig én ártottam magamnak és nem Castiel ... Én ... Magamat kínoztam ... Míg ő minden erejével azon volt, hogy engem megvédjen ... Igaz, nem gondolkodott, de akkor is értem tette...
-Már csak azt nem értem, ha az elejétől tudtad, hogy én vagyok, miért csináltál úgy mintha nem tudnád ?
-Gondoltam, Deborah majd nem fog a közelembe engedni téged, ha tudom, ki vagy és játszottam egy kicsit vele ...
-De még akkor is úgy csináltál amikor elment ...
-Ki tudja milyen messze járhatott és hallhatott minket ...
-Szóval te alaposan kiterveltél mindent ... És amiket rólam mondtál ... Igazán meghatott ... Tudod ... Nekem is te jelented a világot ... Ezért is nem akarlak elveszíteni, mert akkor egy világ omlik össze bennem ...
Ekkor közelebb húzott magához, mélyen belenézett a szemembe és megcsókolt ... De ez a csókja nem olyan volt mint eddig ... Eddig minden csókja gyengéd volt és félénk ... De most ... Most inkább a szenvedély és a vadság jellemezte ...
-De hiányzott már ez ... Te hiányoztál ! - suttogta Castiel ...
-Te is nekem ... - és folytattuk a heves csókcsatánkat ... Felülmúlhatatlan értés volt ... Castiel csókolgatni kezdte a nyakam, de egyre lejjebb tévedt ...
-Ca-Castiel ... - mondtam halkan ...
-Sajnálom ... Csak nem tudtam ellenállni neked ...
-Szeretlek Castiel, de ...- ekkor félbeszakított ...
-Én megértem ... Nem kell magyarázkodnod ... - mondta Castiel bűnbánó arccal ...
-Ne nézz így kérlek ... - majd megint megcsókoltam ...
Persze megint heves csókcsatába kezdtünk ... Castiel forró csókjaiba beleremegett az egész testem (jó értelemben)... Annyira belefeledkeztünk, hogy észre sem vettük milyen késő van ...
-Már ennyi az idő ? - vettem észre teljesen meglepve ...
-Igaz ... Mennem kéne ...- azzal felállt az ágyamról ...
-Nem !!!
-??? - kérdő tekintettel nézett rám ...
-Nem hagyom, hogy elmenj !!! Maradj velem ... Kérlek ...
-De ...
-Szükségem van rád ... - suttogtam halkan Castielnek ...
-Akkor hát ... Nincs mit tenni - ekkor elővarázsolta a legszexibb mosolyt amit csak láttam ...- Maradok !
Ahogy ezt kimondta visszarántottam az ágyamra és közben olvadoztam a cuki mosolyától :$ Sokáig néztünk egymás szemébe ... Imádom a szürke szemeit ♥ Majd egy kicsivel később el is aludtam ... De pont mielőtt elaludtam volna éreztem, ahogy Castiel átkarol ...

Castiel szemszög :

Yuki elaludt ... Olyan édes, ahogyan alszik ... Érzem minden egyes lélegzetét ... Teljesen megnyugtató, hogy vele vagyok ... Ha lehetne mindig mellette maradnék ... Mellette érzem, hogy nem kell félnem, mert ő mindig mellettem áll majd ...  Soha nem engedem el magam mellől, hacsak ő el nem taszít magától ... Ő az én másik felem akit ha leveszítenék soha nem lennék egész többé ... Ezek a gondolatok cikáztak végig a fejemben amíg el nem aludtam ... Mikor felkeltem Yuki még aludt, ezért gondoltam csinálok neki valami reggelit amíg fel nem kel ... A reggeli kész és Yuki még alszik ... Felviszem neki ... Mikor beléptem az ajtón Yuki éppen ébredezett ...

Yuki szemszög :

-Jó reggelt hercegnőm! - hallottam meg Castiel hangját amikor éppen ki akartam nyitni a szemem ... 

-Jó reggelt ! - mondtam kissé fáradtam ... 

-Csináltam neked reggelit - mosolygott rám kedvesen Castiel ...

-Köszönöm - mosolyogtam rá és adtam neki egy csókot ... Lassan elkezdtem eszegetni, majd adtam  egy kicsit Castiel szájába is ... Olyan édes volt :3 Mikor elmében is kezdtem ébredezni milyen nap van ma ... Ma van a Con ... Valamit elfelejtettem ... A cosplay megvan de nem vettem meg a parókát ... Ekkor kapóra jött, hogy pont kékre festettem be a hajam, meg persze az is, hogy ilyen hosszú ... Nemsoká átöltöztem és Hatsune Miku lett belőlem ... Valahogy így nézhettem ki :

Valósághű nem ? Nekem tetszik ... Ahogy elnézem Castielnek is ... 

-Úgy nézel ki mint Miku ... Vajon a hangod is olyan mint az övé ? - nevetett rám Castiel ...

-Én nem tudok énekelni ... - mondtam ...

-Próbáltad egyáltalán ? - kérdezte mosolyogva ...

-Nem mert  ... - ekkor Castiel félbeszakított ...

-Énekelj ! Kérlek ... -és én elkeztdtem énekelni Miku egy dalát (szerencsére a "szüleim" rávettek a nyelv tanulására) aminek a címe : Romeo and Cinderella 

Castiel csak tátott szájjal nézett rám ... 

-Még hogy nem tudsz énekelni ... Remélem ezt nem csak én fogom látni - mosolygott rám :)

Nem nagyon szólaltam meg de ahogy az órára pillantottam megijedtem, hogy elkésünk ... Persze Castielnek is tudtam volna egy jó cosplay-t de ő nem engedte ... Sebaj ... Legalább elvisz ... Persze nem marad ott... Elmondása szerint azért, mert más dolga van, de szerintem csak nem érdekli az egész ... Nem gond ... 

Nagyon meglepődtem amikor megláttam Diát, Kikát, és 2 idegen fiút amint pont engem néznek ... Ők is vocaloid játék szereplők ... 

Dia mint Luka : 

Kika mint Rin :

Valamint a két idegen fiú ... Mint kiderült ők eggyé váltak a karakterükkel ... Szóval ők a karkterük életét élik ... Érdekes ...

Len :

És persze Kaito :

Amint láttam Kaito jól el van a forgószékkel :D  

-Nem megmondtam, hogy Mikunak fog öltözni ? - mondta Dia a többieknek ...

-Te honnan tudtad ? - néztem rá nagy szemekkel ... - Én senkinek nem mondtam ...

-Viszont annyira szereted Mikut, hogy az lepett  volna meg ha nem ebbe öltöztél volna - mosolyodott el ...

-Ez igaz ... - ekkor megfogta a kezem és húzott a színpad mögé ... - Hova megyünk és miért ?

-Fellépünk ... Nemsokára mi jövünk ... 

-Mi ??? Fellépünk ??? - néztem rá csillogó szemekkel ... Tudja, hogy imádok szerepelni ... 

Fel is mentünk a színpadra mi mással mint a Romeo and Cinderella ... Szerintem nagyon jók voltunk ... És ez nem csak az én véleményem volt, hanem a közönségé is ... Ezért összeálltunk és alapítottunk egy élő vocaloid zenekart ... A koncert után nem sokkal Castiel is megérkezett ...

-Na ? Hogy érezted magad ? - mosolygott rám Castiel ...

-Nagyon jó volt !!! Mi léptünk fel !!! Gyere bemutatom a fiúkat !!! - majd húztam magam után Castielt ...

Bemutattam neki Lent és Kaitot ... 

THE END ?

7.rész - A gyilkos énem és a kígyó halála

A tegnap történtek után elhatároztam, hogy az új családommal új életet is kezdek ... Nem fog érdekelni a múlt és végleg kiverem a fejemből Castielt ... Elhatároztam, hogy megváltozom ... De Lena nem engedhette, hogy ezt megtegyem... Egyedül ... Így hát együtt változtunk ...

-Úr isten ... - kiáltottam fel !-  Magamra sem ismerek !!! 

-Nem ez volt a lényeg ? - nézett rám Lena ... 

-De ... Ez lett volna ... de... - ekkor Lena félbeszakított ...

-Nekem nagyon tetszik ... - majd a kezembe nyomott valamit ...

-Kontaktlencse ?

-Hallottam a napokban volt az első átváltozásod ... Azt akarod, hogy lássák a vörös szemed ? Azt még elhiszik, hogy változik a színe, de azt nem, hogy miért lesz vörös amikor ideges vagy ...

-Igazad van ... 

Mikor beértem a suliba az új hajammal, szememmel és ruháimmal senki nem ismert fel ... Egyedül a barátnőm Kika tátotta nagyra a száját majd odafutott hozzám ... 

-Veled meg mi történt ? - kérdezte meglepetten ...

-Meghaltam ... 

-Ugyan ... Ne butáskodj ... 

-Az új énem megölte a régi Yukit ! Ne keressetek ... Én sem keresném magam ...  -  mondtam, majd becsapódtam Dia mellé a padba ...

-Miért ? - nézett rám kétségbeesetten Dia ...

-Ugyan mit ? - kérdeztem, mintha nem tudnám miről beszél ...

-Tudod te azt nagyon jól ! Miért csináltad ezt ? A "szüleid", vagy Castiel miatt ?

-Egyik sem ! Az én döntésem, hogy milyen vagyok ... Mint külsőleg, mint belsőleg ... 

-De eddig úgy tetszettél magadnak, ahogy voltál ... Mi változott ?

-Az igazság ... Amire most jöttem rá ... Az állítólagos szüleim egész eddigi életemben becsaptak ... És most azt is elvesztettem akit a legjobban szeretek ... Ekkor a halált választanám a legjobb megoldásnak, de tudom, azzal nem megyek semmire ...

-Oh ... Ez esetben örülök, hogy éretten gondolkodtál ... - mosolyodott el Dia ...

Ekkor bejött a terembe Castiel és Deborah ... Rám néztek, majd Deborah odajött hozzám ... 

-Te most velem jössz ! - mondta, majd felrángatott a padomból ... 

-Te meg ki vagy ? Csak nem vagy új ? - nézett rám Deborah gonosz mosollyal ...

-Nem Deb... Nem vagyok új ! - jelentettem ki határozottan ...

-Csak nem ? A kis Yuki végre saját stílust alakított ki ? - mondta gúnyos hangsúllyal ...

-Igen ! Végre rájöttem, ki is vagyok valójában és hogy mit is akarok ...

-Ezzel csak nem Castielre gondolsz ? - mondta egy szúrós tekintet kíséretében ...

-Nem ! Épp rá van a legkevésbé szükségem !- mondtam magabiztosan ...

-Remélem is ! Egyébként ...Tetszik az új Yuki ... Tudod mit csajszi ? Legyél a barátnőm és együtt mindenkit eltaposunk!

-Benne vagyok ! - mosolyodtam el gonoszan ... - Egy feltétellel ...

-Mi lenne az ?

-A családomat hagyjuk ki !

-Kikre gondolsz ? 

-Lenára, Diára és Kikára ...

-Rendben ! 

Ekkor kezet ráztunk és együtt mentünk vissza a terembe ... Éppen vissza ültem volna Dia mellé, amikor Deborah szólt, hogy mellettük van még egy hely ... ( tudni illik, az utolsó padsor összes padja össze van tolva és abban ülnek a menők akik a többieket piszkálják ... ) Felálltam, de Dia elkapta a pólómat és egy "ugye ezt nem gondolod komolyan" pillantást vetett rám, amire én persze csak bólintottam egyet majd elindultam Deborah felé ... Egész órán azon törtük a fejünket, hogy mivel lehetne legjobban megszégyeníteni Ambert ... Persze eszünkbe is jutott egy ötlet ... De ehhez Castielre is szükségünk volt ...

-Beszélsz vele te vagy elmondjam neki én ? - kérdezte Deb erre én csak megvontam a vállam tudatva Debbel, hogy nekem teljesen mindegy ...

-Szerintem menj te ... Rám nem hallgat ... - ekkor arra gondoltam, hogy Castiel azt se tudja, ki vagyok ... Miért hallgatna pont rám ? És épp neki nem akarom elmondani, ki vagyok ...

Kicsengettek ... Szünetben egyből futottam Castielhez ... Persze Deb végig figyelt minket ...

-Szia !

-Te meg ki a rák vagy ?

-Az új tanuló ...

-És mit akarsz ?

-Hát ... Lenne egy tervünk Amber megszívatására és kellene a segítséged ...

-Ezt meg kell még beszélnem valakivel ... - mire ezt kimondta Deb már a vállamra támaszkodva nézett Castielre ...

-Csak nem én lennék az illető ?

-De ... 

-Akkor biztosíthatlak, hogy az új lány és én együtt találtuk ki a tervet ... - kacsintott rám , jelezve, hogy Castiel nem tudja meg ki is vagyok valójában ...

-Á ... Értem ... Szóval az új lány a te barátnőd ?

-Igen, Miku a barátnőm ! - jelentette ki határozottan Deb ... Látszik, hogy rengeteget hazudik, mivel egy másodperc alatt talált is nekem egy új nevet ...

-Szóval Miku ... Mi is lenne a terv ? - kérdezte Castiel ...

Elmondtam a tervet ...

-Mi ? - Ordította felháborodottan Castiel ... - Ha tetszene sem mennék el vele sehova !!!

-Ugyan miért ? Ez nem igazi randi lenne ... -mondtam Castielnek ...

-Mert én szeretek valakit és nem tenném ezt vele ... - mondta Castiel miközben végig Debit nézte ...

-Castiel ... Én nem haragszom meg ...

-Nem is rólad volt szó !!! Tudod jól, hogy én kit szeretek !!! 

-Megbocsáss, hogy bele avatkozom, de ki lenne az ?

-Mi közöd hozzá ? - nézett rám Castiel ...

-Lehet, hogy ismerem ?

-Nem hiszem ... Ma még nem láttam ... 

-A mi osztályunkba jár ?

-Igen ... A neve Yuki és én mindennél jobban szeretem ...

-Ne butáskodj már Casti ! Ezzel most jól átvertél minket !!! - nevetett Deb ... - Majdnem el is hittem !!!

-Te is tudod, hogy nem vicceltem ... Yuki jelenti a világot számomra és ez ellen te semmit nem tehetsz !!!

-Kérlek, ne veszekedjetek ! - szóltam közbe ...

-Nekem amúgy is mennem kell ! Gyere Miku !  - mondta idegesen Deb ... 

Épp indultam volna Deborah után, de Castiel elkapta a karom ...

-Veled még beszélnem kell ...

-Ugyan miről ?

-Tudni szeretném, miért érdekel annyira a magánéletem ...

-Mert sz... - ekkor eszembe jutott, hogy nem leplezhetem le magam ... - mert kíváncsi voltam, ki az a lány akit annyira szeretsz ... 

-Most már tudod ...

-És miért nem vagy vele együtt ? Miért vagy Deborával, ha nem őt szereted ?

-Mert azt mondta, ha nem leszek vele ártani fog Yukinak ...

-És most ... Hogy ma nem jött be ... Milyen érzés ?

-Nem tudom, hogy van ... Nem tudom él e még egyáltalán ... Ebbe egyszer beleőrülök ...

-Én megértelek...

-Senki nem ért meg amíg nem kerül bele ebbe a helyzetbe ...

-Higgy nekem ... Én megértelek ... Én sem lehetek azzal akit szeretek ... És erről is Deborah tehet ...

-Akkor miért vagy vele ilyen jóban ?

-Nem vagyok vele jóban, de csak ő tudja a titkomat ... Amit nem szeretnék, hogy kiderüljön ...

-Szóval te ilyen kis titokzatos csajszi vagy ? - mosolygott rám szívdöglesztő mosolyával ...

-Kérlek ... Ne nézz így rám ... 

-Miért ? Mert még a végén megtetszem neked ?

-Ő is így szokott rám nézni ...

-Sajnálom ... Egyébként ... Tudod miért mondtam el neked mindent ?

-Nem ... Miért ?

-Mert nagyon hasonlítasz rá és ha te mellettem vagy úgy érzem mintha ő is velem lenne ...

-Ez nagyon megtisztelő de ... - ekkor Castiel a derekamnál fogva magához húzott ...

-Nem érdekel Deborah ... Nekem te kellesz !!! 

-Nem neked Yuki kell .... Nem én ...

-Komolyan azt hitted, hogy ilyen könnyen át tudsz verni ?

-Összekeversz valakivel  !!! 

-Csak egy módon tudhatjuk meg ... - ekkor megcsókolt, de én eltoltam magamtól ...

-Mitől félsz Yuki ?

-Nem vagyok Yuki oké ? Yuki halott !!!

-Ne mondj ilyeneket ...

-Yuki halott ... Megölted !!!

-Megértem, ha már nem szeretsz ... Nem esik jól, de megértem ...

Ekkor olyat tettem amire még én magam sem számítottam volna ... Megcsókoltam ... Ekkor Deborah lépett mellénk bosszúsan ... Megijedtem ... De Castiel teljesen nyugodtan húzott magához ... 

-Ezt megkeserülöd !!! - nézett rám majd elindult felém ... Castiel észrevette, hogy átváltoztam és csak bólintott ...

-Vigyázz Deb !!! Tudd kivel állsz szemben !!! - kiáltott oda neki Castiel ...

-Ebbe te ne szólj bele ... - ordított Deborah ... közben még mindíg felém tartott ... 

Mikor már majdnem elért engem én mögé rohantam ... Ezért szeretek vámpír lenni ...

-Utolsó kívánság ? - kérdeztem gúnyos hangon miközben készültem kitörni a nyakát ...

-Dögölj meg ... - mondta Deborah ...

-Yuki ne ! - ordított Castiel ...

-Miért ne ? - kérdeztem ...

-Tudtam, hogy szeretsz !!! - mondta Deborah ...

-Nem azért !!! Yuki ... Szerinted mi lenne ha megtudnák, hogy te megöltél egy embert a suli udvarán ?

-Igazad van ... Akkor nincs mit tenni ... Éhes vagyok ... - azzal bele mélyesztettem a fogaim Deb nyakába, majd miután annyit lakmároztam belőle, hogy majdnem megöltem Castiel leállított ... Szerencsére ha ezt bárkinek el is mondja legfeljebb dilisnek nevezik majd ... Sajnos Castiel ragaszkodott hozzá, hogy bevigyük a kórházba ... Így legalább nem kell a suliban maradnunk ... Addig az ágyánál maradtunk amíg fel nem kelt ...

-Teeeee !!! Vámpír !!! - ekkor kivillantottam neki a véres agyaram ...

-Látod ezt ? Ez  te véred ... Igazán finom a véred ... Ha Castiel nincs ott ... Én már rég megöltelek volna ... 

-Kö-Köszönöm Castiel !!! - ezek voltak Deborah  utolsó szavai ... Azt hittem ...

Ekkor Castiel szólt az orvosoknak akik újraélesztetté Deborát ... 

THE END ?

6.rész - Az igazság és az áruló ...

Mikor már a saját elképzelt kis világunkban jártunk Castiellel valaki odakiáltott :
-Yuki ! - hallottam a hátam mögül ... Dia volt az :) - Mi történt ? Miért léptél le olyan hamar a buliból ? - kérdezősködött ...
-Csak kicsit megszédültem, de semmi komoly ... - Azért neki nem akartam elmondani a titkot ... féltem őt ... nem akarom elveszíteni és nem tudom, hogy reagálna erre ...
-Akkor jó - mosolygott rám - de máskor ha rosszul érzed magad szólj rendben ? Aggódom érted  !
-Hát még én ... - hallottam Castiel hangját a fejemben ... Mi ez ?
-Nem is tudtad ? mi ezt is tudjuk ... Szóval, te végig tudtad, mire gondolok, te szemét ? - mosolyodtam el Casielre nézve :)
-Yuki, min töröd ennyire a fejed ? - hangzott el a mondat Dia szájából ...
-Á semmin ... - mosolyogtam rá ...
-Akkor jó ! Viszont én sietek ! Sziasztok ! - és már futott is el ...
-A kérdésre visszatérve ... - kezdett bele Castiel ... - igen ... végig tudtam, mire gondolsz éppen ...
-Te szemét ! - öltöttem ki rá a nyelvem - De mégis ... eddig miért nem hallottam senkinek sem a gondolatait ?
-Mert csak az első átváltozás után kapsz erőt te kis buta ! -nevetett fel- Sokat kell még tanulnod !
-Akkor taníts ! - mondtam elszántan Castielnek ...
-Rendben, de nem most ! Most szeretném élvezni ezt a sétát veled ... Bár melletted csak is jó dolgok történnek velem ...
Ekkor elpirultam ...  Ő csak közelebb húzott magához ...  Az egész hétvégét együtt töltöttük, életem legjobb hétvégéje volt, mivel vele tölthettem ... Sokkal nyugodtabb vagyok, mikor mellettem van ...
Nagyon meglepődtem, amikor hétfőn az iskolánál leszálltunk a motorról Castiellel én más irányba vettem az irányt mondván még van egy kis dolgom ... De amikor elindultam megállított egy lány ... Nagyon meglepődtem, mikor láttam, hogy teljesen ugyan úgy néz ki mint én ... Kiderült, hogy ő a suli új diákja és a tanárit keresi ... Persze megmutattam neki majd mentem a dolgomra ... A dolgom elvégezte után elindultam megkeresni Castielt ... Teljesen ledöbbentem mikor megláttam, hogy az új lánnyal (Lenával) beszélget, majd egyre közelebb megy hozzá ... Jaj ne ! Meg akarja csókolni ? Ezt nem hagyhatom !!!
-Castiel ! - kiáltottam oda neki ...
-Yu-Yu-Yuki ? - dadogta ...
-Ki más ? Mondd, mégis mit képzelsz ? Máris megcsókolnád az új lányt ?
-De hát ... Én nem tudtam ...
-És kicsit sem volt fura, hogy amikor JÖTTÜNK - hangsúlyoztam ki hogy együtt - észre sem vetted, hogy teljesen más ruhában voltam ?
-Most hogy mondod ... - nézett az új lányra Castiel ...
-Meg ne lássam még egyszer ! És te Lena ! Te ezt hogy képzelted ?
-Te ismered ? - nézett rám tágra nyílt szemekkel Castiel ...
-Megkérdezte merre van a tanári ... És nem a pasimat kereste ... Nem igaz Lena ?
-Én ... Én ... sajnálom ... Nem tudtam, hogy a barátod ... - dadogta Lena ...
-Ugyan ... Nem tudhattad ... De most kérlek hagyj minket magunkra Castiellel ...
-Rendben ! - bólintott- Sziasztok ! És még egyszer bocsánat ...
Mikor már kettesben voltunk Castiel meg akart csókolni, de én eltoltam magamtól ...
-Nem igaz !!! Nem igaz, hogy nem lehetett észre venni, hogy az nem én vagyok !!! - zokogtam ...
-Ne haragudj ... Máskor figyelni fogok ... És egy percre sem hagylak magadra... Így ez nem fordulhat többé elő ...
-Nem kértem, hogy csak velem foglalkozz csak azt, hogy tanulj meg megkülönböztetni tőle ...
-Sajnálom ... Nem tudtam, hogy lesz egy új lány ...
-Én viszont tudtam, hogy két új lány érkezik ...
-Kettő ? O.o
-Állítólag a másikuk nem új... Ő már régebben is ide járt csak valamiért elment és most ismét vissza tért ... - ekkor Castiel sejtelmes nézése a frászt hozta rám ...
-Mi a baj Castiel ?
-Semmi ... Csak elgondolkodtam ...
Mikor beléptünk a terembe egy fura csaj Castiel nevét ordította majd ...

-Hé ! - ragadtam meg a lányt a vállánál fogva és elhúztam Castieltől ... 

-Mit akarsz ? Nem látod, hogy a pasimmal vagyok ?

-Nem ... Éppen ellenkezőleg ... Ha most nem mászol le a pasimról én nem állok jót magamért !!! - ordítottam rá  ...

-Castiel, bébi mond meg neki , hogy te velem vagy ... - nézett rá kiskutya szemekkel Castielre ...

-Deborah ... - Nézett rá Castiel a fura lányra ... -Ezt komolyan kérdezed ?

-Ha nem mondod azt, hogy a pasim vagy... Soha nem látod többet a csajt ... - suttogta Castiel fülébe ... Pechje, hogy a vámpíroknak jó a hallásuk ... 

-Yuki ! Én Deborát szeretem !-jelentette ki magabiztosan ...

-Hallottam ! - jelentettem ki gondolatban ... Amit persze Castiel is hallott ...

-Ne haragudj ... Féltelek ... - visszhangzott a fülemben Castiel hangja ... majd Deborah magával húzta valahova ... Mindenki engem figyelt a teremben ... A lányt aki az osztályterem közepén zokog ... 

-Jól vagy ? - Kérdezte Lena ...

-Nem igazán ... - pityeregtem ...

-Ne aggódj ... Nem gondolta komolyan ...

-Honnan tudod ???

-Hallottam ... Azt mondta őt szereti, de arra gondolt, hogy meg akar téged védeni tőle ... - suttogta a fülembe ...

-Hát te is hallottad ? - néztem rá meglepetten ...

-Te is ? - lepődött meg ő is ...

-Beszélnünk kell ! Négy szem közt ! - mondtuk ki teljesen egyszerre mire az egész osztály eltátotta a száját ...

-Mintha csak ikrek lennétek ... - tátotta a száját Kentin ...

Lenával kimentünk a folyosóra beszélgetni ...

-Hát te is vámpír vagy ... - nézett  rám ...

-Ez azért elég fura ... - nevettem fel - mi teljesen egyformák vagyunk - mondtam ...

-Igen ... Ezért is jöttem ... 

-Hogy érted, hogy ezért jöttél ?

-Téged kerestelek ... Fel kellet hívnom magamra a figyelmedet de gondoltam te csak a barátodra figyelsz ... Ezért csináltam ezt az egészet ... nyugi nem kaptam volna le a fiúdat ;)

-Azt remélem is mert nem lett volna jó vége ... Szóval ... Miért is kerestél ?

-Anya küldött, hogy minden áron keresselek meg ... Meg persze... Hiányoztál ...

-Várj !!! - nekem ez túl gyors ... Akivel én élek ... az nem az én anyám... igaz ?

-Nem ...

-De akivel te élsz ... Az a mi anyukánk ... nemde ?

-De ... 

-És én hiányzom a vér szerinti anyukámnak ...

-És az ikrednek is ... - borult a nyakamba és egyszerre sírni kezdtünk ... 

Mikor visszatértünk az osztályba mindenki a két egyforma kisírt szemű White lányt nézte ... Ránéztem Castielre és még jobban elkapott a sírás ... Mikor végre haza mehettem vagyis mehettünk (Lenával) odaálltunk "anya" elé és egyszerre köszöntünk kísértetiesen begyakorolt szövegünkkel :

-Szia anya !- az anyát gúnyos hangsújjal kiemeltük ... - Nem akarsz elmondani nekünk valamit ? -Anya ránk nézett és nem szólt semmit ... 

-Úgy döntöttem - kezdtem bele ... - visszamegyek az igazi szüleimhez ... -Anya úgy tett mint ha nem is hallotta volna ... Fel is mentem pakolni ... 

Lenával éppen összepakoltuk az összes cuccomat, majd indultunk az ajtó felé ... Pont mikor odaértünk csengetett valaki ... Mikor kinyitottam az ajtót teljesen ledöbbentem ... 

-Mit keresel itt ? - mondtam, majd könnybe lábadt  szemem ...

-Téged ! - mondta Castiel és letörölte a könnyeim ...

-Hagyj békén !!! - ordítottam Castielre ...

-Mondtam ... Nem hagyom, hogy elmenj ... Te hozzám tartozol ! - nézett mélyen a szemembe ... 

-Nem ! Neked ott van Deborah !!! Szaladj vissza hozzá mert a végén még ... - nem hagyta, hogy befejezzem ...

-De én nem őt szeretem, hanem téged !!! - vágott a szavamba ...

-Akkor mi volt az a jelenet a suliban ???

-Megfenyegetett... Azt mondta, ha nem leszek vele elintézi, hogy soha többé ne lássalak ...

-Hát nem vetted észre ? 

-Ugyan mit ? 

-Ha vele látlak ... Sokkal rosszabb érzés, mint ha soha többé nem látnálak ... - törtem ki ekkor hatalmas sírásban ...

-Tényleg ? 

-Hmm ? - néztem fel rá ...

-Tényleg ennyire fontos vagyok neked ? 

-N... - már jött volna kapásból a nem de a szívem megálljt parancsolt az agyamnak és kimondtam amit éreztem ... - Te el sem tudod képzelni, milyen téged mással látnom ... Akár hányszor vele látlak ... Még egy okot ad nekem arra, hogy elhiggyem ... Soha többé nem leszek boldog ... Nélküled nem !!!

-És ... Ez a bőrönd ? Hová mész ? - nézett rám meglepődve Castiel ...

-Haza ... 

-De te itt laksz ...

-Csak laktam ... Nem maradok valakivel aki egész életemen át csak hazudik nekem ... Haza megyek a saját szüleimhez a testvéremmel ...

-Testvéreddel ? O.o

-Lena az én ikertestvérem ... 

-Mehetünk ? - jött meg Lena ...

-Persze! - szipogtam ... 

-Ne sírj Yuki !!! - ölelt meg szorosan Lena ...

-Te !!! - ordított Castielre - Mivel ríkattad meg ennyire ? 

-Én csak meg akartam védeni ...

-Mivel ? Hogy darabokra töröd a szívét ?

-Nem ... Én sze...

-Szerinted nem hallottam amit akkor mondtál ... Tudom ...Mindent tudok ... Viszont ha tényleg meg akarnád védeni ... Akkor vele maradnál és Deborát akarnád eltávolítani ... És most eressz minket ... A szüleink dühösek lesznek ... 

-De akkor ti most hol ... - kezdte el Castiel ...

-Ahhoz neked semmi közöd !!! - vágott Castiel szavába ... Van egy sanda gyanúm, hogy Yuki amúgy sem akar téged látni a nyáron ... Vagy tovább ... Nincs igazam ?

-Tűnj el !!! - mondtam zokogva Castielnek majd Lenával elindultunk haza ...

-Ne sírj Yuki ! Egyszer rájőn, hogy mekkora hibát követne el, ha elveszítene téged, és bárhogyan is de megoldja ...

-Igazad van ... -szipogtam- az igaz szerelem mindent legyőz nem igaz ?

-Látom megértetted - nézett rám elismerő mosollyal ...

-Majd mikor haza értünk ... - olyan furcsa kimondani, hogy haza ... eddig ott volt az otthonom ... - a szüleim egyből a nyakamba ugrottak ...

-Jaj kicsim úgy hiányoztál !!! - mondta anyu ...

-Te is nekem anyu !!! - majd belélegeztem az új légkört ... 

-Gyere ! Megmutatom a szobád ! Apu segítené a csomagokkal ? 

-Hát itt maradsz, kislányom ?

-Igen :)

-De ugye nem Lena vett rá erre ?

-Nem ... Magamtól döntöttem így ...

-Akkor isten hozott itthon kicsim !

Mikor megmutatták a szobámat csak úgy ámultam ... Mekkora szoba !!! És milyen szép !!! Ez az enyém lenne? Egy valóra vált álom ... 

-Már csak egy dolog hiányzik ... - ajjajj túl hangosan gondolkodtam ...

-Mi lenne az ? - kérdezte anyu ... 

-Semmi anyu ...

-Cstiel igaz ? - hajolt oda hozzám Lena ...

-Igen ... 

-Ne búsulj Yuki ... Ha szeret ... Visszajön ...

Nemsokára mentünk is aludni ... Mivel nem szerettem volna már az első nap egyedül aludni egy új házban Lena velem aludt ... 

THE END ?