7.rész - A gyilkos énem és a kígyó halála

A tegnap történtek után elhatároztam, hogy az új családommal új életet is kezdek ... Nem fog érdekelni a múlt és végleg kiverem a fejemből Castielt ... Elhatároztam, hogy megváltozom ... De Lena nem engedhette, hogy ezt megtegyem... Egyedül ... Így hát együtt változtunk ...

-Úr isten ... - kiáltottam fel !-  Magamra sem ismerek !!! 

-Nem ez volt a lényeg ? - nézett rám Lena ... 

-De ... Ez lett volna ... de... - ekkor Lena félbeszakított ...

-Nekem nagyon tetszik ... - majd a kezembe nyomott valamit ...

-Kontaktlencse ?

-Hallottam a napokban volt az első átváltozásod ... Azt akarod, hogy lássák a vörös szemed ? Azt még elhiszik, hogy változik a színe, de azt nem, hogy miért lesz vörös amikor ideges vagy ...

-Igazad van ... 

Mikor beértem a suliba az új hajammal, szememmel és ruháimmal senki nem ismert fel ... Egyedül a barátnőm Kika tátotta nagyra a száját majd odafutott hozzám ... 

-Veled meg mi történt ? - kérdezte meglepetten ...

-Meghaltam ... 

-Ugyan ... Ne butáskodj ... 

-Az új énem megölte a régi Yukit ! Ne keressetek ... Én sem keresném magam ...  -  mondtam, majd becsapódtam Dia mellé a padba ...

-Miért ? - nézett rám kétségbeesetten Dia ...

-Ugyan mit ? - kérdeztem, mintha nem tudnám miről beszél ...

-Tudod te azt nagyon jól ! Miért csináltad ezt ? A "szüleid", vagy Castiel miatt ?

-Egyik sem ! Az én döntésem, hogy milyen vagyok ... Mint külsőleg, mint belsőleg ... 

-De eddig úgy tetszettél magadnak, ahogy voltál ... Mi változott ?

-Az igazság ... Amire most jöttem rá ... Az állítólagos szüleim egész eddigi életemben becsaptak ... És most azt is elvesztettem akit a legjobban szeretek ... Ekkor a halált választanám a legjobb megoldásnak, de tudom, azzal nem megyek semmire ...

-Oh ... Ez esetben örülök, hogy éretten gondolkodtál ... - mosolyodott el Dia ...

Ekkor bejött a terembe Castiel és Deborah ... Rám néztek, majd Deborah odajött hozzám ... 

-Te most velem jössz ! - mondta, majd felrángatott a padomból ... 

-Te meg ki vagy ? Csak nem vagy új ? - nézett rám Deborah gonosz mosollyal ...

-Nem Deb... Nem vagyok új ! - jelentettem ki határozottan ...

-Csak nem ? A kis Yuki végre saját stílust alakított ki ? - mondta gúnyos hangsúllyal ...

-Igen ! Végre rájöttem, ki is vagyok valójában és hogy mit is akarok ...

-Ezzel csak nem Castielre gondolsz ? - mondta egy szúrós tekintet kíséretében ...

-Nem ! Épp rá van a legkevésbé szükségem !- mondtam magabiztosan ...

-Remélem is ! Egyébként ...Tetszik az új Yuki ... Tudod mit csajszi ? Legyél a barátnőm és együtt mindenkit eltaposunk!

-Benne vagyok ! - mosolyodtam el gonoszan ... - Egy feltétellel ...

-Mi lenne az ?

-A családomat hagyjuk ki !

-Kikre gondolsz ? 

-Lenára, Diára és Kikára ...

-Rendben ! 

Ekkor kezet ráztunk és együtt mentünk vissza a terembe ... Éppen vissza ültem volna Dia mellé, amikor Deborah szólt, hogy mellettük van még egy hely ... ( tudni illik, az utolsó padsor összes padja össze van tolva és abban ülnek a menők akik a többieket piszkálják ... ) Felálltam, de Dia elkapta a pólómat és egy "ugye ezt nem gondolod komolyan" pillantást vetett rám, amire én persze csak bólintottam egyet majd elindultam Deborah felé ... Egész órán azon törtük a fejünket, hogy mivel lehetne legjobban megszégyeníteni Ambert ... Persze eszünkbe is jutott egy ötlet ... De ehhez Castielre is szükségünk volt ...

-Beszélsz vele te vagy elmondjam neki én ? - kérdezte Deb erre én csak megvontam a vállam tudatva Debbel, hogy nekem teljesen mindegy ...

-Szerintem menj te ... Rám nem hallgat ... - ekkor arra gondoltam, hogy Castiel azt se tudja, ki vagyok ... Miért hallgatna pont rám ? És épp neki nem akarom elmondani, ki vagyok ...

Kicsengettek ... Szünetben egyből futottam Castielhez ... Persze Deb végig figyelt minket ...

-Szia !

-Te meg ki a rák vagy ?

-Az új tanuló ...

-És mit akarsz ?

-Hát ... Lenne egy tervünk Amber megszívatására és kellene a segítséged ...

-Ezt meg kell még beszélnem valakivel ... - mire ezt kimondta Deb már a vállamra támaszkodva nézett Castielre ...

-Csak nem én lennék az illető ?

-De ... 

-Akkor biztosíthatlak, hogy az új lány és én együtt találtuk ki a tervet ... - kacsintott rám , jelezve, hogy Castiel nem tudja meg ki is vagyok valójában ...

-Á ... Értem ... Szóval az új lány a te barátnőd ?

-Igen, Miku a barátnőm ! - jelentette ki határozottan Deb ... Látszik, hogy rengeteget hazudik, mivel egy másodperc alatt talált is nekem egy új nevet ...

-Szóval Miku ... Mi is lenne a terv ? - kérdezte Castiel ...

Elmondtam a tervet ...

-Mi ? - Ordította felháborodottan Castiel ... - Ha tetszene sem mennék el vele sehova !!!

-Ugyan miért ? Ez nem igazi randi lenne ... -mondtam Castielnek ...

-Mert én szeretek valakit és nem tenném ezt vele ... - mondta Castiel miközben végig Debit nézte ...

-Castiel ... Én nem haragszom meg ...

-Nem is rólad volt szó !!! Tudod jól, hogy én kit szeretek !!! 

-Megbocsáss, hogy bele avatkozom, de ki lenne az ?

-Mi közöd hozzá ? - nézett rám Castiel ...

-Lehet, hogy ismerem ?

-Nem hiszem ... Ma még nem láttam ... 

-A mi osztályunkba jár ?

-Igen ... A neve Yuki és én mindennél jobban szeretem ...

-Ne butáskodj már Casti ! Ezzel most jól átvertél minket !!! - nevetett Deb ... - Majdnem el is hittem !!!

-Te is tudod, hogy nem vicceltem ... Yuki jelenti a világot számomra és ez ellen te semmit nem tehetsz !!!

-Kérlek, ne veszekedjetek ! - szóltam közbe ...

-Nekem amúgy is mennem kell ! Gyere Miku !  - mondta idegesen Deb ... 

Épp indultam volna Deborah után, de Castiel elkapta a karom ...

-Veled még beszélnem kell ...

-Ugyan miről ?

-Tudni szeretném, miért érdekel annyira a magánéletem ...

-Mert sz... - ekkor eszembe jutott, hogy nem leplezhetem le magam ... - mert kíváncsi voltam, ki az a lány akit annyira szeretsz ... 

-Most már tudod ...

-És miért nem vagy vele együtt ? Miért vagy Deborával, ha nem őt szereted ?

-Mert azt mondta, ha nem leszek vele ártani fog Yukinak ...

-És most ... Hogy ma nem jött be ... Milyen érzés ?

-Nem tudom, hogy van ... Nem tudom él e még egyáltalán ... Ebbe egyszer beleőrülök ...

-Én megértelek...

-Senki nem ért meg amíg nem kerül bele ebbe a helyzetbe ...

-Higgy nekem ... Én megértelek ... Én sem lehetek azzal akit szeretek ... És erről is Deborah tehet ...

-Akkor miért vagy vele ilyen jóban ?

-Nem vagyok vele jóban, de csak ő tudja a titkomat ... Amit nem szeretnék, hogy kiderüljön ...

-Szóval te ilyen kis titokzatos csajszi vagy ? - mosolygott rám szívdöglesztő mosolyával ...

-Kérlek ... Ne nézz így rám ... 

-Miért ? Mert még a végén megtetszem neked ?

-Ő is így szokott rám nézni ...

-Sajnálom ... Egyébként ... Tudod miért mondtam el neked mindent ?

-Nem ... Miért ?

-Mert nagyon hasonlítasz rá és ha te mellettem vagy úgy érzem mintha ő is velem lenne ...

-Ez nagyon megtisztelő de ... - ekkor Castiel a derekamnál fogva magához húzott ...

-Nem érdekel Deborah ... Nekem te kellesz !!! 

-Nem neked Yuki kell .... Nem én ...

-Komolyan azt hitted, hogy ilyen könnyen át tudsz verni ?

-Összekeversz valakivel  !!! 

-Csak egy módon tudhatjuk meg ... - ekkor megcsókolt, de én eltoltam magamtól ...

-Mitől félsz Yuki ?

-Nem vagyok Yuki oké ? Yuki halott !!!

-Ne mondj ilyeneket ...

-Yuki halott ... Megölted !!!

-Megértem, ha már nem szeretsz ... Nem esik jól, de megértem ...

Ekkor olyat tettem amire még én magam sem számítottam volna ... Megcsókoltam ... Ekkor Deborah lépett mellénk bosszúsan ... Megijedtem ... De Castiel teljesen nyugodtan húzott magához ... 

-Ezt megkeserülöd !!! - nézett rám majd elindult felém ... Castiel észrevette, hogy átváltoztam és csak bólintott ...

-Vigyázz Deb !!! Tudd kivel állsz szemben !!! - kiáltott oda neki Castiel ...

-Ebbe te ne szólj bele ... - ordított Deborah ... közben még mindíg felém tartott ... 

Mikor már majdnem elért engem én mögé rohantam ... Ezért szeretek vámpír lenni ...

-Utolsó kívánság ? - kérdeztem gúnyos hangon miközben készültem kitörni a nyakát ...

-Dögölj meg ... - mondta Deborah ...

-Yuki ne ! - ordított Castiel ...

-Miért ne ? - kérdeztem ...

-Tudtam, hogy szeretsz !!! - mondta Deborah ...

-Nem azért !!! Yuki ... Szerinted mi lenne ha megtudnák, hogy te megöltél egy embert a suli udvarán ?

-Igazad van ... Akkor nincs mit tenni ... Éhes vagyok ... - azzal bele mélyesztettem a fogaim Deb nyakába, majd miután annyit lakmároztam belőle, hogy majdnem megöltem Castiel leállított ... Szerencsére ha ezt bárkinek el is mondja legfeljebb dilisnek nevezik majd ... Sajnos Castiel ragaszkodott hozzá, hogy bevigyük a kórházba ... Így legalább nem kell a suliban maradnunk ... Addig az ágyánál maradtunk amíg fel nem kelt ...

-Teeeee !!! Vámpír !!! - ekkor kivillantottam neki a véres agyaram ...

-Látod ezt ? Ez  te véred ... Igazán finom a véred ... Ha Castiel nincs ott ... Én már rég megöltelek volna ... 

-Kö-Köszönöm Castiel !!! - ezek voltak Deborah  utolsó szavai ... Azt hittem ...

Ekkor Castiel szólt az orvosoknak akik újraélesztetté Deborát ... 

THE END ?