8.rész - A Con :D

Mikor Castiellel hazamentünk a kórházból megbeszéltük, hogy nem csinál ilyet többé, mert rájött, hogy meg tudom védeni magam ...  Talán túlságosan is megvédtem magam ... Castiel egész idő alatt szorosan ölelt és nem engedett el egy pillanatra sem ...
-Yuki ...
-Igen ?
-Sajnálom ... Azt hittem azzal megvédelek, ha megteszem amit Deborah kér de ezzel csak fájdalmat okoztam ...
-Castiel ... Megértem, hogy csak meg akartál védeni, de az egy pillanatra sem jutott az eszedbe, hogy én is meg tudom védeni magam ?
-Bevallom ... Nem ... És szégyellem is, de egész végig csak az járt a fejemben, hogy mindenképpen meg foglak védeni ...- Ekkor nem szóltam semmit csak komoly arccal néztem Castielre ...
Ekkor jutott el a tudatomig, hogy egész végig én ártottam magamnak és nem Castiel ... Én ... Magamat kínoztam ... Míg ő minden erejével azon volt, hogy engem megvédjen ... Igaz, nem gondolkodott, de akkor is értem tette...
-Már csak azt nem értem, ha az elejétől tudtad, hogy én vagyok, miért csináltál úgy mintha nem tudnád ?
-Gondoltam, Deborah majd nem fog a közelembe engedni téged, ha tudom, ki vagy és játszottam egy kicsit vele ...
-De még akkor is úgy csináltál amikor elment ...
-Ki tudja milyen messze járhatott és hallhatott minket ...
-Szóval te alaposan kiterveltél mindent ... És amiket rólam mondtál ... Igazán meghatott ... Tudod ... Nekem is te jelented a világot ... Ezért is nem akarlak elveszíteni, mert akkor egy világ omlik össze bennem ...
Ekkor közelebb húzott magához, mélyen belenézett a szemembe és megcsókolt ... De ez a csókja nem olyan volt mint eddig ... Eddig minden csókja gyengéd volt és félénk ... De most ... Most inkább a szenvedély és a vadság jellemezte ...
-De hiányzott már ez ... Te hiányoztál ! - suttogta Castiel ...
-Te is nekem ... - és folytattuk a heves csókcsatánkat ... Felülmúlhatatlan értés volt ... Castiel csókolgatni kezdte a nyakam, de egyre lejjebb tévedt ...
-Ca-Castiel ... - mondtam halkan ...
-Sajnálom ... Csak nem tudtam ellenállni neked ...
-Szeretlek Castiel, de ...- ekkor félbeszakított ...
-Én megértem ... Nem kell magyarázkodnod ... - mondta Castiel bűnbánó arccal ...
-Ne nézz így kérlek ... - majd megint megcsókoltam ...
Persze megint heves csókcsatába kezdtünk ... Castiel forró csókjaiba beleremegett az egész testem (jó értelemben)... Annyira belefeledkeztünk, hogy észre sem vettük milyen késő van ...
-Már ennyi az idő ? - vettem észre teljesen meglepve ...
-Igaz ... Mennem kéne ...- azzal felállt az ágyamról ...
-Nem !!!
-??? - kérdő tekintettel nézett rám ...
-Nem hagyom, hogy elmenj !!! Maradj velem ... Kérlek ...
-De ...
-Szükségem van rád ... - suttogtam halkan Castielnek ...
-Akkor hát ... Nincs mit tenni - ekkor elővarázsolta a legszexibb mosolyt amit csak láttam ...- Maradok !
Ahogy ezt kimondta visszarántottam az ágyamra és közben olvadoztam a cuki mosolyától :$ Sokáig néztünk egymás szemébe ... Imádom a szürke szemeit ♥ Majd egy kicsivel később el is aludtam ... De pont mielőtt elaludtam volna éreztem, ahogy Castiel átkarol ...

Castiel szemszög :

Yuki elaludt ... Olyan édes, ahogyan alszik ... Érzem minden egyes lélegzetét ... Teljesen megnyugtató, hogy vele vagyok ... Ha lehetne mindig mellette maradnék ... Mellette érzem, hogy nem kell félnem, mert ő mindig mellettem áll majd ...  Soha nem engedem el magam mellől, hacsak ő el nem taszít magától ... Ő az én másik felem akit ha leveszítenék soha nem lennék egész többé ... Ezek a gondolatok cikáztak végig a fejemben amíg el nem aludtam ... Mikor felkeltem Yuki még aludt, ezért gondoltam csinálok neki valami reggelit amíg fel nem kel ... A reggeli kész és Yuki még alszik ... Felviszem neki ... Mikor beléptem az ajtón Yuki éppen ébredezett ...

Yuki szemszög :

-Jó reggelt hercegnőm! - hallottam meg Castiel hangját amikor éppen ki akartam nyitni a szemem ... 

-Jó reggelt ! - mondtam kissé fáradtam ... 

-Csináltam neked reggelit - mosolygott rám kedvesen Castiel ...

-Köszönöm - mosolyogtam rá és adtam neki egy csókot ... Lassan elkezdtem eszegetni, majd adtam  egy kicsit Castiel szájába is ... Olyan édes volt :3 Mikor elmében is kezdtem ébredezni milyen nap van ma ... Ma van a Con ... Valamit elfelejtettem ... A cosplay megvan de nem vettem meg a parókát ... Ekkor kapóra jött, hogy pont kékre festettem be a hajam, meg persze az is, hogy ilyen hosszú ... Nemsoká átöltöztem és Hatsune Miku lett belőlem ... Valahogy így nézhettem ki :

Valósághű nem ? Nekem tetszik ... Ahogy elnézem Castielnek is ... 

-Úgy nézel ki mint Miku ... Vajon a hangod is olyan mint az övé ? - nevetett rám Castiel ...

-Én nem tudok énekelni ... - mondtam ...

-Próbáltad egyáltalán ? - kérdezte mosolyogva ...

-Nem mert  ... - ekkor Castiel félbeszakított ...

-Énekelj ! Kérlek ... -és én elkeztdtem énekelni Miku egy dalát (szerencsére a "szüleim" rávettek a nyelv tanulására) aminek a címe : Romeo and Cinderella 

Castiel csak tátott szájjal nézett rám ... 

-Még hogy nem tudsz énekelni ... Remélem ezt nem csak én fogom látni - mosolygott rám :)

Nem nagyon szólaltam meg de ahogy az órára pillantottam megijedtem, hogy elkésünk ... Persze Castielnek is tudtam volna egy jó cosplay-t de ő nem engedte ... Sebaj ... Legalább elvisz ... Persze nem marad ott... Elmondása szerint azért, mert más dolga van, de szerintem csak nem érdekli az egész ... Nem gond ... 

Nagyon meglepődtem amikor megláttam Diát, Kikát, és 2 idegen fiút amint pont engem néznek ... Ők is vocaloid játék szereplők ... 

Dia mint Luka : 

Kika mint Rin :

Valamint a két idegen fiú ... Mint kiderült ők eggyé váltak a karakterükkel ... Szóval ők a karkterük életét élik ... Érdekes ...

Len :

És persze Kaito :

Amint láttam Kaito jól el van a forgószékkel :D  

-Nem megmondtam, hogy Mikunak fog öltözni ? - mondta Dia a többieknek ...

-Te honnan tudtad ? - néztem rá nagy szemekkel ... - Én senkinek nem mondtam ...

-Viszont annyira szereted Mikut, hogy az lepett  volna meg ha nem ebbe öltöztél volna - mosolyodott el ...

-Ez igaz ... - ekkor megfogta a kezem és húzott a színpad mögé ... - Hova megyünk és miért ?

-Fellépünk ... Nemsokára mi jövünk ... 

-Mi ??? Fellépünk ??? - néztem rá csillogó szemekkel ... Tudja, hogy imádok szerepelni ... 

Fel is mentünk a színpadra mi mással mint a Romeo and Cinderella ... Szerintem nagyon jók voltunk ... És ez nem csak az én véleményem volt, hanem a közönségé is ... Ezért összeálltunk és alapítottunk egy élő vocaloid zenekart ... A koncert után nem sokkal Castiel is megérkezett ...

-Na ? Hogy érezted magad ? - mosolygott rám Castiel ...

-Nagyon jó volt !!! Mi léptünk fel !!! Gyere bemutatom a fiúkat !!! - majd húztam magam után Castielt ...

Bemutattam neki Lent és Kaitot ... 

THE END ?