9.rész - Miért Castiel, miért ?

Már eltelt pár hónap mióta megalapítottuk a zenekart és volt is jó pár fellépésünk a menedzserünknek köszönhetően, aki most azt tervezi, hogy egy évre kimegyünk japánba a csapattal ... Még nem mondtam el Castielnek, de ma végre elmondom neki ... Átmegyek hozzá ... Castielénkél :

*Csönget*

-Nyitom ! - hallatszott Castiel anyukájának a hangja ...

-Jó napot ! - mosolyogtam rá ...

-Szia ! Te vagy Castiel barátnője igaz ? - mosolygott kedvesen ...

-I-igen én ...

-Menj csak fel hozzá ! - mondta majd kedvesen mosolygott ...

*Kopog, majd benyit*

-Szia ... Nem zavarok ? - kérdeztem halkan Castielt ...

-Te soha nem zavarsz ! 

-Beszélnem kell veled ...

-Ugye nem akarsz ...

-Mit ?

-Szak... - itt félbeszakítottam ...

-Dehogy !!! Csak gondoltam ... Kikérném a véleményed ...  

-Miről ? - 

-Hát ... Ki kéne mennünk japánba egy évre ...

-Te-tessék ? - hallottam  a hangján, hogy ideges ...

-Pont erre számítottam ... Most már biztos lehetek benne, hogy nem mehetek ...

-Kihagynád ezt a nagy lehetőséget miattam ? Nem hagyhatod ki !!! 

-Érted bármit !!!

-De ezt nem hagyhatom ...  Menj csak ...

-De ...

-Nincs semmi de !!! Menned kell !!! Ha másért nem is ... Az én kedvemért ...

-Hát legyen ... De csak azért mentem bele, mert te kérted ... 

-És mikor indultok ? - kérdezte letörve Castiel ...

-Holnap reggel ... De még nem pakoltam be mindent ... Szóval mennem kell ...

-De majd tartjuk a kapcsolatot ugye ? 

-Persze ! Ez természetes ! 

-Yuki ...

-Igen ? 

-Szeretlek ...

-Én is téged !!! - majd egy hosszú és forró búcsúcsókkal elköszöntünk egymástól ... Majd egyszerre mondtuk ki :

-Nagyon fogsz hiányozni ! 

De sajnos itt volt a búcsú ideje ... Mennem kellett ... Kaptam egy SMS-t ...

Szóval Kika nem jön ... De akkor ki jön ?  Nem értem már !!! Mindegy inkább csomagolok és lefekszem ... Holnap hosszú útra indulunk ... Bepakoltam, majd elmentem fürdeni ... Amint lefeküdtem az ágyamba aludtam, mint a bunda ... Korán reggel az ébresztő felriasztott, majd gyorsan elkészültem és mire kiléptem az ajtón a nagy csapat már ott várt egy új lánnyal ... 

-Szia ! Ivi vagyok ... Én helyettesítem Kikát ...

-Szia ! Én Yuki vagyok ! A csapatban Miku :)

Sietve kimentünk a reptérre és nemsokára indult is a gép ... Én Ivi mellett ültem és sok mindent megtudtam róla ... Mikor leszálltunk Japánban minden olyan más volt ... Elvittem minket egy ötcsillagos hotelbe és a szobánkban felkapcsoltam a gépemet és már hívtam is skype-on Castielt ... Egész nap sokat beszélgettünk ... Mikor leszálltunk a világ másik felén reggel volt ... Ezek szerint nálunk sete volt ... De Castiel azt mondta egy percet sem aludt ... Csak az én hívásomat várta ... Ez olyan édes ... De nem beszélhettünk sokat mert neki suli nekem meg a munka ... Mikor letettük Ivi kíváncsian jött oda hozzám ... 

-Ez a barátod volt ?

-Igen ... Sajnos most egy évig távol leszek tőle ...

-Én megértem ... - mondta szomorúan majd inkább terelte is a témát ... Nem is kellett sokat szenvednie mert nemsokára betört a szobába Kaito és Len, hogy menjünk át bulizni ... Persze miért is ne mennénk ... És tartottunk ilyen kis ünneplés szerűséget a banda sikerére ... Nagyon jól éreztük magunkat, de aztán belevágtunk a kőkemény munkába ... Egyik koncertről a másikra ... Már fél év el is telt, de a menedzserünk látta, hogy már nem bírjuk sokáig így azt mondta, elég ebből fél év is ... Így egy kis pihenés után mehettünk is haza ... Persze egész idő alatt nem beszéltem Castiellel és kíváncsi voltam mit szól majd, ha váratlanul hazamegyek ... Meglátjuk ... Amint hazaértünk egyből Castielékhez vettem az irányt ... Gondoltam meglepem, hogy a balkonon keresztül kopogok be hozzá, de ehelyett ezt látom : 

Ez nem lehet igaz !!! Castiel ... És Kika ... Én csak sírtam ... Az üveg túloldalán sírtam ... Nem lehet ... Pedig ... Azt mondta, hogy szeret ...  

Rohanni kezdtem ... Hazáig meg sem álltam ... Ekkor kaptam egy üzenetet ... Kaitótól ... Azt írja átjönne beszélgetni ... Hisz ez nagyszerű ! Legalább nem leszek egyedül ... Nemsokára meg is érkezett Kaito ... Könnyes szemekkel nyitottam neki ajtót ... 

-Mi a baj Yuki ??? - kérdezte ...

-Nem !!! Yuki halott ... Mától csak Miku létezik ... (vámpír akarat ... mindenhol minden adatban a nevem mostantól Miku ...)

-De mégis mi történt ???

-Castiel ... És Kika ...

Ekkor nem is szólt semmit csak magához húzott és megvigasztalt ...

Olyan kedves volt velem ... És a végén már nem is érdekelt annyira Castiel mert Kaito teljesen elterelte a gondolataimat ... Kaito végig mellettem maradt és összetartott ... Máskülönben az a törékeny lány már rég darabokra hullott volna ... 

-Kaito ... 

-Igen ?

-Köszönöm ...

-Ugyan mit ? 

-Hát ... Ha te nem állnál mellettem és nem vigyáznál arra, hogy ne törjek össze én már rég darabokban hevernék ...

-Ugyan ... Bármikor megteszem, ha szükséged van rám ! 

-Nem úgy mint Castiel ... Most lenne rá a legnagyobb szükségem és itt hagyott ...

-Jut szembe mennem kell ... - mondta Kaito, mintha valami titka lenne ...

-Kérlek... Maradj velem ... - kezdtem ismét sírni ... 

-Na jó ... - hallottam a gondolatait ... : uralkodj magadon !!! nem láthat meg !!! félne tőled !!!

-Mit titkolsz Kaito ? Tán nem bízol bennem ? 

-Yuki én ...

-Miku - Javítottam ki ...

-Miku ... Nem mondhatom meg ...

-Vigyázz magadra !!! - mondtam, mert éreztem, hogy nemsokára átalakulok ...

-Miku !!! Hát te ...

-Vámpír !!! Igen ... - ekkor már ő sem fogta vissza magát ...

-Tessék ! Ezt titkoltam én is ...

-Szóval te is ... 

Kaito közelebb jött hozzám ... Már ettől annyira megnyugodtam, hogy visszaváltoztam ... Kaito-t jobban érdeklem, mint Castielt valaha ... Pedig Kaitoval csak barátok vagyunk ... Még hülyéskedtünk egy darabig, majd Kaito leült az ágyamra és engem is magára húzott így az ölében ültem, és így beszélgettünk tovább  ...

-Holnap megyünk együtt suliba ? - kérdezte Kaito ...

-De te nem is ide jársz !!! 

-Most már igen ... Átiratkoztam ...  - mosolygott rám Kaito ... - Szóval jönnél velem holnap ?

-Persze ! - mosolyogtam vissza Kaitora ...

THE END ?